Kertész Judit 
2019. szeptemberében jelent meg Clarice Lispector: A csillag órája című kisregénye. A brazil szerző második magyarul olvasható könyvét a Magvető Kiadó adta ki.
Lispectort a tavaly megjelent Minden történet című novellagyűjteményéből ismerhette meg a magyar olvasóközönség. A szerző összes novelláját és elbeszélést tartalmazó kötet nem könnyű olvasmány. A személyes hangú, felkavaró történetek gyomorszájba találják az embert. A nagyon szépen megírt – gondolattöredékekből, érzelemcseppekből felvillanó – élethelyzetek tele vannak kirobbanó erővel, feszültéggel.
A Hájá bat Pinhász néven, Ukrajnában született Clarice Lispector (1920-1977) nehéz csomagot cipelt egész életében. Édesanyját az ukrajnai pogromok alatt megerőszakolta egy szifiliszes katona. Lispector azért született meg, mert édesanyja a szüléstől remélte gyógyulását. Egy éves volt, amikor a család kivándorolt Brazíliába. Élete első 8 évében végig kellett néznie édesanyja leépülését, majd halálát. Hazájától távol, egy másik földrészen nőtt fel egy üldözött zsidó család sorsával a háta mögött.
Édesanyja halála után Észak-kelet Brazíliából Rióba költöztek, jogot tanult és elkezdett írni. A gyerekkorában átélt trauma is ösztönözte az írásra. Már kisgyerekként angyalokról szóló meséket talált ki édesanyjának, hogy segítse gyógyulását.
1944-től egy brazil diplomata felesége lett és 15 évet töltött több európai és amerikai nagyvárosban. Kettős identitása élete végéig meghatározta, annak ellenére, hogy mindig is brazilnak érezte magát, és nagyon hálás volt a családjának menedéket nyújtó országnak.
Tehetsége ellenére mindenütt egzotikus szépségét látták meg elsőként. Folyton bizonyítani kellett. „Úgy írok, mintha meg kellene mentenem valakinek az életét. Talán a sajátomat.” – írja az Élet lehelete című prózájában.
A titokzatos, misztikus szerzőt legenda övezte, leginkább másokhoz hasonlítva írtak róla. „Úgy néz ki, mint Marlene Dietrich, és úgy ír, mint Virginia Woolf” – mondta róla amerikai fordítója. A brazil irodalom legnagyobb újítója, első női írója volt. Új módon írt, úgy, ahogy előtte még senki.
Lispector utolsó, legkiforrottabb műve A csillag órája. A legváratlanabb fordulatokkal megírt lélektani regény egy banális eseményt mesél el. Egy lányról szól, aki Alagoasból, a dzsungel széléről Rióba kerül, ahol gépírónőként dolgozik. Macabéa árva, csúnya, szerencsétlen lány, élete szörnyű, mindenhol az elnyomással, kitaszítottsággal találkozik. Brazília észak-keleti, legelmaradottabb részén nőtt fel, ahol nagynénje verte. Kulturálisan analfabéta, a városba kerülve sok mindent nem ért, munkáját nagy nehézségek árán tudja elvégezni, főnöke kirúgással fenyegetőzik, fiúja elhagyja, barátnője átveri, tragikus sorsa paródiába fordul.
Lispector úgy érzi, írnia kell erről a lányról, kirobban belőle a szereplő. „beszélnem kell erről az északkeleti lányról, különben megfulladok.”
Egy férfi bőrébe bújva meséli el a történetet, aki – mielőtt felbukkant volna életében ez a gépírólány – többé-kevésbé elégedett férfi volt.
„Olyan jól álltak a dolgok, hogy teljesen össze tudtak volna omlani, mert ami teljesen megérik, az meg is tud rohadni. Csakhogy hirtelen vonzani kezdett, hogy átlépjem a saját határaimat. Ez akkor történt, amikor eszembe jutott, hogy a valóságról írjak, mert az túllép rajtam.”
Kritikusok Lispector írói munkásságát Franz Kafkához, Jorge Luis Borgeshez hasonlónak tartják. Magyar fordítója, Bense Mónika szerint nagyon nehéz visszaadni az eredeti szöveget, olyan, mintha sérült lenne ez a nyelv, amelyen ír. A senki máshoz nem hasonlítható különleges nyelv nem engedi, magával ragadja az olvasót.
A magyarul megjelent mindkét kötet borítóját Pintér József, a Magvető művészeti vezetője tervezte. A szerző nagyon szép portréja látható rajtuk mozaikszerűen, arany illetve kék négyzetekkel.
Lispector önéletrajzi elemekkel átszőtt regényében felelőst keres a naiv, tudatlan, szeretetre vágyó Macabéa sorsáért. Azt várja az olvasótól, hogy „úgy itassa át magát ezzel a lánnyal, mint egy csuromvizes felmosórongy. Olyan igazság ez a lány, amelyről nem akartam tudni. Nem tudom, kit vádoljak miatta, de lennie kell valahol egy vádlottnak.”
Clarice Lispector: A csillag órája Magvető Kiadó, Budapest, 2019.
