NBence 
Forrás: Disney
A TOP 25 filmes listánk, melyet korábban olvashattatok, kizárólag olyan filmeket tartalmazott, amelyeket 2014. január 1 és december 31 között mutattak be a magyarországi mozik. Ezen a vonalon elindulva úgy gondoltuk, érdekes lesz egy olyan listával is szolgálni, melyben a Corn & Soda szerkesztői árulják el 2014-es kedvencüket. Filmes szempontból 2014 igencsak figyelemreméltó év volt. Láthattunk számos zseniális produkciót és számos nagy visszatérést. Hollywood nem csupán a már jól megszokott képregény-adaptációk és blockbusterek tömeggyártásában jeleskedett, hanem több potenciális kultfilm is bemutatkozott tavaly. Ámulhattunk két top sci-fin, nevethettünk rakétavetős mosómedvén, izgulhattunk Ben Affleck ártatlanságáért és Matthew McConaughey többször is megmutathatta, miért ő napjaink egyik legjobb színésze.
Lássuk a kedvenceket!
Ana.Monochrome – Guardians of the galaxy (A Galaxis őrzői)
Muszáj voltam a Guardians of the Galaxy-t választani, mert bár tény, hogy sokkal mélyebb és drámaibb filmek vannak a listánkon, nekem mégis ez a könnyed humor hiányzott a legjobban belőlük. Nem erőltették túl, és talán pont ezzel nyertek meg, bár alapvetően rajongok a témáért. Jó látni, hogy még mindig tudnak újat mutatni a MCU-nál, remélem ez a következő ötven filmmel is így marad, amiket eddig beterveztek.
A.Judit – The Grand Budapest Hotel ( A Grand Budapest Hotel)
Ez a fanyar humorú, parádés szereposztású produkció nálam abszolút befotóként szerepel a tavalyi év repertoárjából. Imádtam Monsiuer Gustav (Ralph Fiennes) hirtelen feltörő káromkodását, a fiatal Zero (Tony Revolori) kedvesen naiv figuráját, és persze a Mendl’s cukrászda dobozkáit is! Wes Anderson rendezőt minden elismerés megilleti, hogy a huszadik megtekintés után is valami, eddig még észre nem vett momentum ragadja meg az embert!
BB – Nightcrawler (Éjjeli féreg)
Nehéz volt egyetlen filmet kiválasztani, pláne most, hogy a Birdman is ringbe lépett. Viszont úgy gondoltam, hogy nem hozom a megszokott formámat, és azért se választok olyan filmet, aminek köze van a képregényekhez. Végül azért döntöttem az Éjszakai féreg mellett, mert sose gondoltam volna, hogy Jake Gyllenhaal – mindenkori kedvencem több szempontból is- egyszer képes lesz olyan szerepet vállalni, amiben legszívesebben az arcába lépnék. A film realista ábrázolása eltörpül Gyllenhaal transzformációja és alakítása mellett, arról nem is beszélve, hogy felnyitja a szemünket, hogy milyen érzéketlenné vált az emberiség.
Blackphoenix – Nymphomaniac: Vol. 1 & Vol. 2 (A nimfomániás: I-II.)
Miután átfutottam a listát, rá kellett döbbennem, hogy a Nymphomaniac kivételével én teljesen más filmeket néztem 2014-ben… Viszont ha nem így áll a helyzet, a fent említett produkció akkor is jó eséllyel pályázott volna nálam a „kedvenc” címre. Érdekel minden olyan film, amelyben nem a szokásos férfi-nő kapcsolat vagy a normális papa-mama gyerekek családmodell bontakozik ki, hanem megmutat valami szokatlant is az emberi természetből. Lars von Trier rendkívül érdekes személyiségdrámát alkotott, amelyben mindkét rész első pillanatától az utolsóig ott vibrál az a fajta feszültség amely képes volt a képernyő elé szegezni.
Chino – X-Men: Days of Future Past (X-Men: Az eljövendő múlt napjai)
A választásom elég triviálisra sikerült, ami a 2014-es kínálatot illeti. Nagyon vártam már egy olyan filmet, ami az egész X-Men franchise-t „rendberakja” mert az kezdett már atomjaira hullani, az pedig csak hab a tortán, hogy ehhez sikerült Bryan Singert megnyerni. Már az első képkockák után éreztem ez nem egy sima popcorn, hanem igenis megpróbál betölteni egy űrt, amit elődei hátrahagytak. A szereplőgárda alapanyaga persze már biztosítva volt, habár Wolverine-t, mint a béke angyalát elég hátborzongató volt látni. Fel volt adva a lecke, hiszen a „történeti hűség”, logikai bukfencek elkerülése, idősíkok közötti ugrálás, mind-mind érzékeny szegmensek. Azonban kisebb-nagyobb hibák kivételével a film nálam ötösre vizsgázott, pedig viszonylag magasra tettem a lécet. Egy olyan látványos, többször nézős mozit kaptam, ami miatt megéri leporolni elődeit.
