Blackphoenix 
Forrás IMDb
Hihetetlen, de idén decemberben volt húsz éve, hogy a lelkes nézők a elkezdtek betódulni mozikba a Harry Potter és a bölcsek köve első vetítésére. Mi, akik évről évre epekedve vártuk az újabb és újabb könyveket és filmeket, már egy ideje kinőttünk a tinédzserkorból. De Hagrid „ártalmatlan” kedvenceire, Harry és barátai kis éjszakai sétáira a láthatatlanná tévő köpeny rejtekében, a Trimágus Tusa izgalmaira vagy a roxforti csatára akkor is emlékezni fogunk, ha maga Gilderoy Lockhart mondja ránk professzionális felejtésátkát. A kerek évforduló alkalmából januárban érkezik a Harry Potter 20. évforduló: Visszatérés Roxfortba című műsor az HBO GO-ra. Lássuk, mi az a húsz dolog, amit a legjobban szeretünk a Harry Potter-szeptológiában, illetve a filmes adaptációban!
1. A három gyerek főszereplő, Daniel Radcliffe, Rupert Grint és Emma Watson remek választásnak bizonyultak Harry, Ron és Hermione szerepére. Ráadásul együtt igazán verhetetlen triászt alkotnak, tökéletes összhangban működnek együtt, így nagyon erősek a közös jeleneteik.
2. A filmekhez írt dalok – különösen John Williams művei – nagyszerűen illeszkednek a varázsvilághoz, és remekül fokozzák a látványelemek hatását. Ki ne lenne libabőrös a fülbemászó dallam hallatán, ami Harryt kíséri első látogatása során az Abszol úton vagy amikor felcsendül a kviddicsmeccsekhez szerzett lelkesítő zene?
3. Ha már kviddics, a varázslók kedvenc sportja igazán izgalmas epizódok tárházát jelentette az olvasóknak. A filmek rendezői pedig remek érzékkel aknázták ki a seprűlovaglás kínálta lehetőségeket és igazán látványos jeleneteket megalkotva vitték vászonra a meccseket.
4. Hagrid vérszomjas kis bestiái nélkül nem lenne igazi a roxforti élet! Van valami bizarrul mókás abban az odaadásban, amivel Harryék legnagyobb barátja egy sárkánybébit vagy éppen egy óriási pókot gondoz. A durrfarkú szurcsókok sétáltatása pedig igazán méltó beavatás a nagybetűs Varázslóéletbe.
5. Felkészülés ide vagy oda, a felnőtté válásig vezető út még mágia nélkül is kifejezetten rögös. Rowling hitelesen vezeti el hőseit a gyermekkortól a nagykorúságig, évről évre fokozatosan egy kicsit növelve a rájuk váró próbatételek súlyát.
6. Egyes szereplők esetében különösen érdekes végigkövetni a felnőtté válás folyamatát. A leglátványosabb az állandóan szerencsétlenkedő, feledékeny Neville példája, aki kezdetben maga sem érti, mit keres a Griffendélben, ám végül rettenthetetlen hőssé növi ki magát. Ginny, a bátyjai árnyákéban élő félénk kislány pedig egy-két tanév alatt igazi vagány csajjá válik.
7. Dumbledore életbölcsességei örök érvényű tanulságot jelentenek és egész életükben elkísérik a fiatal olvasókat. Ilyen például, hogy nem az számít, minek születik valaki, hanem hogy mivé nő fel vagy hogy mindig van választásunk, és akkor is mi vagyunk a saját Sorsunk irányítói, ha már csecsemőként egy súlyos jóslat terhe nehezedik ránk.
8. Rowling nem fél a veszteség fájdalmának ábrázolásától – többek között ezért emelkedik ki a gyerekkönyvek közül a Harry Potter. Fontos szereplők halnak meg, miközben a Fényért küzdenek az Árnyék ellen, hatalmas űrt hagyva maguk után a szeretteik szívében. A történet tehát jóval összetettebb annál, hogy a jó győz, a rossz elnyeri méltó büntetését, ugyanis a diadal áldozatokat követel.
9. Vannak varázslatok, amik nagyon fontos szimbólumok és lényeges tanításokat rejtenek magukban. A patrónus-bűbájról olvasva újra és újra eszünkbe jut, hogy egy igazán erős boldog emlék mennyi motivációt ad a mindennapi küzdelmeink megvívásához még akkor is, amikor nem látjuk a kiutat egy reménytelen helyzetből.
10. Edevis tükrének működési elve is igencsak kifejező. A titokzatos varázstárgy, amelynek a feliratát (Edevis amen ahze erkyt docr amen) visszafelé olvasva azt kapjuk: nem arcod, tükre ez, hanem a szívedé, a legnagyobb próbatételt jelenti a bölcsek kövéhez vezető úton. Rámutat saját vágyaink elementáris kísértő erejére, és arra, hogyan próbálnak meg ezek időnként tévútra vinni minket.
