John 
Forrás: sajtóanyag
November 29-én az RS9 színházban a HoldonGolf Project egy nem mindennapi darabot mutatott be a közönségnek: a kortást író, Jean-Michel Ribes Monológok, bilógok, trilógok című művét, Cortés Sebastián rendezésében. A fantasztikus darabról készült kritika az alábbi linken olvasható – most azonban saját véleményem helyett valami sokkal izgalmasabbal is szolgálhatok. Nem csupán azon szerencsések egyike voltam, akik az elsők között láthatták a darabot, de a rendező, Cortés Sebastián és a színész trió hölgy tagja, Bach Zsófia voltak olyan kedvesek, hogy egy rövid interjú keretein belül megválaszolják néhány kérdésem a darabbal kapcsolatban.
Ezúton is köszönöm együttműködésüket!
Kérdések Cortés Sebastiánhoz:
C&S: Hogyan talált rá a szerzőre? Mi fogta meg annyira a műben, hogy úgy döntött, darabot farag belőle?
Cortés Sebastián: Ez volt az első közös munkánk a HoldonGolf társulatával, úgyhogy szempont volt, hogy a megismerkedés jegyében egy nem túl sok szereplős darabbal kezdjünk. Böngésztem kortárs darabok között és valamiért Örkény Egypercesek zakatoltak a fejemben, miközben keresgéltem. Végül véletlenül bukkantam rá erre a darabra, amely szerintem nagyon közel áll hozzájuk; azonnal megfogott a humora, az aktualitása, a szerkezete.
C&S: Mennyi idő telt el az ötlet megszületése és a kivitelezés között?
Cortés Sebastián: Nyáron született megállapodás köztem és Kathy Zsolt, a HoldonGolf vezetője között, hogy ősszel létrehozunk valamit közösen. Akkor találtam rá a Ribes-darabra; októberben pedig már el is kezdtük próbálni.
C&S: A HoldonGolf Projekt Facebook oldalán jó néhány kép van a készülési periódusból, főleg, ami a díszletet illeti. Ön is részt vett az előkészületek valamennyi fázisában?
Cortés Sebastián: Az előadás szinte minden eleme mindannyiunk közös munkájának eredménye. A színészek és én éppúgy szereltünk-szállítottunk díszletet, gyűjtöttünk kellékeket, mint az előadás produkciós menedzserei.
C&S: Mi volt a legemlékezetesebb élménye a színdarab rendezése során?
Cortés Sebastián: Nehéz kiragadni egyet. Nagyon jó volt ezzel a szellemes anyaggal dolgozni, a feszes munka ellenére nagyon hálás volt. A díszletet is mi állítottuk össze – ehhez kapcsolódik egy emlék. A darabban játszó erkélykorlátot két kerítéselemből állítottuk össze. Kocsival hoztuk el őket a barkács áruházból, de kiderült, hogy eredeti pompájukban nem férnek be az autóba. Egyébként is szerettem volna, ha az erkélykorlát a színpadkép egészéhez illően „romos”, úgyhogy Kathy Zsolt és én egy bohócjelenetbe illő fél órát töltöttünk azzal, hogy a parkolóban szerszámok nélkül megpróbáljuk szállíthatóvá amortizálni a kerítéselemeket. Ugráltunk rajtuk, a betonhoz csapkodtuk, keresztkulccsal feszegettük őket – szerencsénk, hogy nem volt a közelben biztonsági őr.
C&S: A jövőt illetően van olyan darab, amit mindenképpen szeretne színpadra vinni?
Cortés Sebastián: Színdarabot is keresünk a következő közös előadáshoz, de jelenleg nem színházi szövegek foglalkoztatnak elsősorban, hanem egy nagyregény három szereplős, kamaraszínházi adaptációja, és egy újságcikk, amelyből remélem egyszer monodráma lesz.
Kérdések Bach Zsófiához:
C&S: Mennyire volt megterhelő ennyi karaktert ilyen rövid idő alatt megszemélyesíteni?
Bach Zsófiához: Egyáltalán nem volt megterhelő, valahogy együtt alakultak a szituációval, és nagyon sokat segítettek Sebastián ötletei. Nagyon türelmes volt velem, hagyta, hogy érleljem magamban a dolgokat. Én pedig hittem abban, amit gondolt és igyekeztem rímelni rá, mígnem már az enyém is lett egy-egy karakter.
C&S: Lélekben és a gyakorlatban mennyi felkészülést igényel egy ilyen darab, amiben nem egyetlen szerepet játszik az ember?
Bach Zsófiához: A koncentráltsági szint talán ugyanaz. Az ember a darab egészét tölti meg a figyelmével és jelenlétével, csak éppen nem egyetlen figurában. Amit érdekes különbségként észrevettem, hogy sokkal jobban igényeltem a partnereim társaságát a színpadra lépés előtti utolsó feszült pillanatokban, mint általában. Ez biztos abból ered, hogy rendkívüli módon össze kell hangolódnunk.
C&S: Van esetleg kedvence a jelenetek közül? Ha igen, melyik az és miért?
Bach Zsófiához: Igen van, a Széttrancsírozni Velencét című szösszenet. Sebastián rengeteget segített ebben a jelenetben. Egy olyan karaktert formálhattam meg, amire korábban nem volt lehetőségem. A kedvenc instrukcióm: „Ez a Puszták Boszorkánya fiatalon, amikor még jó nő volt”. Aki nem ismeri Hayao Miyazaki művészetét, az nem érti ezt a csodás mondatot. Azonban, ha megnézi a Vándorló Palota (Howl’s Moving Castle, 2004) című filmet, nem csak orvosolhatja ezt a problémát, de garantáltan jót is szórakozhat.
C&S: Mióta játszik a hangszerén?
Bach Zsófiához: Három évet fuvoláztam általános iskolában, de különböző darabokhoz újból előveszem, és mindennapos gyakorlással feltornászom magam. Pont a darab után határoztam el, hogy bevezetem a rendszeres gyakorlást az életembe.
C&S: Van-e olyan szerep, amit a jövőben hezitálás nélkül eljátszana?
Bach Zsófiához: Hohó, rengeteg! Mása, Irina (Csehov – Három nővér); Nyina, Arkagyina, (Csehov – Sirály); Sente (Bertolt Brecht – A szecsuáni jó lélek); Tündérke (Pintér Béla -Parasztopera); Ljubov Andrejevna, Anya, Ványa (Csehov – Cseresznyéskert); Viola, Bohóc (Shakespeare – Vízkereszt); Stella, Blanche (Tennessee Williams – A vágy villamosa); Laura (Tennessee Williams – Üvegfigurák); Alexandra, Julika (Molnár Ferenc – A hattyú). Elsőre ennyi jutott az eszembe, de számtalan van még, amikről még magam sem tudok. Azért szerettem nagyon ebben a darabban dolgozni, mert rengeteg színt kipróbálhattam egy olyan rendezővel, aki mindenben segített.
A darab következő előadására az RS9 színház weboldalán lehet jegyet vásárolni.
