Blackphoenix 
A rendkívül nagyszabású Oscar-díjátadó olyan volumenű esemény, amely minden valamirevaló filmrajongót magával ragad. Akad, akinek a gála másnapján első dolga, hogy rákeressen a nyertesek nevére, a kíváncsibbak élőben követik nyomon a díjátadót, míg a legfanatikusabbak becsatlakoznak egy Oscar-partyba, amelynek keretében a szórakozóhelyen összeverődött közönség ezúttal nem a kedvenc focicsapatának, hanem a kedvenc filmjének/színészének/színésznőjének/rendezőjének drukkol. Nem volt ez másképpen az Anker’tben sem, ahol a Budapest Secret Cinema és a Filmtekercs Fényportál 2016. február 28-án már harmadik alkalommal rendezte meg az Oscar-díjátadó bulit.
Természetesen a gála kezdetéig is le kell kötni valamivel a jónépet; volt ott filmvetítés, kvíz, élőzene, kerekasztal-beszélgetés, emellett meleg étel és takarók is várták a virrasztókat. A bemutatott film abszolút hiánypótló volt az Oscar-jelöltek közönséggel való megismertetésében; az Ex Machina itthon nem került bemutatásra, így korábban legfeljebb online egyáltalán nem találkozhattunk még vele. Állítólag Alex Garland alkotása az Angliában való „hatalmas bukása” miatt nem került a hazai mozikba. Ez az indoklás azonban igencsak gyenge lábakon áll, figyelembe véve, hogy „csupán” három erős színész, a zárt terekkel és a szinte érintetlen természet néha-néha becsempészett képeivel való játék, illetve a tudomány ötvözése az érzelmek dimenziójával olyan ütős kombinációt alkot, amely a teljes játékidő alatt fogva tartja a nézőt. A frissen bezsebelt Oscar-díj pedig, amelyet az Ex Machina a legjobb vizuális effektusokért kapott, plusz egy ok a film megnézésére azoknak, akik eddig lemaradtak róla.
A következő programpont, a QuizNight nagyon szórakoztatónak bizonyult. Percek alatt akadtak csapattársaim Gábor, Zsófi és Kristóf személyében, így közös erővel agyalhattunk a filmes kérdéseken. Szükség is volt a csapatmunkára, ugyanis a trükkös feladatoknál – főleg az anagrammáknál – biztosan elvéreztem volna egyedül. A Miért nyúl? (Why rabbit? – by Gábor 🙂 ) kérdéscsomagot viszont, ahol egy-egy jelenet alapján kellett kitalálni, hogy mit akarnak megragadni/előkotorni/felkapni a szereplők, kifejezetten élveztem. Volt itt minden a hatalmas rubintra vágyakozó, mohó Abutól az ősi templom trükkös csapdáját homokzsákkal „megtéveszteni” próbáló Indiana Jonesig. Végül nem nyertünk, de így is 54 pontot sikerült bezsebelnünk (a megvesztegetés túl későn jutott eszünkbe), és remekül szórakoztunk. Ráadásul a két rutinos kvízjátékos, Gábor és Kristóf kedvet csináltak a saját csapat szervezéséhez, és a további QiuzNightok látogatásához.
A kerekasztal-beszélgetés Pusztai Ferenc producerrel, Bucsi Réka animációs filmkészítővel és a filmtekercses Wehli-Nardai Dorinával főleg az Oscar-esélyek latolgatásáról szólt, ám természetesen nem kerülhették ki a legendás Symphony no. 42-at sem, amely 2014-ben felkerült az animációs rövidfilm-kategória 10-es shortlistjére. Ki tudja, talán egy-két év múlva Réka lesz a harmadik magyar filmkészítő, aki magáénak mondhatja a sokak által vágyott aranyszobrocskát.
A beszélgetés és az élő közvetítés közötti rövid üresjáratban három játékostársam, – akik felett Damoklész-kardjaként lebegett a hétfői koránkelés és munkakezdés -, elbúcsúztak, és hazamentek, én pedig hipnotikusan bámultam a régi felvételeket a korábbi Oscar-gálákról, és hallgattam a Panda electroacustic varázslatos zenéjét. Dóczy Gabriella hárfajátéka és Bordás Zoltán ütős hangszerei tökéletes aláfestést nyújtottak a fekete-fehér filmkockákhoz.
Mire elkezdődött a várva várt 2016-os Oscar-gála, már többször leragadt a szemem, így végül a vörösszőnyeges bevonulás vége felé bedobtam a törülközőt; úgy döntöttem, otthonról szurkolok tovább a Saul fiának a Mustangnak, amely véleményem szerint leginkább megérdemelte (volna) a legjobb külföldi film díját. Nemes Jeles László győzelme tehát furcsán keserédes érzéssel tölt el, amelynek úgy gondolom, egyik komponensét sem kell bővebben kifejtenem. A másik kedvencem, Brie Larson azonban megkapta a legjobb női főszereplőnek járó aranyszobrocskát A szoba című filmben nyújtott káprázatos alakításáért, így az Oscar-gála eseményeire a saját szemszögemből visszatekintve azt mondhatom, hogy részemről háromnegyedig teli az a bizonyos pohár.
