A Milk (Milk) Gus Van Sant rendezésében 2008-ban került a mozikba, Sean Penn számára a szerep 2009-ben pedig egy Oscar-díjat is hozott. A film Harvey Milk életének utolsó éveit mutatja be. Milk egy melegjogi aktivista volt, aki 1977-ben a San Francisco-i városi tanács tagja lett, ő volt az első magas tisztséget betöltő közhivatali dolgozó, aki nyíltan vállalta homoszexualitását.
Sokan támadták azzal a filmet, hogy hatásvadász, de az igazság az, hogy Milk élete tele volt küzdelemmel, pontosan úgy, ahogy Gus Van Sant be is mutatta azt filmjében. Nyíltan melegnek lenni egy olyan korszakban, mikor még bűn róla akár beszélni is, rengeteg bátorságot kíván. Milk végig kiállt amellett a célja mellett, hogy köztudatba hozza a melegjogi kérdéseket, így egy élhetőbb és elfogadóbb társadalmat hozva létre. Tisztában volt vele, hogy célponttá válik, de a veszély nem volt lényeges. Harvey Milk reményt nyújtott, nem csak a melegeknek, de mindenkinek, aki hátrányban volt. Így hozta össze az embereket, akárhová is tartoztak.
A film szereposztása brilliáns, Sean Penn és James Franco mellett olyan neveket sorakoztat fel, mint Josh Brolin vagy Emile Hirsch, ami ugyan megalapozza egy film nézettségét, de a sikerét nem. A sikert a kidolgozottság és a történeti hűség hozta meg. A rendező cenzúrázatlanul mutatta be Milk életét, sőt archív felvételeket is használt a filmben. Amikor a városháza lépcsőjén Dianne Feinstein bejelenti Milk és Moscone meggyilkolását, az eredeti felvételt látjuk.
A történet New Yorkban indított, amikor 1970-ben Milk megismerkedett Scottal (James Franco). A pár San Franciscóba költözött, ahol megnyitották a saját fotóüzletüket a híres Castro utcában. Érdekes tény, hogy a bolt mai tulajdonosa 9 hétre a stáb rendelkezésére bocsátotta a boltot, hogy autentikus környezetben forgathassanak. Rengeteg archív felvételt látunk a filmben, amelyek bebizonyítják, hogy Van Sant remekelt az éra újrateremtésében.
A Castro és a Castro Camera hamar a melegek gyülekezőhelye lett. Milk készített egy listát melegbarát és melegellenes üzletekről és szórakozóhelyekről. A melegellenes vállalkozások hamar csődbe mentek, míg a melegbarátok virágoztak, ebből is látszik, mekkora ereje van egy összetartó közösségnek. A környék azonban soha nem volt biztonságos. Nem csak a civilek, de a rendőrök is folyamatosan üldözték az ottani melegeket, így Harvey Milk 1973-ban belevetette magát a politikába, és még abban az évben indult az önkormányzati választáson. A 32 jelölt közül a tizedik lett 16 ezer szavazattal. 1975-ben újra indult, de ekkor sem választották be, azonban ekkora már hatalmas befolyással bírt a politikai hadszíntéren, szövetségesei közt tudhatta például George Mosconét, akit akkor választottak meg polgármesterré. 1976-ban már nem elégedett meg az önkormányzati választásokkal, egyenesen a képviselőházba tartott. Ismét elvesztette a szavazást, de minden eddiginél több voksot kapott. Kimondta, hogy nem ő a jelölt, hanem maga a mozgalom, ami megmutatta, hogy folyamatosan a közösségért dolgozik, nem pedig a címért. Milk megválasztása hatalmas mozgalmat indított el. Az emberek hallgattak rá és éljeneztek neki, hiszen reményt és hitet adott nekik. Harvey a nép embere volt, nem csupán egy csavar a gépezetben. Rengeteg jelenetet látunk a mozgalomról, Harvey beszédeiről. Van Sant abszolút át tudta adni az akkor uralkodó hangulatot, szinte észre sem vesszük a különbséget az archív és filmes jelenetek között.
Az 1977-es kampány meghozta a várt eredményeket, Harvey Milket beválasztották a városi közgyűlésbe. Rengeteg törvényjavaslatot hozott munkája során, egy részük melegeket érintő javaslat volt, mint például a szexuális irányultság szerinti hátrányos megkülönböztetés eltörlése, de az adók észszerűbb felhasználása is a listáján volt. Milk erősen támadta a 6-os indítványt, ismert nevén a Briggs-indítványt, mely a meleg tanárok elbocsátását írta volna elő. A film is remekül bemutatja, hogy ebben az időben még az égvilágon mindent a vallásra fogtak. Az ellenzék szent meggyőződése – és érveléseik alapja is – az volt, hogy a meleg-lét veszélyezteti az amerikai családokat, hiszen ha a gyerek meleg tanártól tanul, nyilvánvalóan ő is meleg lesz. Harvey célja a bigottság megszüntetése volt, azt hirdette, hogy mindenki egyenlő. Óriási mozgalmat indított el a Briggs-indítvány elleni harca. Milk már politikai pályafutása hajnalán is rengeteg életveszélyes fenyegetést kapott, de sosem rettent vissza tőlük, és a befolyása is egyre nőtt politikai körökben. A Briggs-indítványt végül leszavazták, ami hatalmas előnyt adott Milk javaslatai elfogadásának.
Sean Penn mesterien adja elő a meleg prófétát, a szerepet neki találták ki. Nagyon nehéz eljátszani valakit, aki egész életében csak küzd, és ennyire nehezen ismerik el. A magánélete sem volt könnyű, hiszen szembe kellett néznie a magánnyal, feszültséggel, elvárásokkal. Időközben Scott (James Franco) is elhagyta, de nyilvánvalóan soha nem felejtették el egymást. Francóra én ebben a filmben figyeltem fel először, és azóta akármennyire népszerű lett a különcsége, remek színész, csodálatosan alakította Scottot.
Harvey Milket és Mosconét 1978 novemberében gyilkolta meg egy önkormányzati képviselő, Dan White. White az egész film során jelen volt, azonban sosem éreztük a karakter fontosságát. White egyébként 1984-ben szabadult a börtönből, majd nem sokkal később öngyilkosságot követett el. Ügyvédje a tárgyalás során arra hivatkozott, hogy White étrendje kizárólag gyorsételekből állt, és ez a nem megfelelő táplálkozás olyan kémiai zavarokat okozott az agyában, melyek erre a tette sarkallták.
Harvey Milk a mai napig a melegjogi mozgalmak szimbóluma. A film hűen követte a történetet, hibátlanul mutatta be az emberek akkori helyzetét. Akárki akármit mond, ez maradandó alkotás, és bár sajnos még napjainkban is megosztó a téma és folyamatosan küzdeniük kell a melegeknek az elfogadásért, az utolsó jelenetek bebizonyítják, hogy amíg egy ember kiáll, addig a többiek is követni fogják. Harvey Milk gyászmenetével zárt Van Sant, mely reprodukált és archív jelenetekből épült fel. A tömeg óriási volt, és ez mindent elmond Harvey Milk jelentőségéről.
IMDb: 7,6
Mafab: 77 %