Látlelet a modern férfiról – Ürgék

Május 18-án mutatták be az Ürgék című dokumentum-színdarabot a Katona József Színház Kamara színpadán. A darab főszereplői pedig nem a kedves mezei rágcsálók, hanem öt férfi, akik között megtalálhatóak mind a fiatal, mind az idősebb korosztály képviselői. Az Ürgék különlegessége, hogy az előadás szövege interjúkon alapszik, így folyamatosan változik, igyekezve mindig naprakész korképet adni a férfiakról. Vajon mennyire lehet sikeres egy ilyen vállalkozás?

Bán János, Dér Zsolt, Szacsvay László, Tasnádi Bence és Ujlaki Dénes öt olyan férfisorsot kelt életre a színpadon, amellyel sokan könnyedén azonosulhatnak. Éppen ezért a karaktereknek nevekre sincsen szükségük, elég csupán egy laza keret, egy apropó, amelynek kapcsán mesélhetnek az életükről. Ehhez nem kell más, mint felállítani egy pultot és néhány bárszéket. Egy-két pohár ital a kocsmában máris megtöri a jeget és feloldja a gátlásokat annyira, hogy idegen emberek a gyermekkorukról, szeretőikről, házasságukról, kudarcaikról, szakmai sikertelenségről és a halálról beszéljenek egymással. Ennek az egyszerű és nagyszerű megoldásnak köszönhetően a monológok nem lógnak a levegőben, ugyanakkor az öt férfi megismerkedésének története sincsen túlgondolkodva, és nem veszi el a reflektorfényt a lényegtől.

Természetesen férfiak nincsenek nők nélkül, ahogyan nők sincsenek férfiak nélkül, így a nőiség is erőteljesen jelen van a darabban. Nem csupán azért, mert Pelsőczy a rendező és Török Tamara állította össze a szöveget. A színpadon a férfiak mellett feltűnik Pálmai Anna és Pálos Hanna is, akik látszólag a pultosokat alakítják, ugyanakkor az örök nőt is képviselik, magukra öltve a legfontosabb női karaktereket, akik megjelennek az elbeszélt történetekben. Így hiába általánosabb a két hölgy szerepe mint a férfi színészeké, és hiába kapnak fejenként egy-egy hosszabb monológot leszámítva elhanyagolható mennyiségű szöveget, mégis kulcsszereplői a darabnak.

Az öt ürge megnyilatkozásai meglehetősen sötét hangulatú képet rajzolnak ki. Úgy tűnik, ebben a korban férfiak és nők egyaránt csak küszködnek és vergődnek, és csak pillanatokra sikerül megtalálniuk egymás felé az utat. Az ürgék rengeteg sérülést cipelnek magukkal gyermekkoruktól kezdve, és bár akadnak kísérletek a monogám párkapcsolatra és a családalapításra, összességében az elköteleződést nyűgnek, sőt visszataszítónak élik meg. Szép emlékű kalandokból meg akadhat akármennyi, elmúlnak, és csak ürességet hagynak maguk után. A sok zene és önironikus humor mégis ad annyi fájdalomcsillapítót a cseppet sem szívderítő diagnózis elviseléséhez, hogy a nézők elkomorodás helyett végignevessék a darabot. Ráadásul mindennek ellenére az előadás végén elérkezik a vágyott feloldozás is.

Kijelenthetjük tehát, hogy az Ürgék nagyszerűen összerakott darab, kellő arányban alkalmazott komolysággal és könnyedséggel, amelyet a remek színészi játék még élvezetesebbé tesz. Ráadásul rendkívül árnyaltan ábrázolja azokat a válsághelyzeteket, amelyekbe a modern férfi – legyen akár fiatal, akár idős – belekerülhet.