Könyvajánló: Kamarás István OJD – Ipiapi atya füveskönyve

Megjelent Ipiapi atya füveskönyve, egy szent bolond bölcseleteit tartalmazó könyv, amely nevetéssel kívánja gyógyítani az élet furcsaságait. Lehet-e nevetni Istenen, vagy ami még fontosabb: lehet-e nevetni Istennel?

Az OJD (Ordo Joculatorum Dei, azaz Isten Bohócainak Rendje) szerint mindenképp, mi több, muszáj nevetni Istennel. A jelenleg 21 tagot számláló rend szellemisége „Isten páratlan ajándékát”, „a lélek tüsszentését”, más szóval a kacagást, a felhőtlen és őszinte nevetést emeli középpontba. Felhívják figyelmünket, hogy álljunk meg néha a vágtató időben, s szánjunk rá időt, hogy nevessünk magunkon, hisz aki erre képes, annak megadatott a legnagyszerűbb fegyver a világban: a humor. Kamarás István OJD irodalom- és vallásszociológus és író, a rend rendíthetetlen tagja gyűjtötte össze a fiktív alapítónak, egy bizonyos Cosinus-Tupuapati OJD, más néven Ipiapi atyának bölcseleteit, könyörgéseit, s publikálta a Luther Kiadó gondozásában a gyógyító erő terjesztésének szándékával.

Kamarás István korábbi Ipiapi atya című regénye megjelenése után rövid idővel önmagán túlnőve életre hívta az OJD-t, hiszen többen is jelezték, hogy csatlakozni szeretnének – így megalapították azt. Különböző foglalkozású, nemű, vallású és életkorú tagjai közt a közös nevező a humor. A nevetés – úgy látják – egyenlő a transzcendenciával, melynek segítségével közelebb kerülhetnek Istenhez, önmagukhoz, a lelki békéhez. Az OJD tagjai – saját bevallásuk szerint – egy kicsit mind őrültek, a világ abszurdumainak, az emberek esendőségének láttán a „szent ambivalencia” érzésébe burkolózva hahotáznak és mosolyogják meg a nagybetűs egészet. Ipiapi atya humoros és gunyoros imáit, írásait, bölcseleteit, történeteit gyűjtötte össze Kamarás István OJD, amelyek által a görbe tükör hatását keltő, valójában nagyon is reális és emberi keresztmetszetet kapunk társadalmunkról, benne a mindenkori emberről, aki hajlamos megfeledkezni legegyszerűbb feladatáról: a nevetésről.

Ipiapi atya füveskönyve nem állásfoglalás az egyház botladozásai ellen, s még kevésbé vádolható blaszfémiával; jó füveskönyvhöz méltóan csupán gyógyírként szolgál a hétköznapokra. Alternatívát kínál, és mosolyt csal az arcokra, hogy a legkilátástalanabb pillanatokban is kiszakadhassunk a sötétségből, derűsen tekinthessünk körül, s önnön jelentéktelenségünkön keresztül megsejthessünk valamit a mindenkori isteni jóságból.