Ana.Monochrome 
Az olvasási kihívás 26. hetének könyve a lista 44. pontja, azaz egy könyv, amely nem a saját nyelvemen íródott. Ez volt talán a legkönnyebb, hiszen nem nehéz egy eredetileg angolul, vagy bármely más nyelven megjelent könyvet választani. A Divergent-trilógiához már két film is elkészült, de ebben a cikkben csak az első filmet ihlető Divergent kötetről lesz szó.
A Divergent-sorozat is a disztopikus young adult sci-fi könyvek közé sorolható, bár nem tudom, ki adná ezt egy gyerek kezébe. A The Hunger Games vagy a Maze Runner-trilógiáról is ugyanez a véleményem, mert bár az igaz, hogy tizenévesekről szól, elvileg tizenéveseknek, de mindhárom sorozat tele van vérrel és erőszakkal, ami nem feltétlenül pozitív irányba mozdítja egy tizenkét éves lelki világát.
A kötetek szerzője, Veronica Roth egy nagyon érdekes alapkoncepcióval indít, és azért is érdemes elolvasni mindhárom – azaz mostmár négy – kötetet, mert a végén egy olyan csavart épített bele, amire tuti senki sem számított, de spoilermentes cikket terveztem, tehát akit érdekel, ragadjon könyvet. A Divergent Chicagóban játszódik, amit Roth egy teljesen zárt közösségként mutat be. Olyannyira zárt, hogy egy hatalmas kerítés veszi körül, és azt senki nem tudja, hogy azon kívül milyen a világ. A történet főszereplője Beatrice, aki élete legnagyobb döntése előtt áll. Érdekes volt egyébként megtudni a negyedik, Four című kötetből (amely nem képezi a trilógia részét történetileg), hogy az írónő eredetileg Tobias szemszögéből akarta elmesélni a sztorit, és csak később váltott Beatrice-ra.
A bemutatott társadalom 5 csoportra oszlik. az Őszinték (Candor), az Önfeláldozók (Abnegation), a Bátrak (Dauntless), a Barátságosak (Amity) és a Műveltek (Erudite). (Sokan tévesen azt gondolják, hogy az angol kifejezések csak az írónő képzeletének szülöttei, de valójában mindegyik szó pontosan azt jelenti, ami a csoport jellemzője, csak ezek ritkábban, inkább az irodalmi nyelvben használt kifejezések.) Beatrice az Abnegation (Önfeláldozók) csoport szülötte, az apja és az anyja is kiemelt tagjai a társadalomnak, mivel az Abnegation tagjai ülnek a döntéshozói székekben. Az Abnegation mindig szürkében jár, eteti a csoport nélkülieket (Factionless), akik sehova sem tudtak beilleszkedni, tehát tulajdonképpen hajléktalanok. Amikor egy gyerek eléri a 16 éves kort, részt vesz egy teszten, amely válaszreakciói alapján eldönti, hogy melyik csoportba illik legjobban. Természetesen van lehetőségük szabadon dönteni az után, hogy megtudták, a teszt milyen eredményt hozott, viszont miután a beavatási ceremónián kiválasztották jövőbeli csoportjukat, onnan már nem tudnak átlépni máshová. Ez egyébként abszolút igaz a mai társadalmakra is. Amikor egy gyermek átlép a felnőttkorba, döntést kell hoznia, hogy merre indul majd tovább, és ez a döntés akár azt is eredményezheti, hogy el kell szakadnia korábbi értékrendjétől, családjától, ami senkinek sem könnyű. Beatrice tesztjének eredménye nem kiértékelhető, hiszen a rendszer ötből három csoportot is megadott neki lehetséges választásként, ami rendkívül ritka a gyerekek között, és ez félelemre ad okot. Persze Beatrice ekkor még nincs tisztában vele, hogy mivel is kell majd szembenéznie a jövőben.
Beatrice a mai tinédzser mintapéldánya. Fogalma sincs, hogy mit akar kezdeni az életével, csak azt tudja, hogy mit nem akar. Ragaszkodik a szüleihez és testvéréhez, de legbelül érzi, hogy teljesen másra hivatott, minthogy egész életében jótékonykodjon, nem ez az ő útja. Amikor elérkezik a ceremónia, választania kell, és választ is.
A Dauntless (Bátrak) a legkeményebb csoport mind közül, ők védik meg a várost, erősnek, bátornak, elhivatottnak kell lenniük, mind szellemileg, mind fizikailag. Beatrice-nak nincs egyszerű dolga, mert egy olyan világban kell helytállnia, amiről korábban csak legendákat hallott, és a kiképzés sem megy olyan egyszerűen, ahogy kellene. Folyamatosan a feje felett lebeg a lehetőség, hogy nem teljesít elég jól, és akkor mehet amerre lát. Ekkor jön be a képbe Tobias, azaz Four, aki aztán az összes kötetnek az egyik főszereplője marad. Four és Beatrice közel kerülnek egymáshoz, és amikor a könyv közepén elkezdődik az igazi izgalom, már nem is tudnak többé elszakadni egymástól. Roth hihetetlenül izgalmasan ír, a könyv tele van drámával és a jövőt meghatározó döntésekkel, amik után már nincs visszaút. Talán azért illik rá a young adult kifejezés, mert tele van olyan dilemmákkal, amikkel egy mai fiatalnak is szembe kell néznie, mikor kilép a felnőttkorba, arról nem is beszélve, hogy Beatrice-ra – akit ekkor már Trisnek hívnak – hárul az egész világ összes gondjának súlya. Sokan fogadták kétkedve a történetet. A törékeny Beatrice, aki addig azzal töltötte az idejét, hogy hajléktalanoknak adjon enni, egyik pillanatról a másikra mesterlövész és harcművész lesz – hihetetlen ugye? Ha belegondolunk, nem az. Nyilván teljesen más szinten, de mi is ugyanezzel álltunk szemben, amikor például egyetemre mentünk. Egy teljesen új, addig ismeretlen világban kellett helytállnunk, és egyből a mélyvízbe dobtak. Trisszel sincs ez másképp, egyszerűen csak alkalmazkodik, és ahelyett, hogy a negatívat keressük a történetben, a küzdelmet és kitartást lássuk benne. Igaz, hogy úgy tűnik, Tris mindent megúsz és minden sikerül neki, viszont Roth azt is egyértelműen bemutatja, hogy belül mekkora küzdelem zajlik ebben a fiatal lányban. Mind azonosulni tudunk a karakterével, és annyit elárulok, hogy nem minden könyvnek happy end a vége.
