John 
Forrás: sfportal.hu
Tizenkét évvel ezelőtt, Amerika homokos partjainak egyikén a víz partra sodort egy igen különös társasjátékot, a Jumanjit – e legendás játék rajongói pedig azóta is várták a kaland folytatását. A várakozásnak azonban vége! Az eredeti film (Jumanji 1995) folytatása, a Jumanji – Vár a dzsungel (Jumanji: Welcome to the Jungle, 2017) decemberben jelent meg a mozikban, és természetesen azonnal nagy sikert hozott.
Nem aprózták el a történetet: rövid felvezetést követően három szálon is elindul a cselekmény. Az első szál a Jumanji hagyományához tér vissza. Miután a Jumanji túlélte a fürdőzést, Alexhez kerül, egy tipikus ’90-es évekbeli fiúhoz, aki a számítógépes játékai mellett természetesen csak porfogónak használja az édesapjától kapott ósdi társasjátékot. A Jumanji felfogva, hogy lépést kell tartania a korral, ismét életre kel: gondol egyet és videójátékká alakul. A játék beszippantja Alexet, ahogy annak idején Allan Parrisht.
Eltelik 20 év. A történet egy helyi gimnáziumban folytatódik és megismerkedünk további főszereplőinkkel, akik éppen megrovásban részesülnek. A négy jómadár, – a gimis sztereotípiák két lábon járó példáinak – iskola utáni büntetése, hogy csapatként ki kell takarítaniuk az iskola alagsorát. Természetesen a munka hamar unatkozásba csap át, és ekkor rátalálnak egy ősrégi videójátékra, a Jumanjira. Miután kiválasztották hangzatos nevű avatárjaikat, a játék beszippantja őket, ők pedig a dohos pincéből egy dzsungelben találják magukat a kiválasztott karakterek testébe szorulva. Itt veszi kezdetét a harmadik a szál, „történet a történetben”.
Egy klasszikus videójáték sztorija bontakozik ki: Jumanji világa veszélyben van, és csupán a négy bátor kalandor, Dr. Smolder Bravestone, Ruby Roundhouse, Moose Finbar és Prof. Shelly Oberon tudja csak megmenteni. Első ránézésre soknak és kidolgozatlannak tűnhet a sok különböző cselekményszál, de amint összeállnak, egyszerűségükkel is tökéletesen működő egységet alkotnak – ráadásul így a film valamennyi lehetőségét kiaknázták.
Helyes, hogy a folytatás nem a szokásos sorszámozással kapcsolódott az első Jumanji filmhez, hanem alcímet kapott, ugyanis a nevén és néhány elejtett utalást leszámítva semmi köze a 95-ös verzióhoz. Jake Kasdan, a rendező ötlete, hogy ne a videójáték jöjjön ki a valóságba, hanem fordítva, a szereplők rekedjenek benn a játékban nem új, de jó gondolat. Felesleges és halálra ítélt döntés lett volna az első film sémájára építeni egy második részt. Ezzel a kis csavarral nem a dzsungel, hanem a szereplők karakterfejlődése kerül a középpontba, amihez a Jumanji csupán egy izgalmas és látványos hátteret és keretet biztosít. Annak ellenére pedig, hogy a karakterek jelleme semmi forradalmi, legalább olyan élvezetes a nézni a fejlődésüket, mintha először hallanék tini gondokról.
A film humora a négy fiatal karaktere és az avatárjaik közötti kontraszton alapszik. A poénok eredete alapgondolat ugyan, de mindegyik okosan van megírva, leleményesek és mindig ott vannak, ahol kellenek. Valójában a film teljes sikere a humoron állt vagy bukott, mert sem a kaland, sem a látvány, sem a „videójátékban ragadtam segítség” nem lettek volna elegek a sikerhez. A „kaland” a film utolsó 30 percére marad, valójában azonban olyan lassan csordogáló és kiszámítható végkimenetelű, hogy a néző nem érez valódi izgalmat.
A történet harmadik szála, vagyis Jumanji megmentése klasszikus videójáték sémán alapszik – van valami titokzatos, amit elvett valaki fanatikus gonosz, és ezt a valamit kell a hősöknek megtalálniuk – nem tudna, és ezért szerencsére nem is akar újat hozni. Sokan kritizálták a játék fantáziátlanságát, szerintem azonban butaság lett volna a mai játékokhoz hasonló komplexitást és eredetiséget várni egy 90-es években írott videójátéktól. Az avatárok nosztalgikus egyszerűsége egyenesen tündéri.
A trailer pontosan azt ígérte, amit kaptunk. Dwayne Johnson (Dr. Bravestone) nem csak felkapott, de jó színész is. Igaz, hogy legtöbbször saját magát kell adnia, jelen esetben azonban egy önbizalomhiányos „nyomi” tinédzserfiút kellett alakítania, és szépen odatette magát. Kevin Kevin Hart (Finbar) és Jack Black (Shelly Oberon) vállára szerepükből adódóan két feladat is hárult: színészkedni és biztosítani a poénokat. Nem vitás ugyanis, hogy a humorért leginkább ők felelnek, sőt Jack Black egyenesen remekel, mint tinilány.
Nick Jonas és Karen Gillan (Ruby) alakítása nem volt rossz, de feledhető. főleg, ami a színésznőt illeti. Nick Jonasnak nem volt annyi ideje, hogy megmutassa az amúgy is felszínes karakterét, így ő felmenthető, Karen Gillan ellenben jobbára csak zavart őz-arccal futott és takarta a hasát. Ami a szereplőgárda másik felét illeti, nem lehet rájuk panasz. Morgan Jeanette, Ser’Darius és Alex Wolff is megfogták a karakterüket. Közülük az etalon Madison Iseman alakítása volt. Idegesítő volt és egyszerű, vagyis tökéletes Bethany.
A Jumanji „2” rettenetesen sok elemből áll össze, valahogy mégis működik és ami fontosabb, jól működik. Egy középszerű vígjátékot vártam, de egy valóban vicces humorbombát kaptam. Mint mondtam sem a koncepció, sem a karakterek nem voltak korszakalkotók, de az egész filmnek pont abban a bája, hogy a sablont is képes elevenné varázsolni. A Jumanji – Vár a dzsungel folytatásként és önálló produkcióként is aratott. Örömmel bólintok rá: megérte várni.
Értékelés: 75/100
Mafab: 88/100
IMdb 7.2/10
