2020 legjobb filmjei – a Corn & Soda TOP 10-es listája

Talán felesleges nekünk is hangsúlyozni, de azért leírjuk: a 2020-as év nem volt a legjobb. A megszokottnál jóval kevesebbszer jártunk sajtóvetítésen vagy egyáltalán moziban, s idén, mikor elküldtük egymásnak a személyes TOP 10-es listáinkat, meglepve láttuk, hogy „alig van egyezés”. Szóval nem volt könnyű dolgunk, de azért egész hamar összeraktuk a listát, melyen azon filmek szerepelnek, amelyeket a legjobban szerettünk 2020-ban. S mivel ez igazán rendhagyó év volt, toplistánk végére rendhagyó módon egy ajánló-összeállítást készítettünk nektek!

#10 Téboly (Unhinged, 2020)

Hazai bemutató: 2020. szeptember 10.

Jobbnak indult, mint ami lett belőle, mégsem bánhatjuk, hogy jegyet váltottunk erre a filmre tavaly. Egy rendes évben persze a Tébolynak esélye sem lett volna felkerülni egy év végi top10-es listásra, de 2020-ról beszélünk, és 2020-ban kis túlzással bármit megnéztünk volna, csak végre beülhessünk a moziba. Így került elénk a méltán ismeretlen Derrick Borte rendező legújabb filmje; amely egy dolgot tudott: elhozni nekünk egy teljesen elborult Russell Crowe-t. Egyebekre felesleges is az időt pazarolni, az egész film egy óriási kihagyott ziccer, mégis, Crowe annyira bestiális benne, hogy a körítés akár egy üres, fehér vászon is lehetne, akkor is megnéznénk. (NBence)

#9 Csiszolatlan gyémánt (Uncut Gems, 2019)

Hazai bemutató: 2020. január 31. (streaming)

Még nem az új típusú koronavírus, egyszerűen a változóban lévő filmdisztribúciós szokások eredménye, hogy tavaly januárban Benny Safdie és Josh Safdie közös rendezését a magyar nagyközönség nem élvezhette a mozikban. Nagy kár érte, mert Adam Sandler talán eddigi legjobb alakítása mindenképpen megérte volna, hogy klasszikus módon (is) élvezhessük a produkciót. Így viszont semmi klasszikus, vagy éppen megszokott nem maradt, amit ráhúzhatnánk a Csiszolatlan gyémántra; ez a film egy hatalmas hangzavar és összevisszaság. A hasonló „nagy rohanás”-jellegű filmekre jellemző keretek és panelek csak nyomokban találhatók meg. A történet(vezetés)re a logikus az utolsó szó, amely eszünkbe jut. Az egyébként rendkívül sztereotip karakterek közül pedig mindenki elképesztő balfácán, itt nagyítóval sem találunk nagypályás bűnözőket vagy rokonszenves jófiúkat. A kényelmetlenséget tovább fokozza a színészek sokszor szó szerint amatőr játéka; ritkán látni egy filmben ennyi amatőr, vagy éppen elsőfilmest szereplőt, a rendezők pedig attól sem riadtak vissza, hogy néhány „színész” egyszerűen saját magát alakítsa. A Csiszolatlan gyémánt egy olyan film, amelyet, ha nem látunk, nem hisszük el, hogy létezhet; ezért hát mindenképpen látnunk kell. (NBence)

# 8 Jojo Nyuszi (Jojo Rabbit, 2019)

Hazai bemutató: 2020. január 23.

