35. kihívás – A Hosszú Menetelés

A mai bejegyzésben semmiképpen sem tudom letagadni a koromat, hiszen egy olyan könyvet választottam, amely abban az évben jelent meg, amikor születtem. Éppen kapóra jött, hogy Stephen King 1987-ben jelentette meg Richard Bachman néven A Hosszú Menetelés (The Long Walk) című regényét. Bevallom, hogy körülbelül 14 éves korom óta pipálom Stephen King összes regényének listáját és sajnos folyamatosan vágyakoznom kellett a The Long Walk, a Rage és a Roadwork című regények után, amelyek hosszú évekig nem jelentek meg magyarul. Persze húszas éveim közepén már elolvastam mind a hármat angolul, de ennek ellenére nem hagyhattam ki a magyar változatot sem, amikor az Európa Könyvkiadó megjelentette végre a regényt. Így a mai kihíváson erről fogok írni pár szót.

Stephen King Richard Bachman álnéven alkotott pár regényt abban az időszakban, amikor egy évben több könyvet is meg akart jelentetni, ám kiadója csak egyet engedélyezett neki. Ráadásul kíváncsi volt arra, hogy neve márkajelzése nélkül is sikeresek lesznek-e ezek a regények (erre sajnos a nem volt a válasz, addig, amíg ki nem derült, hogy ő írta a könyveket). A Bachman könyvekbe kicsit más stílusú regények kerültek be, elszakadva a Kinges-horroros stílustól. Ezek közé tartozik A Hosszú Menetelés is, amely egy igazi, véres disztópia.

A történet egy versenyt mutat be nekünk, amelyben száz tinédzser fiú indul útnak, hogy teljesítse a minden évben megrendezésre kerülő Hosszú Menetelést. A győztes pénzt és nem kevés dicsőséget is nyer magának, így egész életét kényelemben élheti le. A vetélkedőt követik az emberek a televízióban és figyelik is a menetelő fiúkat, akik hosszú mérföldeket tesznek meg alvás és bármilyen pihenés nélkül. Ez eddig még nem is lenne problémás, azonban azokat a fiúkat, akik megpihennek, feladják, lassítanak, megbetegszenek azonnal katonák lövik le. Csupán egyetlen fiú maradhat életben az összes közül.

A Menetelést Ray Garraty szemszögéből figyelhetjük meg. Kiderül számunkra, hogy a legtöbb fiúnak fogalma sem volt, hogy mire is vállalkozott. Megismerhetünk egy szeletet az életükből, múltjukból. Emellett lassú, de biztos kimerülésüket és szembenézésüket is megnézhetjük a halállal. Tudják, hogyha leállnak, akkor azonnal végük lesz.

A Hosszú Menetelést olvasni olyan, mintha részt vennénk a gyaloglásban. Lebilincselő, letehetetlen könyv, hiszen folyamatosan aggódunk kedvenceinkért és izgulhatunk, hogy ki is lesz az az egy, aki túléli a versenyt. Emellett betekintést nyerhetünk egy kegyetlen, diktatórikus világba. A könyv alapkoncepciója hasonlít Suzanne Collins Az éhezők viadalára, csak Kinges megoldással nincs benne kegyelem, sem kibontakozó szerelmi szál, ami nem is hiányzik a regényből.

Mindenkinek ajánlom a regényt, aki szereti a disztópiákat és a kíméletlen, ám érdekes történeteket. Furcsa érzés tudni, hogy a végén csak egy maradhat és a többi karakternek időközben búcsút mondhatunk. Ráadásul a regénynek folyamatosan aktualitása van, így egyáltalán nem okoz gondot, hogy 1987-ben íródott. Azért reménykedem, hogy a Rage és a Roadwork című könyvek is sorra kerülnek a kiadónál.