Eszter 
Idén 15 éves jubileumát ünnepli a KiSTeHéN zenekar. Az évfordulót az együttes hatalmas, két és fél órás koncerttel ünnepli a nyár utolsó estéjén. A Budapest Parkban csaknem mindenki színpadra áll, aki valaha megfordult a zenekarban.
Először is jöjjön egy kis magyarázat: általában – és szinte kizárólag – filmekről szoktam írni, hiszen velük tanultam meg foglalkozni az egyetemen, most azonban picit elhagyom a „komfortzónám”, hogy egy zenekarhoz fűződő viszonyomról meséljek. A zenekar a Kistehén, a viszony pedig igen-igen jó. Őszintén szólva fogalmam sincs, hány éves lehettem, mikor megszerettem őket, de annyi biztos: a bátyám a Most mi van című számot hallgatta, húszonötször egymás után, én pedig szépen lassan belesüllyedtem abba az utánozhatatlan hangulatba, melyet azóta is valahol magamban őrzők és mindenhova viszek magammal. Valahogy úgy, mint Erdős Virág megzenésített versének egyes szám első személye az otthonkában utcára tett nagyit. Vagyis van mit köszönnöm Kollár-Klemencz Lászlónak és mindenkori zenésztársainak: számos mosoly, illetve könnyekbe fulladó kacagás mellett azt is, hogy a legtöbb nehéz helyzetre van külön Kistehén-sorom, amely azonnal megoldja a dolgokat. Vagy ha mégsem, hát segít onnan nézni a problémát, ahonnan alig észrevehetőnek tűnik. Ha pedig épp semmi sem segít, akkor „csámborgóra veszem a figurát” – legalábbis addig, míg el nem visz mindannyiunkat a szél. Lényeg a lényeg, én köszönöm – és boldog születésnapot kívánok! (Meg sok olyan új cipőt is, amelynek „jó színe van, meg anyaga”.)
Egy kis „zenekartörténet”
Kollár-Klemencz László együttese nagy utat járt be azóta, hogy a 2002-es Sziget Fesztivál reklámmal útnak indult. A máig emlékezetes reklámban a későbbi Kistehén zenekar – akkor még Zene a nyulaknak néven – az „Ééén vagyok a kis tehééén, ülök a fa tetejééén” kezdetű dal előadójaként debütált. Az Én, a kistehén című dalt Kollár-Klemencz László írta és énekelte, a figurát Igor Lazin rajzolta. A hatalmas sikert követően Kollár-Klemencz Lászlót egy egész estés album készítésére kérték fel, így született meg az első lemezük, Zene a nyulaknak (2002) címmel. A zenekar kezdetben a lemez címével megegyező néven koncertezett, később aztán Kistehén Tánczenekarra, végül Kistehén-re változtatták a nevüket – érthető okokból, hiszen mindenhol csak Kistehénként emlegették őket.
A zenekar felállása több tagcsere után 2005-re véglegesedett, a Szájbergyerek frenetikus sikerét követő rengeteg fellépés pedig valódi koncertzenekarrá érlelte. A kétévenként megjelenő lemezeiken rendre szerepelt egy-két olyan országos sikerű sláger, mint a komikus-ironikus Jó csávó a Markó, a mulatozós Szerelmes vagyok minden nőbe és a Virágok a réten, vagy a pszichedelikus Elviszi a szél című dalok. A zenekar Csintalan című albuma 2007-ben arany, majd platina lemez lett. A zenekar összetételében a legnagyobb változás 2010-ben történt: négy tag kiválását követően az alapító frontember, Kollár-Klemencz László szinte teljesen újjászervezte a formációt. A szerteágazó stílus, a többszöri névváltozás és tagcserék ellenére a Kistehén ma is az egyik legnépszerűbb magyar zenekar, az ovisoktól a nyugdíjasokig mindenki ismeri őket.
A 2012-es Elviszlek magammal című lemezen – a megszokott szellemes, hétköznapi témák mellett – a közéletre reflektáló szövegek is szerepelnek. Ilyen például az Ezt is elviszem magammal című dal, Erdős Virág versének megzenésített változata. A szám sikerét követően 2014-ben Kollár-Klemencz László és Erdős Virág közösen adták ki a Legesleges című lemezt, melyen tíz megzenésített vers található. A Kistehén legutóbbi lemeze 2014 végén, Szomjas Nők címmel jelent meg; sokan ezt tartják a legegységesebb és legszerethetőbb munkájuknak. 2016 tavaszától egy olyan „Best of Kistehén” műsorral koncerteznek, melyben a dalok 80%-át a rajongóik szavazták meg a zenekar közösségi oldalán. A Kistehén új lemeze 2017 őszén várható, de ezt megelőzően, még a nyár közepén egy 15 dalos „Best of” lemez kiadását is tervezik.