Nyugodtan mondhatjuk, hogy Taika Waititi korunk egyik legbátrabb, leghumorosabb és legnagyobb szívű filmese. Olyan alkotó, aki cseppet sem félt humorral, abszurdummal és maró iróniával fűszerezett mozgóképet készíteni a történelem legkegyetlenebb, legembertelenebb időszakáról; és milyen jól tette! A Christine Leunens Cellába zárva című regényét feldolgozó Jojo Nyuszi egy tízéves német kisfiút követve idézi meg történelmünk legsötétebb korszakát. És igen: minden lehetséges módon gúnyolja a Harmadik Birodalmat – Hitlerből például agyatlan tökkelütöttet csinál –, továbbá merészen feltárja a nemzeti szocializmus eszméinek abszurd, nevetséges voltát, de nem ezek miatt hagy igazán mély nyomot bennünk. Hanem azért, mert egyebek mellett felhívja a figyelmünket egy örök érvényű igazságra: az élet ajándék, és senkinek nincs joga elvenni a másiktól. Meglehet, ez egy sokat ismételt közhely, de mi úgy gondoljuk, hogy igenis szükség van azokra a filmekre, amelyek nagy szívvel elismételnek jól ismert közhelyeket. S ha ezt olyan elragadó színészi játékkal, valamint remek forgatókönyvvel, képi és zenei világgal teszik, mint a Jojo Nyuszi, akkor egy rossz szavunk sem lehet! (Eszter)

# 7 Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre (2020)

Hazai bemutató: 2020. szeptember 24.

Magyarország idei Oscar-nevezettje, a máris számtalan díjat bezsebelt Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre igazán különleges alkotás – olyan, amely valóban képes visszaadni, milyen érzés szerelembe esni. Horvát Lili második nagyjátékfilmjében egy szerelmes nő elméjébe vezet minket; egész pontosan egy szerelmes idegsebész elméjébe, a valóság és a képzelet világát pedig olyan gyönyörűen, érzékletesen és költőien csúsztatja egymásba, hogy csak ámulunk. Stork Natasa és Bodó Viktor fantasztikusan játszanak és fantasztikusak együtt, Maly Róbert 35 mm-re rögzített város- és közelképei pedig nemcsak Budapestet tárják fel, hanem a főszereplők bensőjét is… (Eszter)

#6 Amanda (2018)

Hazai bemutató: 2020. január 16.

Két évet kellett várni, hogy a magyar mozikba is eljuthasson végre Mikhaël Hers nagy erejű filmje, amely sajnos a szerencsétlen bemutatóidőpontnak és az elhúzódó forgalmazásnak köszönhetően messze nem kapott akkora figyelmet, amekkorát megérdemelt volna. Az Amanda látszólag egy fiatal, árván maradt lány és az őt felnevelni próbáló nagybátyjának közös drámája, valójában azonban egy elképesztően összetett munka az emberi érzelmekről, az életről és napjaink nyugati társadalmáról. Hers filmje azonban nem csak a fentiek miatt zseniális, hanem azért is, mert úgy tud történetet mesélni, úgy tud rendkívül fontos társadalmi és politikai kérdéseket is feszegetni, hogy közben nem ítélkezik, csupán belehelyezkedik az átlagember nézőpontjába és mesél, mesélve tanít mindnyájunkat. (NBence)

#5 Tőrbe ejtve (Knives Out, 2019)

Hazai bemutató: 2020. január 2.

Rian Johnson filmje valóságos sztárparádét vonultatott fel, ám erényei nem álltak meg itt. Egy izgalmas nyomozást láthatunk, melynek során egy rejtélyes halálesetet próbálunk együtt felgöngyölíteni nagyon jól megírt scriptek és megfelelő mennyiségű humor kíséretében. Daniel Craig és Chris Evans valósággal lubickolnak szerepükben; valódi örömjáték az övék. Január második napján még nem gondoltuk, mennyire szükségünk lesz 2020-ban egy ilyen filmre… (NBence)

# 4 Tiszt és kém: A Dreyfus-ügy (J’accuse, 2020)

Hazai bemutató: 2020. szeptember 17.