Erunder – Predestination (Időhurok)
Hogy miért pont ez volt az egyik legjobb film tavaly? Először is nem véletlenül írtam azt, hogy az egyik legjobb, mert nagyon sok jó volt, ahogyan azt ebben a cikkben is látjátok. Ez a produkció azért került be nálam ebbe a listába, mert a legjobb feldogozás volt. A nem enyhén bonyolult történetet tökéletesen vitték vászonra úgy, hogy annak se legyen hiányérzete, aki olvasta a könyvet. Ezért én csak annyit kérdeznék, hogy „Mind ti zombik honnan jöttök?” kik nem ezt a filmet választják a tavalyi legjobbnak? 🙂
F. Zsuzsanna – The Grand Budapest Hotel ( A Grand Budapest Hotel)
Judittal egyetértve én is Wes Anderson filmje mellett teszem le a voksomat. Egyszerűen magával ragadott a meseszövése, a csodálatos képi világa, mely rabul ejt, s melynek kifejező ereje Tim Burton képi megoldásait juttatja az eszembe. Persze, vannak hibái és egy kis Jiří Menzel utóérzete, de valahogy mégis megkapó alkotás.
LLzoli – Interstellar (Csillagok között)
Nálam 2014 űrodüsszeiája a nyerő. Azóta vártam ezt a filmet, mióta kiderült, hogy elkészül. Ebből adódóan nagyon magasak voltak az elvárásaim, de a Csillagok között teljesítette őket, méghozzá nagyon stílusosan. Nolan bebizonyította, hogy egy sci-finek is jól állhat a szentimentalizmus. McConaughey ismét megmutatta, hogyan kell színészkedni, és Zimmer is igazolta, hogy joggal nevezik őt a 21. század Beethovenjének. Így néz ki egy intelligens, remekül összerakott blockbuster!
Mikecz Attila – VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan
Számomra egyértelműen a VAN az év legjobb mozija, és nem csak azért mondom ezt, mert teljességgel magába szippantott Reisz Gábor vizsgafilmjének(!) hangulata, mondanivalója és bája, hanem mert évek óta nem nevettem ennyit magyar filmen. Köszönettel tartozom érte az alkotóknak. Kevesen képesek arra, hogy ilyen remek érzékkel mutassák be a húszas, harmincas éveikben járó fiatalok elkeseredett harcát a XXI. század fogyasztói társadalmának lélektelen taposómalmában őrlődve, miközben olykor hiába keresik helyüket a világban. Olyan gyorsan változnak körülöttünk a dolgok, hogy állati nehéz lépést tartani ezzel, főleg hogy közben csak arra nem figyelünk, amire kéne. A lélekre. Na, hát ez a film pont a lelket célozza meg. Aktuális, húsba vágó, elgondolkodtató és vicces. Úgy tűnik, Reisz Gábor első nagyjátékfilmjével máris beírta magát a filmtörténelembe.
NBence – Dallas Buyers Club (Mielőtt meghaltam)
A 2014 TOP25 filmes listát olvasók számára nem fog túl nagy meglepetést okozni a számomra legjobb alkotás kiléte. Aki még többet szeretne tudni erről a filmről, jövő héten megjelenő kritikámat is elolvashatja.
Németh Dénes – Turist (Lavina)
A skandináv filmek kedvelőjeként nem meglepő, hogy ezt a filmet választottam, melynek megjelenését nagy lelkesedéssel vártam az elmúlt évben. Elsősorban a film alaphelyzete ragadta meg a figyelmemet, miszerint egy család sítúrájába nyerhetünk bepillantást, ahol egy kritikus pillanatban az apa ösztönös cselekedete egy olyan érzelmi lavinát indít meg a család tagjai közt, mely alapjaiban fenyegeti a család „túlélését”. Az apa szerep megingása mindenkiben komoly változásokat hív életre. Ami miatt különösen tetszett a film, hogy nem a tipikus „érfelvágós” stílusban mesélte el a történetet, hanem fanyar, helyenként fekete humorral tette élvezetessé azt.
OctoberAir – The Book Thief (A könytolvaj)
Általában nem a legnagyobb filmek vonzanak a mozikba, ezért nekem annyira nem is volt nehéz választanom ebből a listából. Háromra szűkítettem a kört, majd mégis a The Book Thief mellett döntöttem. Kétszer is megnéztem a filmet, mind a kétszer igazán nagy hatást gyakorolt rám, ráadásul elhatároztam azt is, hogy el fogom olvasni Mark Zusak könyvét. A történet nem hatásvadász, egyszerűen az emberségről szól és az értelmetlen igazságtalanságról, amelytől kinyílik a bicska minden jóhiszemű ember zsebében. Ráadásul megjelenik benne a szavak és a történetek erejének fontossága, amely személyesen közel áll hozzám.
