Blackphoenix 
Bár Fábián Janka Búzavirág című könyvének borítójának nagy részét egy ablakon kitekintő hölgy foglalja el, a hátoldal egyértelműen kék, vagyis teljesíti a 30. kihívás feltételét. Ráadásul a cím „színéből” asszociálva kétségtelen, hogy nem is találhattam volna jobb kék borítós könyvet.
Többen feltűnnek a Koszorúfonatban már megismert és megkedvelt szereplők közül; újra találkozhatunk többek között Pálóczy Ádámmal, Módos Szilárddal és Ellával, valamint Charlotte nénivel. A reflektorfény azonban ezúttal Emíliának, a legújabb generáció képviselőjének jut, méghozzá a szó összes értelmében véve, ugyanis a kishölgy nem kisebb célt tűz ki maga elé, mint azt, hogy filmművésznő lesz. De ne szaladjunk ennyire előre…
Emília (saját magának adott becenevén Mimi) életét már újszülöttként beárnyékolják az édesanyja korai halálát követő tragédiák. Ám ahogyan azt már megszokhattuk az ágfai kúriát benépesítő családban, mindig akad egy-két jólelkű rokon, akik a szárnyuk alá veszik a szerencsétlenül járt árvákat. Természetesen Mimit is bőségesen kárpótolja az élet, és az időközben doktornői titulust kivívó Ella személyében új anyára talál. A századforduló előtt született kislánynak jó néhány boldog gyermek – és kamaszév adatik meg. Része a lehet környékbeli fiúkkal elkövetett csínytevésekben és játékokban, szerető családja tovább bővül egy öcsikével, Bálinttal, emellett kétszer is rátalál a szerelem előbb a színészet, majd a filmes karrierről álmodó, jóképű fiatalemberré érett gyermekkori pajtás, Vince képében.
Ám sajnos az I. világháború keresztbe tesz a fiatalok terveinek. Vincét az olasz frontra küldik, az elszánt és makacs Mimi pedig folytatja a családi hivatást, és ápolónő lesz. A könyvnek ez a része igazi felnövekedéstörténet, amelyben a lány elveszíti szerelmét és kis híján az életét is. A háború után azonban a szerencse ismét Mimi mellé áll; a rohamosan fejlődő hollywoodi álomgyár, amelyben lassanként elkezdenek megjelenni a talkie néven futó hangosfilmek is, tárt karokkal várja a tehetséges filmszínésznő-palántát. Természetesen az élet itt sem fenékig tejfel. A lány boldogságát nem csupán Vince halála árnyékolja be; komoly problémát jelent az is, hogy a közönség a mozgóképre vitt történeteken kívül a sztárokat övező zaftos botrányokra is éhezik…
A Koszorúfonathoz hasonlóan a Búzavirág is lenyűgöző és letehetetlen történelmi regény, amely igazán érzékletesen mutatja be a világtörténelem legőrültebb évszázadát. Külön örültem, hogy ez az időszak, és vele a hetedik művészet megjelenése is sorra került végre a Fábián Janka-regények sorában. Az időről időre bekövetkező teátrális családi tragédiák ugyan hatásukat vesztik, ha már több könyvet elolvastunk az írónőtől, és egyre kevésbé érezhetjük, hogy valódi mélységet adnának a történethez, ám ennek ellenére mindig nagyon jól esett egy csésze kávé és a Búzavirág társaságában kikapcsolódni.
