3+1 – A londoni lakosztály (Spirit Színház) kritika

Neil Simon, aki nagy rajongója az egymással csupán helyszínileg kapcsolódó eseményeknek, London Suit c. darabjában egy szállodai szobában szállásolja el a nézőket négy felvonás erejéig. A teljes érzelmi skálát felvonultató színdarabot A londoni lakosztályként állították színpadra a Spirit Színházban Jantyik Csaba rendezésében, a darab fordítója, Ungvári Tamás tiszteletére.

Megszállnál benne?

Általában a díszlet az utolsók között szerepel a fontossági listámon, ám tekintetbe véve, hogy minden történetben központi szerepet játszik, ezúttal mindenek előtt magát a lakosztályt vettem szemügyre.
A Spiritben javarészt a szükséges minimum szerepel csak a színpadon. A mostani hálószoba esetén sem estek túlzásokba: kis hálószoba két eltűnési lehetőséggel, egy ablakkal és megannyi ülőalkalmatossággal. Valóban apró, kissé rusztikus, ám egy komfortos hotelszoba benyomását kelti, amiben szívesen megszállna az ember. Hálásak voltak a szemeim, amiért valami élénk szín helyett világoskék, beige és sárga kombinációját választották. Nem csak tetszetős trió, de megnyugtató is a majdnem két és fél órán keresztüli előadás során.

Leszámolás

Jantyik Csaba és Mészáros Tamás indítják a darabot egy kellemesen szokványos bevezetővel. Klasszikus szituáció bűnöző és áldozat között, ahol a személyes érdekek és a magántulajdon mellett egy barátság és egy élet is tönkremegy. A történet önmagában nem lenne világszám, a helyszín azonban pikáns felhangot ad a pisztolyos fenyegetésnek. Spirit-hagyományhoz méltón nem tűnik megrendezett jelenetnek: Jantyik Csaba remekül háborodik fel és fantasztikus mesélni hallgatni, Mészáros Tamás arcjátéka pedig az utolsó sorokból is lenyűgözően őszinte. Nem éppen könnyed, viszont remek felütés a darabhoz.

Hazatérés

Hegyi Barbara és Trokán Anna, mint anya és lánya shoppingolnak Londonban, amikor a szingli édesanyát utoléri a végzete: randevúra hívják. Lánya unszolására enged a meghívásnak, és egy minden szempontból felejthetetlen estéről számol be…

A történet nem megnézzük, hanem meghallgatjuk, ami Hegyi Barbara előadásában egyenesen fenomenális élmény. Ugyan ez a leghosszabb a négy felnovás közül, de az eltelt időből szinte semmit nem érezni. A nézőket túlságosan leköti, hogy kacagjon. Könnyed, humoros, bájos életkép – meg egy hihetetlenül kínos este beszámolója. Kétség kívül ez volt a darab ékköve. Öröm volt látna a két színésznő közötti összhangot. Az ember lányának szinte ingere támadt a szünetben haza telefonálni…

Diana és Sidney

Kellemetlen, ha elhagy a férjünk, akibe még mindig szerelmesek vagyunk – különösen, ha egy férfiért lép le tőlünk Görögországba. Diana (Nagy Enikő), a kőgazdag és világhírű színésznő látszólag túltette magát e csekélységen, mégis túlfűtött izgalomban várja a londoni hotelszobában volt férjét, Sidneyt (Jantyik Csaba), akivel aznapra találkát beszélt meg. A régóta várt egymásra találás azonban nem egészen úgy alakul, ahogy bármelyikük is elképzelte…

Visszatérünk a komolyabb témákra egy hétköznapinak annyira nem nevezhető szituációval: szerető világsztár ex feleség, homokos ex férj szobrász élettárssal és egy talán leszbikus titkárnő (Trokán Anna). Valahol komikusan kusza helyzet, a történet komolyságát azonban szerencsére csak megtámogatja, nem pedig alá ássa. Ha nem is feltétlen éreztem szomorúságot, mélyen együtt tudtam érezni mindkét szereplővel. Az izgalom és a nevetés után jólesett ez a tisztán érzelmi darab.

Egy férfi a padlón

Férj (Mészáros Tamás) és feleség (Hegyi Barbara) Londonba utaznak a Wimbledonra. Igen ám, a jegyek azonban a hall és a szoba között elvesznek, ráadásul egy becsípődés miatt a férj átmenetileg padlóra kerül.

Bevallom ezzel az utolsó résszel nem tudtam mit kezdeni. Sem a humorával, sem hangulati szinten nem illeszkedett az előzőkhöz. Tiszta és halmozott helyzetkomikum, abszurd szituációk és sok kiabálás – vicces, de annyira, mint egy televíziós sitcom. Az író részéről ez egy váratlan és nem túl bölcs választás volt. Számomra egyedül két dolog mentette meg a jelenetet: egyrészt a színészek látható öröme, – mert egyszerűen nem lehet nem élvezni valamit, amit ekkora beleéléssel és felszabadultsággal játszanak el – másrészt pedig a jeleneteket átvezető boy (Magyar Vazul), megjelenése írói minőségben. Akkor gondoltam bele először, ehogy miként képes mindig lőre dolgozva eltalálni a jelenethez illő kellékeket? Egy kikacsintás erejéig kitöri a falat, pont annyira, hogy zavarba hozza és elgondolkoztassa a nézőt.
Sajnos ettől eltekintve különösen, mint lezáró felvonás, nem lopta be magát a szívembe.

Utóirat a darabhoz

Összességében A londoni lakosztály egy sokszínű darab, ami valóban ajándék a színészeknek. Az utolsó részlet olyan, amilyen, de amit egyszer megírtak, azon változtatni nem nagyon lehet – ellenben a többi rész és saját hozzátoldások, mint a boy körüli rejtély nagyon eltaláltak. A londoni lakosztály nagyszerű lehet olyanoknak, akik csak most ismerkednek a színházzal: mindenből kapnak egy kis ízelítőt anélkül, hogy eltömnék magukat.