Hatalmasat változhat az idők során egy rendező megítélése, legfőképpen akkor, ha az embert Roman Polańskinak hívják. Az egykor egekig magasztal rendező nevét ma már csak a pária szinonimájaként találhatjuk meg a szótárban; és persze attól sem lesz szimpatikusabb ember Polański, ahogy a nemi erőszakról szóló vádakat kezeli. A Tiszt és kém: A Dreyfus-ügy azonban nem érdemli meg a kitaszítottságot; mert ha el tudunk vonatkoztatni a rendező személyétől, akkor azt láthatjuk, hogy kevés jobb és korhűbb adaptáció létezik, mint ez a Robert Harris regényéből készült film. A történelmi filmek minden erényével rendelkezik, mindezeken túl is izgalmas, fordulatos, intrikákkal teli, és bő 120 évvel az eset után is jól érthető. (NBence)

# 3 Corpus Christi (Boze Cialo, 2019)

Hazai bemutató: 2020. július 2.

Jan Komasa filmje egy olyan huszonéves fiatalról szól, aki a javítóintézet falai között talál rá Istenre, majd egy távoli faluba érkezve papnak adja ki magát, s megváltást hoz a traumatizált közösség életébe. De mit kap ő; mit tartogat a világ egy bűnös számára? Ki dönti, ki döntheti el, hogy valaki megérdemli-e a megváltást, a megbocsátást? Egyáltalán: mi a megbocsátás? És mi a hit lényege? Ezen kérdések egytől egyig előkerülnek a Corpus Christiben, amely egy minden tekintetben kiváló alkotás. A főszereplőt megformáló Bartosz Bielenia szuggesztív játéka – a lelkünkig hatoló pillantásával együtt – hosszú ideig velünk marad, akárcsak az a nyers, realisztikus, tiszta elbeszélés- és ábrázolásmód, amely a filmet jellemzi. (Eszter)

#2 Tenet (2020)

Hazai bemutató: 2020. augusztus 26.

Piros betűs ünnep volt a Tenet debütálása minden mozirajongónak, ugyanis oly sok elhalasztott premier és átütemezett filmbemutató után Christopher Nolan filmjét augusztusban végre ténylegesen műsorra tűzték a magyar mozik is. Hiába viseli talán a Mementónál (Memento, 2000) is jobban magán Nolan kézjegyét a film, a végeredmény nagyon megosztó lett. Mindezek mellett azonban egyszerűen annyira hiányzott már egy ilyen belevaló moziélmény, hogy igazából akármilyen lehetett volna, úgyis az éhezők mohóságával vetjük rá magunkat. Azt azonban nem lehet elvitatni, hogy fordulatos akciójeleneteivel, zaklatott hangulatával és szemkápráztató képi világával arra az időre garantáltan elvarázsolta a nézőit, amíg azok a moziban ültek. Ha akarjuk, tekinthetjük a filmet egy nagy blöffnek, amely okosnak akar látszani, de nem az. A legszebb mégis az az egészben, hogy a másik véglet ugyanúgy elképzelhető a film lezárultával; ha akarunk, akkor napokig gondolkodhatunk rajta, mit is láttunk valójában, mint ahogy azt például az Eredet (Inception, 2010) esetében is tettük. A Tenetet egyszer biztosan látni kell. Mi többször is képesek lennénk rá, ezért a második helyre rangsoroljuk. (NBence)

#1 1917 (2019)

Hazai bemutató: 2020. január 23.

Sam Mendes csodálatos, ám meglehetősen kényelmetlen narratívája az emberiség történetének egyik legkegyetlenebb és legszörnyűbb borzalmáról – az első világháborúról. Az 1917 ugyanis egy olyan film, amitől az átlagember inkább zavarba jön, mintsem felhőtlenül szórakozna rajta. A grandiózus körítés ellenére nyoma sincs a háborús filmeknél megszokott történetvezetésnek vagy a lüktető tempónak, hiányoznak a magasztos jelszavak, és bizony híján vagyunk az ellenségen átgázoló szuperkatona karaktereknek is, legalább annyira, mint a Ryan közlegény megmentését idéző akciójeleneteknek. Helyette a játékidő szinte egészében ott kuporgunk a reményvesztett és elcsigázott katonákkal együtt a saras lövészárokban, velük együtt rándul görcsbe a gyomrunk, amikor meghalljuk a fedezék elhagyására felszólító – és egyben a biztos halálba hívó – sípszót. Rohanunk, kúszunk, mászunk, szenvedünk; mindeközben úgy láthatjuk ezt a háborút, ahogy eddig még soha. Technikailag kikezdhetetlen képi világgal, valósággal magába szippantó atmoszférával és hangulattal. Sam Mendes Roger Deakins-szel karöltve a 007-es franchise legjobbjának számító Skyfall után az első világháború műfajában is varázslatosat alkotott. Nagy szerencse, hogy mindezt még moziban láthattuk! (NBence)

