Nehéz testVÉRség – Mi történt Baby Jane-nel a Hatszín Teátrumban?

Alföldi Róbert legújabb rendezése a Mi történt Baby Jane-nel? című előadás, melyet a Hatszín Teátrumban Hernádi Judit és Kiss Mari főszereplésével láthatunk.

A bestseller-é vált Henry Farell regényből két filmes adaptáció is készült; a legendás 1962-es Bette Davis-szel és Joan Crawforddal, majd 1991-ben a Redgrave-testvérekkel, Vanessa-val és Lynn-nel.

Abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy a Hatszín Terátrum bemutatója előtt pár hónappal láthattam a POSZT-on a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának Baby Jane előadását is. Egy legendás színészünk mondta azt, hogy két színházi előadás összehasonlítása teljesen értelmetlen, mert a produkciók nem egymáshoz képest készülnek. Egyetértek ezzel a véleménnyel, és az írásomban Alföldi Róbert rendezésére fogok koncentrálni, de bele-bele szövöm a szabadkaiak előadásán gyűjtött benyomásaimat is.

Idemásolom a Hatszín Teátrum tartalmi ajánlóját – elkerülve a spoilerezést -, mert így pont annyit közlök a történetet nem ismerőkkel, amennyit az alkotók is jónak látnak:

„Az egykori gyereksztár, Baby Jane és húga, Blanche összezártan él egy házban, ahová rajtuk kívül csak a házvezetőnő jár be. Blanche, aki nagy színésznőként elhomályosította Baby Jane sikereit, ám egy baleset óta tolószékben tölti napjait, megadó szelídséggel tűri infantilis testvére egyre gonoszabb tréfáit. Mi a titok, ami összeláncolja őket? Kinek a bűnéért vezekelnek mindketten? A horror-történet regényben, filmen, színpadon egyformán hátborzongató őszinteséggel beszél az emberi egymásra utaltságról.”

A Baby Jean-történet alapja a féltékenységgel és feszültséggel terhelt nehéz testvéri viszony, mely jelenséggel a való életben sűrűn találkozhatunk. Hogy kinek a bűnéért vezekelnek a testvérek? A fő bűnös egyértelműen az apa, aki egoizmusával megmérgezte két lánya életét, és viselkedésével feloldhatatlanná vált ellentétet szított közöttük.

Az eredeti regény teljes történetvezetését képtelenség színpadra vinni, ezért az adaptálóktól függ, hogy mely szálat erősítik, vagy mely történést hagyják ki, illetve emelik be az előadásba. Alföldi Róbert adaptációja sűrűbb, kevesebb szálat használ, mint a szabadkai Galambos Péter-Ernyei Bea-féle változat. Alföldi rendelkezésére lényegesen kisebb színházi tér állt, és ennek megfelelően pergőbbé és sűrűbbé tette az előadást. Alföldi kevesebbet foglalkozik a múlt bemutatásával, én mégis többet szántam volna az apai vonalra, a lányok gyermekkorának bemutatására, mert lehet, hogy nem minden nézőnek válnak egyértelművé bizonyos összefüggések. A két előadás hossza között legalább 1 óra eltérés van, tehát a Galambos Péter rendezőnek lényegesen több ideje volt az ok-okozatok körbejárására, megértetésére.

Nagyon kreatív Kálmán Eszter díszlete. Alföldi tökéletesen kihasználja a díszlet adta lehetőségeket, a teret és az eszközöket a kisméretű színpadon. A jelmezek (Kiss Julcsi) nagyon hangsúlyosak Alföldi előadásban, önmagukban is „ütnek”, és helyenként parodisztikusan üzennek. Ez különösen igaz Hernádi Judit öltözetére.

A zene, az ének fontos szerepet kap mindkét előadásban. A szabadkaiak a Pegazusok Nem Léteznek együttes élő kíséretével és dalaival teszik zenéssé az előadást, melyeket Pesitz Mónika hatásosan ad elő. Alföldi rendezésben Hernádi Judit énekel-táncol, de az ő produkciója teljesen másról szól. Az Alföldis-Hernádis irónia és szarkazmus miatt már-már kínosan érezzük magunkat a dalbetétek közben, ami nyilvánvalóan a rendező célja. Szánjuk Jane-t, és feszengünk, amikor Hernádi Judit Jane „nevében” énekel.

Alföldi Róbert – a tőle megszokott módon – nem kertel, és erős színekkel, hatásokkal dolgozik, de mindezt nem öncélúan teszi, mert helyük, szerepük van az előadás üzenetének átadásában. Igen, van vér rendesen, mint ahogy Alföldi rendezésekben már nem egyszer előfordult. Az előadás végi közös dalban, és a meghajlások közben – amely során megfogják a színészek egymás kezét -, rendesen átkenik egymásra és ruhájukra a vörös festéket. A darab vége sokak számára sokkoló lehet, de a számomra fontos katarzis mégis megtörténik. Alföldi nem hagy minket csakúgy „ott”, ahogy pár korábbi rendezésben tette. Úgy látom – ahogy telik az idő – Alföldi számára egyre fontosabb az, hogy legyen katarzis, és nem pusztán az élet negatív dolgaival akar szembesíteni. Alföldi Róbert tavaszi Centrál Színházas rendezésében, a Kazimirban is ez tapasztaltam.

Az ironikus elemek sokkal inkább jelen vannak Alföldi rendezésben, mint Galambos Péterében. Alföldi fricskáz, de mivel a drámai elemeket erős ecsetvonásokkal festi fel, úgy az iróniával, és a humorral oldja a feszültséget. Alföldi nagyon jól használja fel a kisebb tér adta lehetőségeket, a színészei ki-kiszólnak a közönségnek, és egy-egy bátrabb néző még „vissza” is szólt azon az estén, amikor az előadást láttam. Ettől még nem interaktív az előadás, de a színészek mégis bevonják a nézőket.

A Baby Jane címszerep jutalomjáték. A szabadkai Pesitz Mónikának is az volt, élt is a lehetőséggel, ahogy Hernádi Judit is, aki megrázóan alakítja Jane szerepét. Nincs egy másodpercnyi üresjárat sem a játékában, elképesztő energiákat mozgat, miközben a finom árnyaltságok is megjelennek az alakításában. Egyszerre groteszk és tragikus. Hernádi Juditnak már most emlékezetes alakítása a Baby Jane. Hernádi Juditot régen láttuk színházi szakmai díjak jelöltjei között…

Blanche szerepében Kiss Mari méltó társa Hernádinak. A kiszolgáltatottságot, a félelmet, a dühöt felkavaró módon mutatja be. Kiss Marié igazi tragikus figura, az övében nincs irónia, mint a többi karakterében, és ezt a súlyos szerepet tökéletes hatással jeleníti meg a színpadon.

Bercsényi Péter négy szerepével – amiből kettő női – szinte főszereplővé válik. Elsősorban ő képviseli a rendezés humoros oldalát, azt jó ízléssel és helyenként szó szerint kacagtatóan teszi, de nem vásári módon. Hartai Petra és Kovács Máté képviselik a fiatalokat a „nagyágyuk” mellett, minden megilletődöttség nélkül, hitelesen és felszabadultan alakítanak.

Jó látni, hogy a Hatszín Teátrumban fontos előadások születnek. Gálvölgyi Dorka vezetésével egyre meghatározóbb játszóhelyévé válik a Jókai utcai színház.