OctoberAir 
A 11. kihívást egyáltalán nem volt nehéz teljesíteni, hiszen egy disztópiát kellett választanom. A disztópiák most olyan felkapottak, mint az Alkonyat-könyvek idejében a vámpírok voltak. Az éhezők viadala óta nincs megállás. Ma egy kevésbé ismert, de szintén ifjúsági disztópiát szeretnék bemutatni nektek Neil Shusterman tollából. A könyv azért is lehet érdekes, mert filmként is megtekinthető lesz majd a mozikban.
Az Unwind tavaly nyáron jelent meg a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában. Shusterman egyáltalán nem félt, hogy morbid témához nyúljon. A disztópia középpontjában ugyanis egy olyan társadalom áll, ahol a szülők gyermekük tizenhat éves korában eldönthetik, hogy hasznosak lesznek-e a társadalomnak. Hogyha úgy ítélik meg, hogy nem, akkor elküldik őket egy táborba, ahol a kamaszok testrészeit újrahasznosítják. Ez az Unwind világában sokaknak nem jelent egyet a halállal, hiszen minden egyes szervük, testrészük egy másik, beteg embert fog segíteni. Azonban vannak olyanok, akiknek ez mégsem jelent vigaszt.
A történet középpontjában három kamasz áll. Connor meglepve tapasztalja, hogy szüleinek nem kell, túl sok a gond vele, ezért inkább elküldenék a táborba, ahonnan még senki sem tért vissza. Risa árva lány, mindent megtett, hogy ne őt küldjék el szétbontásra, de képességei mégsem bizonyultak elégségesnek. Levet vallásos családja már kicsi korától kezdve bontásra nevelte, hiszen szerették volna ezzel támogatni a közösséget és a rendszert. A három fiatalt a kétségbeesett ragaszkodás az élethez és a menekülés hozza össze. Ha törvényen kívül sikerül megérniük tizennyolcadik születésnapjukat, akkor megmenekülnek a haláltól, hiszen onnantól már ez a tevékenység törvénytelen. De vajon sikerül-e nekik?
Az Unwind szélsőséges témát választott, amely magában foglalja a burkolt kritikákat, hogy miket is tesznek meg az emberek, hogyha a társadalom valamit elhitet velünk. Ráadásul, hogyha végigolvassuk a regényt, maga a felvetés sem tűnik annyira hihetetlennek. Shusterman nagyon érdekes, kemény ifjúsági disztópiát alkotott, amely méltán felveheti a versenyt akár Az éhezők viadalával is. Fontos kérdéseket helyez előtérbe, így idősebbeknek is bátran ajánlom a regényt. Ráadásul most is trilógiáról beszélünk, így a karakterek és a világ hosszasan az olvasóval maradhat.
A filmről ugyan még nem lehet sokat tudni, de én mindenképpen kíváncsian várom a részleteket, és sok szeretettel ajánlom a könyvet minden disztópia rajongónak!