#+1 A befejezésen gondolkozom (I’m Thinking of Ending Things, 2020)

Hazai bemutató: 2020. szeptember 4. (streaming)

Eszter: A személyes TOP 10-es listám első helyén foglal helyet Charlie Kaufman A befejezésen gondolkozom című alkotása, amelyet képtelen is lettem volna bárhova máshova helyezni, mint legelőre… Kaufman Ian Reid Azon agyalok, hogy ennek véget vetek című posztmodern pszichothrillerét adaptálta filmre, egészen ámulatba ejtő módon. Nem egyszerűen vászonra ültette az irodalmi alapot, hanem újragondolta, sőt újra is értelmezte. A befejezésen gondolkozom történetének ismertetése helyett inkább azt mondom: mind a film alapjául szolgáló regényben, mind pedig a filmben igazi kaufmani témák – magány, félelem, kilátástalanság, megbánás, elmúlás… – kerülnek előtérbe, s e két örökre egymáshoz kapcsolt mű nem kevesebbről szól, mint az életről és az emberről. S mit ne mondjak: szerintem ezekről a dolgokról nem is lehetne illőbben, különlegesebben és méltóbban beszélni! Nos, én e filmet ajánlom nektek a legjobban 2020-ból. Ha még nem láttátok, mindenképpen nézzétek meg. Nem lesz könnyű menet, de megéri!

Még egy kört mindenkinek (Druk, 2020)

Bence V.: A dán filmek szerelmeseinek mindig ünnep, ha Thomas Vinterberg filmet rendez, ahogy az is, ha Mads Mikkelsen megjelenik a képernyőn. Bár a páros ezúttal nem vág olyan brutálisan arcon minket, mint korábbi közös filmjükben, A vadászatban (Jagten, 2012), a Még egy kört mindenkinek így is – a várakozásaimnak megfelelően – az év legjobb alkotása lett számomra. Varázslatos forgatókönyv, kiváló színészek, Vinterberg nagyszerű, egyéni filmnyelve, Mikkelsen delejező jelenléte, Kierkegaard filozófiájának hétköznapi életben való bemutatása és egy tökéletes, katartikus lezáró jelenet, amely hosszú-hosszú időre az emberrel marad. Hamisítatlan dán mozi.

A Manderley-ház asszonya (Rebecca, 2020)

Csizmadia Attila: Daphne du Maurier 1938-as A Manderley-ház asszonya című regénye alapján készült az idén ősszel bemutatott brit romantikus thriller, melyet Ben Wheatley rendezett. A híres regény számos adaptációt megért már, többek között 1940-ben mutatták be Alfred Hitchcock alkotását Laurence Olivier főszereplésével. A Netflixen magyar szinkronnal is megtekinthető legfrissebb változat tökéletesen megfelel annak a célnak, amiért újra filmvászonra vitték a klasszikust. A kétórás film történetvezetésével, Laurie Rose operatőr korszerű képi világával, izgalmas fordulataival képes végig fenntartani a néző érdeklődését. A 6-7 körüli IMDb- és Mafab-pontszámok szerintem nem tükrözik a film minőségét. Kérdés persze, hogy ki mit vár el egy elsősorban szórakoztatásra szánt produkciótól?

