Ki az a Kaminer Manó? – Zágoni Balázs: Szamos-parti Hollywood

A Pagony Kiadó Abszolút Töri sorozatában olyan kiskamaszoknak szóló regények jelennek meg, amelyek lendületesen, mai nyelven szólnak a gyerekekhez, ugyanakkor megismerhetővé, könnyen átélhetővé teszik számukra a magyar történelem legkülönbözőbb korszakait. A Mátyás király korába tett utazás, a kiegyezés kori kaland, majd az ’56-os forradalom izgalmai után a sorozat negyedik része, a Szamos-parti Hollywood a magyar némafilmgyártás hőskorszakába kalauzolja az olvasót, közben bemutatja az első világháború előtti utolsó évek Budapestjét és Erdélyét. Zágoni Balázs regénye újabb izgalmas időutazásra invitálja a fiatal olvasókat.

Mivel az egyik legjobb kortárs ifjúsági irodalmi sorozatnak tartom az Abszolút Töri sorozatot, így nem volt kérdés, hogy szeretném olvasni a negyedik részt is. Mivel a legutóbbi kötet, A kórház az osztályteremben Kiss Judit Ágnestől abszolút kedvencemmé vált, így elég nagy elvárásokkal kezdtem neki a Szamos-parti Hollywoodnak. Kicsit tartottam tőle, hogy nem sikerül megugrani az előzőek színvonalát, vagy egy kevésbé izgalmas korszakot választott témául, de a félelmeim feleslegesnek bizonyultak, és Zágoni Balázs kötete azonnal a kettes számú kedvencemmé vált. (Azóta sem tudod eldönteni, hogy Kiss Judit Ágnesé vagy Zágoni Balázsé tetszik-e jobban.)

A regény kerettörténete ugyanaz, mint a többié, a Vitéz János Gimnázium udvarán álló ősöreg fa gyökerei közt a múltba vezető alagutak kanyarognak, és ezen az alagúton keresztül jutnak el a gyerekek a különböző korokba. A főszereplők egy osztályba járnak, de az osztályból minden regényben mások utaznak el a távoli múltba. Ebben a kötetben Karola, Bende és Fejó kalandjain izgulhatunk, akik 1914-be, a magyar filmgyártás korai időszakába utaznak vissza, előbb Budapestre, majd Kolozsvárra, hogy megnézzék, Kertész Mihály tényleg azonos-e az Oscar-díjas Michael Curtizzel, akiről prezentációt kell készíteniük.

Habár Zágoni Balázs kötete szépen illeszkedik a sorozatba, követi a kerettörténetet, mégis több szempontból is rendhagyó és formabontó. A sorozat többi kötetével szemben nem a jelenben, a kerettörténettel indít, hanem a dolgok közepébe vágva egy olyan jelenettel, amelyben a főhősök éppen bajba kerülnek a múltbeli utazás közben. Az izgalmas, akciódús jelenet után, csak a második fejezetben kapjuk meg a valódi bevezetést, visszaugrunk az időben, megismerjük alapszituációt, a szereplőket és az utazás apropóját. A rendhagyó kezdésen túl, Zágoni Balázs kötete abban is eltér a többitől, hogy itt a gyerekek nem csupán egyszer utaznak az időben, hanem kétszer is, mivel megpróbálják helyrehozni e megváltozott történelmet.

A bátor időkezelés mellett Zágoni Balázs regényének egyik legnagyobb előnye a tempós, lendületes cselekményvezetés, és az izgalmas jelenetezés. Az események gyorsan követik egymást, a cselekmény soha nem ül le, így az olvasó egy percig sem unatkozik, a történet folyamatosan fenntartja a figyelmet. Zágoni Balázs remekül képes a feszültségteremtésre, azonban néhány alkalommal úgy éreztem, túl hamar oldotta meg a problémát, vagy oldotta fel a konfliktust, néhány – egyébként kifejezetten izgalmas – szituációt nem aknázott ki teljesen.

A lendületes, akciódús cselekményvezetés mellett a karaktereket is nagyon eltaláltnak érzem. Mind a három főhős egy-egy külön személyiség, akiknek a jellemfejlődését is nagyon szépen végigkövethetjük. Karola egy igazi ifjú hölgy, öntudatos, talpraesett, aki a történet végére képes lesz meglátni a talmi csillogás helyett a valódi értékeket is. Ráadásul ő az, aki érzelmileg is kötődik a korhoz, felfedezi a saját gyökereit, megismeri dédszülei egykori világát Kolozsváron. Karola mellett Fejó a másik kifejezetten karakteres alak, sőt, őt tartom a regény egyik legjobb karakterének. Nála a legerősebb a jellemfejlődés, ő az, aki az érdektelen, hitetlen, elkényeztetett gyerekből, a filmezés nagy tisztelőjévé, felelősségteljesé, leleményessé és a végén igazi hőssé válik. Ráadásul neki köszönhető a kötet humora is, megszólalásai üdítően szórakoztatóak. A három fő karakter közül Bende a leghalványabb. Bár szerethető alak, igazi kis romantikus lelkű kamaszfiú, aki talán egy kicsit komolyodik a történet alatt, de nála komolyabb jellemfejlődést nem látni. A mellékalakok közül Bánffy gróf a legemlékezetesebb. Zágoni Balázs remekül rajzolta meg a tragikus sorsú polihisztor alakját, aki szinte életre kell a kötet lapjain.

Bánffy gróf mellett számos korabeli híresség megelevenedik a regényben, így természetesen Kertész Mihály, azaz eredeti nevén Kaminer Manó, aki miatt a gyerekek a múltba utaztak, de feltűnik Jászai Mari, Berky Lili, Janovics Jenő vagy Várkonyi Mihály, aki Victor Varconi néven lett hollywoodi filmcsillag. A korszak emblematikus alakjai mellett a legfontosabb helyszínek is megjelennek a történetben, de nem csupán díszletként. Zágoni Balázs képes megteremteni a boldog békeidők atmoszféráját, megidézni az akkori emberek világlátását, gondolkodásmódját, szinte megelevenedik a múlt a könyv lapjain. A hiteles korábrázoláshoz az is hozzátartozik, hogy nem csupán a csillogó felszínt látjuk, hanem megmutatja a szociális és társadalmi problémákat, a nemzetiségek nehéz helyzetét, a komoly politikai hibákat, amik hozzájárultak a trianoni tragédiához. Láthatjuk a csillogást, a századelő mesés szépségű Budapestjét és Kolozsvárt, de ugyan így megjelenik a súlyos nyomor is. Sőt, a békebeli idők után, egy pillantást vethetünk a háborús helyzetre is, amikor főhőseink véletlenül 1917-be utaznak. Ezek a fejezetek erős kontrasztot adnak a boldog békeidők gondtalan, csillogó világának.

Összességében a Szamos-parti Hollywood méltó folytatása az Abszolút Töri sorozatnak, sőt, az egyik legkiemelkedőbb darabja. Mély tárgyi tudással, mégis élvezetesen, feleslegesen hosszú leíró részek nélkül mutatja be a korszakot, ráadásul mindezt egy körömrágósan izgalmas történetbe ágyazva, aminek nyelvezete igazodik a mai kiskamaszokéhoz, így bátran ajánlható kilenc éven felülieknek.