Éva Bécsi 
A Tabalu rasa címmel 2015-ben vászonra került hazai kisjátékfilm forgatókönyvének írója és rendezője Csoma Sándor. Az IMDb-n 8,3-ra értékelt alkotás a Zsigmond Vilmos Filmfesztivál versenyprogramjában is helyet kapott, bár számomra felfoghatatlan módon díjat sajnos nem ítéltek neki…
A 90-es évek eleji Erdélyben játszódó dráma középpontjában Emma és Ábel gyerekszerelme áll. Ábel félárva, elvesztette édesanyját, alkoholista apjával él. Barátai nincsenek, sőt egy csapat tinédzser fiú valami miatt annyira haragszik rá, hogy többször is üldözőbe veszik és bántalmazzák. Egy ilyen menekülés közben találkozik Emmával, aki édesanyjával és nagymamájával lakik, tudomása szerint apja egy súlyos betegség miatt kórházba került. Miután megérkezik apja hazaérkezésének levele, előkerül egy régi írógép, melynek lapjairól Emma megtudja, hogy édesapja nem kórházban volt, hanem szerelme apjának árulása miatt börtönbe került. A férfi hazatérése után vajon képes lesz valaki a megbocsátásra?
A szereplők egy része, amatőr színészként került a kisjátékfilmbe. A történet főszereplőit megformáló gyerekszínészek felnőttként állnak helyt a kicsit sem kényelmes szituációkban. Az erősségét viszont nem pusztán csak ennyi adja. Az egész film képi világa annyira nyomasztó, hogy akár szavak nélkül is megértenénk a történetet.
Plusz érdekesség még, hogy a filmet olyan helyszínen forgatták, amihez a rendezőnek gyerekkori élményei fűződnek és néhány történést a filmben a saját élete ihlette. Ilyen például a kipufogóba dugott kukoricacső, amiért a rendező még pár pofont is kapott, amikor lebukott vele.
Értékelés 95/100 Csoma Sándor alkotása az a kellemes zenékkel aláfestett kedves mozi, mely egy olyan kényes és drámai témát dolgoz fel, amivel sok család azonosulni tud.
Mafab: 92