Az egyelőre kényszerűen „zártkörű” esték ajánlott programlehetősége a 2020-as A Manderley-ház asszonya megtekintése, melynek főszereplői Lily James, Armie Hammer, Kristin Scott Thomas, Keeley Haws, Sam Riley és Ann Dowd. A fiatal Lily James már feltűnt többek között a Mamma Mia „sorozatban”, a Yesterdayben, Az ételművészben és a Kenneth Branagh rendezte Hamupipőkében. Lily James Rebecca főszerepével véleményem szerint több fokot lépett fel a karrierje lépcsőházában. Armie Hammer megtalálta az angol nemes karakteréhez az utat. Nem játssza túl a szerepét, a figura titokzatosságát és érzelmi hullámzását ízlésesen adja vissza. Az amerikai Armie Hammer a 2017-es Szólíts a neveden című filmben – Timothée Chalamet-vel közösen – alkotott a mozi világa számára maradandót, nem véletlen tehát, hogy nem először találják meg a tengerentúli színészt a rendezők európai alkotáshoz. Kristin Scott Thomas-t, Az angol beteg sztárját a filmrajongóknak nem szükséges bemutatni. A brit színésznőre az utóbbi időkben inkább hűvös és nem egyszer negatív figurát osztanak; A Manderley-ház asszonyában is ez történt.

A filmet azoknak ajánlom, akik színvonalasan izgalmas filmre vágynak, és szeretik a nagy klasszikusokat.

Mindig az ördöggel (The Devil All the Time, 2020)

F. Zsuzsanna: Különös év volt 2020 filmek tekintetében is. Moziba csak elvétve juthattunk el, a nagy gyártók többsége visszatartotta kasszasikereket, de azért a streamingszolgáltatóknak hála, idén sem maradtunk újdonságok nélkül. Így az idei legnagyobb filmes élményemet a Netflixnek köszönhetem. António Campos Mindig az ördöggel című alkotása Tom Holland és Robert Pattinson parádés alakításával számomra minden téren az év legmeghatározóbb filmélménye volt. A Donald Ray Pollock díjnyertes regényén alapuló történet sokkolt, elborzasztott, a kanapéhoz szegezett, és végül felemelt. A történet rendkívül erőteljes, mélyen felkavaró, erősen társadalom- és valláskritikus, nem nélkülözi a fekete humort sem, meglehetősen csavaros, kiszámíthatatlan és végtelenül intelligens. Lerombol, leleplez, sárba ránt, és végül, amikor már a padlón vagyunk, gyújt egy apró reménysugárt. Azt hiszem, tökéletesen passzolt a 2020-as évhez.

Star Trek: Picard (2020–)

Lőrincz Csaba: Sokat gondolkodtam azon, hogy mit ajánlhatnék a 2020-as évből – eltekintve persze a masszív adag nyugtatótól, ami a jelek szerint mindenkire ráfér… Választásom végül gyerekkorom hősének, az Enterprise csillaghajó kapitányának legutóbbi történetére esett. Mindig is csodáltam a szigorú kapitány reneszánsz lelkületét; hogy érdeklődését sem nyomhatta el a szolgálat. Az ő személye tudta megszerettetni velem az olyan szervezeteket, ahol egymásra utaltság és fegyelem uralkodik. Ehhez persze szigorúan hozzátartozik, hogy a Csillagflotta nem katonai szervezet.

Sokaknak a Star Trek egyet jelent a legendás Enterprise csillaghajó legénységének kalandjaival. Hosszú és eredményes pályát szakított meg egy tragédia, ami miatt kimondva-kimondatlanul az akkor már admirálisként szolgáló Jean-Luc Picard-ot tették felelőssé. Az admirális ekkor érezte elérkezettnek az időt, hogy beadja felmondását. Az új sorozatban ismét Picard kénytelen visszatérni nyugállományából, hiszen a segítségét kérik, és ő nem az a fajta, aki belenyugvással viseli mások szenvedését. És a szálak ezúttal még a Nemezis során elvesztett barátjához, másodtisztjéhez, Datához is kötődnek. Régi ismerősök és új barátok kísérik az egykori kapitányt egy utolsó kalandra.

Számomra Picard és legénysége jelentette a reményt, a flotta pedig azt a jövőt, amit szívesebben vállalnék bármilyen apokaliptikus állapottal szemben.

Fotók: themoviedb.org