Szívmelengető meglepetések a Könyvbár&Restaurantban

Már egy ideje érlelődik bennem a gondolat – január végi gyerek lévén már nem is kevés ideje 🙂 –, hogy megírom a Könyvbár&Restaurantban eltöltött születésnapom történetét. Év elején lefoglalt a főállású munkahelyem, azután, mire a világ átváltott otthonülő életmódra, a terv valahová az agyam hátsó zugába csúszott. Viszont nemrég szembe jött velem az étterem Facebook posztja arról, hogy a kijárási korlátozás ideje alatt lehet náluk elvitelre rendelni. Szóval megérett az idő egy jó kis ajánló megírására!

A Könyvbár&Restaurant azonnal bakancslistás hellyé változott számomra, amikor az egyik volt kolléganőm megemlítette, és megmutatta a Facebook oldalát. Nagyon fantáziadúsnak és egyedinek találtam az ötletet, hogy minden hónapban „megfőznek” egy sokak kedvencévé vált könyvet, vagyis olyan menüsort állítanak össze, aminek a fogásai illeszkednek a történet egy-egy ikonikus eleméhez. A képeket elnézve pedig arra a következtetésre jutottam, hogy a séf nem egyszerűen ételeket, hanem ehető műalkotásokat készít. A rendkívül pozitív első benyomások ellenére a hely felfedezése még váratott magára – ezt egy különleges alkalomra tartogattam.

Ez a különleges alkalom a harmincadik születésnapom volt. Még a nagy baráti társasággal és a tágabb családdal való ünneplés előtt az anyukámmal kettesben tartottunk egy külön csajos délutánt. Hajnali 1 óra 42 perckor sikerült becsatlakoznom az Élet nevű játékba (vagyis megszületnem), de lássuk be, ez eléggé nyavalyás időpont egy szülinapi ebédre. Így anya stílusosan 13:42-re foglalt asztalt.

Amikor beléptem, egy kicsi, barátságos hangulatú helyiségbe kerültem. Anya már korábban megérkezett, és egy pohár pezsgőt szorongatott a kezében. A pincér széles mosollyal kívánt boldog születésnapot, és engem is ezzel a welcome drinkkel fogadott, így máris koccinthattunk.

Amikor leültünk, és tanulmányozni kezdtük – a küszöbön álló filmpremier miatt éppen aktuális – Kisasszonyokra szabott menüsort, újabb kellemes meglepetésben volt részem. Mivel nem szeretem a húst, korábban már előre kisakkoztam, hogy az ötfogásos menüből csak kettőt szeretnék megkóstolni – legfeljebb hármat –, ha a tengeri herkentyűket még bevállalom. A logisztikázás azonban teljesen felesleges volt, ugyanis az egész menüsort lehetett kérni vegetáriánus és vegán verzióban is. Hosszútávú célomhoz igazodva az utóbbit választottam, bár a vegán menü látványvilágban nem kapcsolódik olyan szorosan a történethez, mint a hagyományos és a vegetáriánus.

Elfogyasztottuk az étvágygerjesztő falatkákat, azután már következhetett is a Louisa May Alcott „csajos regénye” által ihletett menü. Mivel még nem ismertük a történetet, a pincér minden egyes fogás szervírozása után elmesélte az éppen odavágó részletet. Végigettük az Könyvek a párna alatt (padlizsán, kápia paprika, cukkini, kecskesajt), az Amy pácolt zöld citromai (kacsamáj, zöldcitrom, mogyoró), a Beszakadt jég (rizottó, tintahal, szent jakab kagyló), a Piknik Laurie barátaival (szarvaskolbász, burgonya, lilahagyma) és a Karácsonykor együtt a család (sütőtök, pekándió, juharszirup) néven futó fogásokat. Mivel egy extra borkóstolóra is befizettünk, mindig kaptunk az adott fogásokhoz illő bort is.

A szakács igazán leleményes módon oldotta meg az állati eredetű összetevők vegán módon való helyettesítését. Legjobban az a megoldás tetszett, amikor tengeri herkentyűk és sajtszeletek helyett gombás rizottót kaptam, ami így beszakadt jég helyett egy titokzatos, ködbe vesző mocsár élővilágát jelenítette meg a tányéromon.

További ravasz trükk volt, hogy a kis adagnak tűnő fogások hihetetlen módon laktatóra sikerültek, így a teljes menüsor végigevéséhez több pihenőt is be kellett iktatnom. Ilyenkor a könyvespolcot nézegettem, ahol a már „feldolgozott” irodalom és a pusztán dekorációs célból beszerzett kötetek sorakoztak. Megpróbáltunk selfie-t is készíteni a könyvespolc előtt, de egyik fotó sem sikerült valami fényesen. Végül a pincérlány megelégelte a bénázásunkat, és megszánva minket, ő maga készített rólunk képet.

A desszert szervírozása szó szerint hab volt a tortán; kaptam rá egy szülinapi gyertyát, így máris kívánhattam valamit. Remélem, valóra válik… Pukkadásig teli hassal, maximálisan elégedetten és szívmelengető emlékek birtokában távoztunk, jóval később, mint terveztük. Ez az ebéd valóban olyan volt, mint egy kulináris utazás a Kisasszonyok világában. Minden könyvbarátnak és ínyencnek szeretettel ajánlom a Könyvbár&Restaurantot. A remélhetőleg a nem túl távoli jövőben remek helyszín lehet annak megünneplésére, hogy az élet visszazökken a rendes kerékvágásba. Ez esetben javaslom, hogy szánjátok több órát az élményre, mert csak úgy érdemes belevágni! 😉 Ha pedig nem bírtok várni, választhatjátok az elviteles opciót is. A környezetbarát, illetve többször használatos csomagolóanyagok használata csak fokozta a szimpátiámat az étterem iránt.