Anon Anon 
Bernardo Bertolucci: Az utolsó tangó Párizsban
Először azt gondoltam, hogy nagyon könnyű dolgom lesz a BB monogrammal, aztán elkezdtem gondolkodni, és rá kellett jönnöm, hogy nem is lesz olyan egyszerű találni egy könyvet, amit egy BB monogramú ember írt, és biztosan olvasható is. Minden esetre otthon, vagy a könyves bakancslistámon egyetlen könyvet sem találtam, ami megfelelt volna az előírásnak, így a könyvtárban kutattam tovább, és rátaláltam egy vékonyka, mindössze 140 oldalas irodalmi forgatókönyvre. Bernardo Bertolucci óriási port kavart a hetvenes évek elején Az utolsó tangó Párizsban című filmjével, amit nem csak rendezőként, de íróként is jegyzett.
Akkoriban akkora közfelháborodást keltett a könyv, hogy Olaszországban többször be is tiltották, sőt, Bertoluccit perbe fogták KÖZSZEMÉREMSÉRTÉSÉRT! A Szürke ötven árnyalata és társai akár elődjükként is tekinthetnének erre a kötetre, bár ebben nulla százalék szerepet kap a tündérmese vonulat, így nem is ajánlom a szürke rajongóinak. Nincs happy end, minden kislányos álmodozás csírájában hal el az amúgy is lehetetlen, titokzatos kapcsolat alatt, amit a könyv bemutat.
Marlon Brando és Maria Schneider viszik vászonra Paul és Jeanne furcsa kapcsolatát, ami idő múltával és az emberi prűdség enyhülésének köszönhetően pornográf szennyből színtiszta művészetté avanzsálódott. A film megjelenése után Bertolucci írásban is publikálta a történetet irodalmi forgatókönyv formájában. Ez azt jelenti, hogy a könyv nem teljesen forgatókönyv alakban jelent meg, bár túlnyomó részt párbeszédekből áll, lényegre törő leírásokkal. 
Ennek ellenére a könyv nem teljesen fedi a film történéseit, a forgatás alatt változtatásokra volt szükség, Bertolucci valószínűleg az olvashatóság szempontját előtérbe helyezve publikálta inkább az eredeti forgatókönyvet, mint a végleges verziót. Valamint azért, hogy megtudhassuk, milyen lett volna változtatások nélkül az azóta filmtörténeti jelentőséggel bíró film.
Az utóbbi időben sok olyan könyvet olvastam, ami kifejezetten csalódás volt, ezek után kész felüdülés volt végre egy művészileg színvonalas könyvet olvasni, arról nem is beszélve, hogy egy délután alatt ki lehet végezni, így akinek tényleg csak egy napja van a kikapcsolódásra, nyugodtan bevállalhatja.
