A.Judit 
Idei harmadik kihívásunk tárgya egy New York Times Best Seller, Edward Kesley Moore: Szikomorfán születtem című regénye. Bár csak később szereztem róla tudomást, hogy Moore műve milyen díjakat és elismeréseket szerzett, első pillanattól kezdve megnyerő és rendkívül olvasmányos regénynek találtam. A Szikomorfán születtem sokak egyik kedvenc könyvévé vált megjelenése óta, mind az amerikai olvasók – amit a New York Times is megerősített – mind az európai, ezen belül a magyar olvasók is egyetértenek abban, a regény zseniális, a stílus és a töréneti szálak ide-oda tekergetése pedig egészen eredeti. Nem csoda, hogy Mooret első regénye az év felfedezettjévé tette, a média és a független írói- és könyves blogok pedig elismerően szóltak róla.
A Szikomorfán születtem három fekete nő, Odette, Clarice és Barbara Jean történetét beszéli el, akik a faji előítéletektől cseppet sem mentes Dél-Indianai kisvárosban, Plainviewban kötöttek életre szóló barátságot. A három lány élete már fiatal korukban sem volt sétagalopp, az erőszak, a megkülönböztetés és az állandó konfiktushelyzetek komoly megpróbáltatások elé állították őket. Odettet édesanyja egy javasasszony tanácsára egy szikomorfán hozta a világra – aki esetleg nem tudná, ami persze egyáltalán nem meglepő, a szikomorfa egy fügefajta, bár az Államokban a platánféket is ennek nevezik – amik erősek, szívósak és rettentően ellenállóak, amilyen majd Odette is lesz. Barátnői számtalanszor merítenek erőt bátorságából és erejéből, mert aki szikomorfán született, azon még a halál sem foghat ki. Barátságuk bővelkedik örömben és vidámságban, de a háttérben mindig ott áll a tragédia is.
Edward Kesley Moore valószínűleg jól ismeri a nőket, szereplőinek jellemrajza rendkívül színes és gazdag, ami nagyfokú empátiára és fantáziára utal. Történetük és hátterük az író tolmácsolásában hiteles, sokszor nevettett, ironizál, ugyanakkor legalább ennyiszer el is szomorít. Ügyesen „hintázik” múlt és jelen között, bravúrosan bontja ki a történetet, amivel eléri, hogy az olvasó minnél többet akarjon megtudni a Supremes-lányokról; ebben az esetben teljes mértékben helytálló az Entertainment Weekly véleménye, miszerint lesznek, akik inkább nem alszanak és éjszaka is ezt olvassák – ahogy azt én is tettem. Ha pedig mindezek nem lennének elegek, hogy valaki kedvet kapjon Moore regényéhez, képes volt még egy „aprósággal” megfűszerezni művét: a benne rejlő misztikum – ami cseppet sem zavaró – rávilágít, néha a holtak segítenek, hogy élni tudjunk.
Az egyetlen momentum, amivel nem vagyok megelégedve, az a magyarosítás. Az eredeti cím (The Supremes at Earl’s All-You-Can-Eat) a három nőt egyenértékű szeperlőként értékeli, míg a magyar hierarchiát állít, amivel megbontja ezt az egységet. Bár Odette karaktere valóban meghatározó – és talán a leginkább az – a nők élete olyannyira összefügg, hogy ez a címadás kissé önkényesnek tűnik. A borító kapcsán is vannak fenntartásaim, egy csöppet „kifehéríti” a történetet, már ami az első benyomás illeti.
Maga a regény viszont rendkívül szerethető, olvasmányos, és bár alapvetően a szórakoztató irodalomhoz tartozik, számos nagyon is komoly kérdést tesz fel, miközben szerelemről, barátságról és elképesztően erős nőkről mesél. Szeretettel ajánlom mindenkinek!
