Fráter Zsuzsanna 
„Rejtőbe oltott Dosztojevszkij” – így jellemzi a színházi ajánló a TRIP Produkció tavaly tavasszal sikeresen debütált koncertszínházi előadását, a Tizenkét széket. A darab llja Ilf és Jevgenyij Petrov 1928-ban megjelent szatirikus regényének feldolgozása, melynek szövegkönyvét Vecsei H. Miklós írta, a dalszövegeket Závada Péter, a zenéjét Ratkóczi Huba szerezte, a rendező pedig Magács László. Az előadás színészei Láng Annamária, Hegedűs D. Géza, Rába Roland, Vecsei H. Miklós és Bodóczy Zoltán.
Rejtő- és Dosztojevszkij-rajongóként rögtön felfigyeltem a Tizenkét szék ajánlójára, és mivel a történet is izgalmasnak tűnt, így kíváncsi lettem rá. Bár a darab bemutatója tavaly volt, a TRIP Hajó bizonyos időközönként újra és újra műsorra tűzi, így volt alkalmam ellátogatni az egyik előadásra.
A Tizenkét szék alaptörténete akár egy Agatha Christie- vagy stílszerűen egy Rejtő-regény sztorija is lehetne: Klavgyija Ivanovna (Láng Annamária) a szovjethatalom elől elrejtett briliánsai egy diófa székben rejtőznek. Halálos ágyán megosztja a titkot vejével, Ippolit Matvejeviccsel (Hegedűs D. Géza), aki elhatározza, hogy a kincs nyomába ered. Az egyetlen gond, hogy tizenkét ilyen szék van, amelyek különböző gazdákhoz kerültek. Ippolit Matvejevicsnek ki kell nyomoznia a sorsukat, csak így juthat hozzá a százötvenezer rubelt érő kincshez. A kutatáshoz társául szegődik a jóképű szélhámos, Osztap Bender (Vecsei H. Miklós). A kincsről azonban tudomást szerez Fjodor atya is (Rába Roland ), aki szintén meg akarja szerezni. A három elszánt kincsvadász fél Oroszországot bejárja, mire a székek nyomára bukkannak.
A történet kalandos, azonban mégsem a cselekményen, hanem inkább a karaktereken, az abszurd szituációkon, a nyelvi játékon és persze a zenén van a hangsúly. A színpadkép minimalista, a színészeket csupán néhány kellék, jelmez segíti, a néző így abszolút a színészi játékra fókuszál, ami zseniális. Láng Annamária egyedül játssza az összes női karaktert, így az előadás során folyamatosan újra és újra átalakul, egymástól szögesen eltérő karaktereket formál meg. De a többi színész, így a főszerepet játszó Hegedűs D. Géza és Vecsei H. Miklós is, több karaktert is alakít.
Vecsei H. Miklós abszolút hiteles az energikus, szuggesztív szélhámos, Osztap Bender szerepében. Hegedűs D. Géza pedig egy-egy jelenetben szinte uralja a színpadot. Rába Rolandhoz nagyon illik Fjodor atya szerepe, a darab egyik legkomikusabb figurájává sikerül formálnia azt.
A darab zenei része is nagyon erőteljesre, szuggesztív, az alternatív irányba hajló rockzene jól illeszkedik ehhez az abszurd világhoz. A zenei betétek értelmezik, sokszor pedig kibővítik a jeleneteket, és sodró lendületet adnak a darabnak. Láng Annamária és Hegedűs D. Géza hangja ráadásul kiemelkedő, borzongató volt az előadásukat hallgatni.
Összességében a Tizenkét szék izgalmas, szórakoztató előadás, remek zenei alapokkal, ráadásul a szovjet korban, a távoli Oroszországban játszódó történet mégis képes aktuális lenni, finoman reflektálni a jelen társadalmi és politikai problémáira, de mégsem válik szájbarágóssá vagy durván aktuálpolitikaivá. A „Rejtőbe oltott Dosztojevszkij” megfogalmazást is jogosnak érzem, mert a darab abszurd karakterei, elképesztő fordulatai, humora valóban Rejtőt idézik, a nevetségesség mögötti keserűség, a mély társadalmi problémák és a végkifejlet pedig Dosztojevszkij írásait juttathatják eszünkbe. A két író rajongóinak előszeretettel ajánlom a darabot, könnyen lehet, hogy őket is meghódítja a darab.
