A.Judit 
Már hetek óta figyelemmel kísérhetitek szerkesztőségünk olvasási kihívását, az eddigi repertoárban szerepelt romantikus, fantasy, és megtörtént eseményeken alapuló könyv is. Ma elérkeztünk a tizedik kihíváshoz, melynek témája ezúttal a lista 41. tétele, vagyis egy olyan könyv, aminek írójától eddig még nem olvastam semmit. Egy könnyed, változatos, tárcanovellákat és publicisztikákat tartalmazó könyv következik!
Tóth Krisztina írónő nevével – bevallom töredelmesen – eddig még nem találkoztam, viszont „kedvenc könyvkalauzom” biztosított afelől, hogy nem fogok csalódni! Igaza lett.
Az utóbbi években egyre többször kerültek női írók könyvei a kezembe, és bár nem vagyok nagy feminista, mégis mindinkább ez a vonal vált szimpatikussá számomra. Hiszen egy nő mindig sokkal érzelmesebb, harciasabb, sokkal inkább képes megragadni az apró részletekben rejlő lényeget. A könyv borítója is roppantul szimpatikus volt, ráadásul rengeteg kérdést vetett fel bennem. Mit takar a cím? Hazaviszlek, jó? Ez meg mit akar jelenteni? A borítónak mi köze van ehhez? Végül is hamar rábólintottam, és eldöntöttem, akkor téged most hazaviszlek.
Szokásomhoz híven először átlapozgattam a könyvet, ismerkedtem vele. Öt fejezetben meglehetősen érdekes és megfoghatatlan című novellák sorakoznak, a záróakkord pedig a címadó novella! Nem szerettem volna előre lelőni a poént, úgyhogy szépen haladtam sorban. Az első írás a Homokakvárium, kíváncsian olvastam végig, mi akar ez lenni. A végére aztán felcsillant az a bizonyos villanykörte! Tovább haladva egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy Tóth Krisztina nem szolgálja ki az olvasó elméjét, folyamatosan nyitott kérdéseket hagy maga után és változatos témák sokaságát érinti. Van köztük vidám, kifejezetten szórakoztató, elgondolkodtató, dühítő, sőt, elszomorító írás is. A könyvben találkozhatunk padon üldögélő hajléktalanokkal, almában maradt tejfoggal vagy újrahasznosított csokimikulással, az író viszont túllendül az aktualitásokon és általános igazságokra mutat rá.
Ezt a kavalkádos novellagyűjteményt tehát összefogja egy közös tulajdonság: a mindennapi valóság. Mindegyik történet hétköznapi szereplőkkel, életszerű környezetben játszódik, néhány bepillantást enged az író életébe, vagy olyan cselekményeket mutat be, amivel könnyen azonosulni tudunk. Aki kezébe veszi ezt a könyvet, bizonyosan lesz kedvenc novellája, ami jobban megérinti, de valószínűleg olyan is, ami nem igazán nyeri el tetszését. Egyvalami azonban biztos: hatás nélkül nem marad az olvasó!
Bár első látásra tipikus női könyvnek tűnik, bizton állíthatom, nem az. Mindkét nem számára tartogat izgalmas történeteket, humoros, nevettető írásokat, és azoknak is elnyerheti tetszését, akik nem igazán szeretnek olvasni. Rövid, de annál velősebb elbeszélések várnak az olvasókra, alapvetően akár egy nap alatt is kiolvasható, de személy szerint ezt nem ajánlom. Érdemes hagyni egy kis időt két novella között, hogy kifejthesse hatását.
Az írónő változatos, szabatos írásmódja rendkívül tetszett. 1989-től folyamatosan jelentek meg írásai, például a Síró ponyva vagy az Állatságok, így biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az első és utolsó Tóth Krisztina könyv, amit olvastam, és szerencsére van még miből válogatni.