11. Az, hogy a szeretet a leghatalmasabb erőként jelenik meg, amely a leghatásosabb eszköz még a legveszedelmesebb ellenséggel szembe kerülve is, igazán életszerűvé teszi a történetet. A szeretet, a szerelem és igaz barátság ugyanis olyan varázslatok, amikre még mi, muglik is képesek vagyunk.
12. Rowling persze nem csak az életre szóló tanítások átadásában, hanem a szórakoztatásban is nagy mester. Igazán tehetséges névadó; a karakterek és helyszínek nevei játékosan fantáziadúsak és sokszor valami fontosat mesélnek a viselőjükről.
13. Hasonló a helyzet a varázsvilágban fogyasztott különleges ételekkel és italokkal is. Gyerekként valószínűleg mindenkinek megfordult a fejében, hogy Csokibékát, Mindenízű drazsét vagy Bűvös Bizserét majszolni sokkal menőbbnek hangzik, mint Milkát, dunakavicsot vagy dinamit cukrot enni. A felnőtteknek pedig összefut a nyál a szájukban a violalikőr, vajsör, mézbor és Lángnyelv Whiskey említésétől.
14. A különböző mitológiai utalások is sokat hozzáadnak az élményhez, amit a Rowling-féle világ nyújt. A szfinxek, főnixek és mandragórák egyfajta ősi, különleges és misztikus hangulatot adnak a történetnek.
15. A Roxfort nem hús-vér lakói is megérdemelnek egy helyet a listán. Sajnos a filmekben a kísértetek nem igazán kaptak hangsúlyos szerepet, és többnyire csupán áttetsző díszletei voltak a történetnek. Pedig Félig Fej Nélküli Nick kimúlásnapi partija és Hóborc komiszságai igazán emlékezetes színfoltjai voltak a könyveknek. Ám természetesen a Shirley Henderson által megformált Hisztis Myrtle karaktere nem maradhatott ki, ahogyan a sorsdöntő jelenet Hollóháti Helénával (Kelly Macdonald) sem. Mindkét kísértetlányt játszó színésznő nagyszerű alakítást nyújtott a maga szerepében.
16. A mesteri világépítésnek fontos része a valóság, mint ihletforrás is. A politikában és a médiában lezajló tendenciák egy az egyben visszaköszönnek a Harry Potter könyvekben. Látjuk, ahogy a rajongók szinte megeszik imádatuk tárgyának életét, de feltűnik a karaktergyilkosság, tömegmanipuláció és az igazságot hirdető kisebbséget igyekeznek nevetségessé tenni és elhitelteleníteni.
17. A karakterek megalkotása éppen olyan remekbe szabott, amilyen a világépítés. Különösen érdekesek a fekete-fehér figurák. Természetesen ennek leglátványosabb példája Piton professzor, az okklumencia nagymestere, akiről a hetedik könyv utolsó néhány fejezetéig senki meg nem mondta volna, mi jár a fejében, és milyen motivációk mozgatják őt. De az is érdekes, ahogyan a jóságos Dumbledore professzorról kiderül, bizony ő sem szent, és ő is elkövette a maga hibáit. Mindez azonban csak még emberibbé teszi őt.
18. A sok komoly témát remekül ellensúlyozzák a történetben a könnyed, vicces elemek. Több szereplőnek megvan a saját, csak rá jellemző humorérzéke. Dumbledore derűs fesztelensége, McGalagony nyers stílusa, amikor jól kiosztja az Umbridge-hez hasonló ostobákat, akik belekötnek vagy Ron humorként előadott, képtelennek tűnő állításai, amikről utólag gyakran kiderül, hogy mégis volt bennük valami, mind szórakoztatóak a maguk módján.
19. A tréfa koronázatlan királyai azonban természetesen Fred és George. Már akkor minden olvasót megnyertek maguknak, amikor még csak pufogtattak odúbeli szobájukban és borsot törtek a tanárok orra alá Roxfortban. Amikor pedig árulni kezdték az első Orrvérzés Ostyákat és Fejnyelő Fejfedőket, izgatottan vártuk, mivé növi ki magát a Weasley Varázsvicc Vállalat. Ám a Roxfortból való angolos távozásuk volt a hab a tortán, amivel minden csínytevésüket felülmúlták.
20. A láthatatlanná tévő köpeny és a Tekergők Térképe hamar kulcsfontosságú kellékké vált Harry és barátai számára titkos éjszakai kiruccanásaik során. Mi, olvasók pedig csak örülhetünk ennek, ugyanis a mágikus holmiknak köszönhetően még izgalmasabbak és kiélezettebbek voltak azok a helyzetek, amikor a kis csapat tilosban járt. Nekem jó néhányszor a torkomban dobogott a szívem olvasás közben, és szorítottam, hogy Harryék lebukás nélkül megússzanak egy-egy kalandot.
Forrás: norahalliwell.hu
