A.Judit 
A 15. kihívás teljesítéséhez – egy könyv a könyvtárból – egy olyan műfajú regényt választottam, ami tőlem teljesen távol áll: családregényt. Nem vagyok egy romantikus alkat, sőt, igazából taszítanak az ömlengős, nagysokára beteljesülős, szerelmes történetek. Így kissé vonakodva, de kivettem Leila Meacham: Rózsák című vaskos regényét, mondván: Mi bajom lehet?
A könyvtár egyik nagy előnye – számos más érdeme mellett persze -, hogy bátran válogathat az ember megannyi könyv közül, és ha nem tetszett a választott mű, hát nem tetszett, visszaviszi és nem lesz egy újabb porfogója, amit talán soha többé nem vesz újra a kezébe. Mivel ritkán – na jó, szinte soha – nem olvasok olyan könyvet, amiről már az elején tudni, hogy a szerelmi, romantikus szálak nagyban befolyásolják az eseményeket, úgy gondoltam, teszek egy próbát, ettől lesz még izgalmasabb a kihívás. A Rózsák a maga 606 oldalával, már-már túl bájosra sikeredett borítójával és az ugyanitt lévő ajánló szövegével azonnal felkészíti olvasóját: ez nem lesz könnyű menet.
A regény három család történetét meséli el: a Toliver, Warwick és DuMont család tagjai 1836-ban érkeztek az Újvilágba, Texasba, ahol végül letelepedtek és várost alapítottak. Családi vállalkozásként a Toliverek a déli hagyományokhoz hűen gyapottermesztésbe kezdtek, a Warwickok fakitermelésbe, míg a DuMontok divat-és méteráru üzletet nyitottak. Szoros barátság jellemezte kapcsolatukat, ahogy majd később gyermekeik és unokáik viszonyát is. A Toliverek és Warwickok az angol York- és Lancester-ház egyenes ági leszármazottai, és bár őseik viszálykodására fátylat borítottak, jelképeiket, a vörös és fehér rózsát megőrizték. A történet fő szálát az 1916 és 1937 közötti időszak eseményei adják, amikor Mary, Percy és Ollie igyekszik megbirkózni üzleteik vezetésével, ami mindnyájuktól áldozatokat követel. A családi karma egyiküket sem kíméli, miközben szembenéznek háborúval, természeti csapásokkal vagy éppen szerelemmel.
Leila Meacham hosszú évtizedekig őrizte regényének fejezeteit asztalfiókjában és csak nyugdíjba vonulása után, 71 évesen fejezte be. Megjelenését követően szinte azonnal a New York Times Best Seller listájának élére került, mint első könyves író. A Rózsák, úgy tűnik, rendkívül népszerű a műfajt kedvelő (nagy valószínűséggel) hölgyek körében, hiszen megjelenése óta 28 ország vásárolta meg kiadási jogait.
A Rózsák történeti szálai meglehetősen zavarosak; ide-oda ugrál az időben, miközben három generáció megpróbáltatásait meséli el. Meacham szereplőit felsorolni is hosszú lenne, újabb és újabb alak tűnik fel, ahogy haladunk előre – és vissza – a történetben. Szerencsére – és szerencsémre – a romantikus elemek ugyan meghatározóak, de nem túlcsordult a regény, és az már a legelején kiderül, hogy a hosszú megpróbáltatások végén nem lesz beteljesülés. Ami számomra zavaró volt, hogy bizonyos eseményeket nagyon hosszan tárgyal, holott erre nem lett volna szükség, míg másokat két sorban ki is végez. Az eseményeket alakító körülmények, mint a világháborúk, tompa háttérzajként jelennek csak meg, ami bennem – a regény terjedelme ellenére – hiányérzetet hagyott. Összességében viszont szerettem olvasni, hosszú órákra képes volt lekötni anélkül, hogy „túl sok” lett volna számomra. Bár nem tartom valószínűnek, hogy a jövőben ezután jobban preferálom majd a hasonló műfajú regényeket, a Rózsák olvasását nem bántam meg.
