4+2 zsebkönyv, amit minden filmrajongónak olvasnia kell!

Vannak filmek, amelyek örökre felkerültek az egyetemes filmtörténet lapjaira. Van, amelyik rendezőjét dicséri, másokat egy-egy színész alakítása tett megismételhetetlenné. Egyvalami azonban mindegyikben közös: a lehengerlő és magával sodró történet. Nem véletlen, hogy a legjobb filmek között oly sok könyvadaptációt találunk: az írói zsenialitás ugyanis ott visszhangzik a mozi képkockáin. A Helikon Zsebkönyvek–sorozat gondozásában sorra jelennek meg a filmklasszikusokat ihlető regények – összeszedtünk néhányat, amit minden filmrajongónak olvasnia kell!

1. Gépnarancs

Stanley Kubrick a 20. század egyik legnagyobb hatású filmrendezője, a kezei közül olyan korszakalkotó mozik kerültek ki, mint a Dr. Strangelove, a 2001: Űrodüsszeia vagy a Ragyogás: mind-mind olyan innovatív megoldásokat honosítottak meg a filmművészetben, amelyek azóta teljes zsánereket határoznak meg. Filmjei előszeretettel mardossák nézői lelki világát, azonban mind közül a legmegrázóbb talán az 1971-ben bemutatott szürreális-szatirikus science-fiction: a Clockwork Orange, avagy a Gépnarancs. (Magyarul Mechanikus Narancsként került a mozikba, ám itt az eredeti regény magyar címét használjuk).

A négy Oscar-díjra jelölt, Hugo-díjas mozit a kortársak egyszerre magasztalták az egekbe és ítélték pokolra, a New York Times kritikusa „briliáns és egyben veszélyes” alkotásnak bélyegezte. A túláradó erőszak explicit kifejezése, mint művészi megnyilvánulás és narratív eszköz, mint addig és azóta is, sokaknál kiverte a biztosítékot. A cselekmény magvául szolgáló történet, és a történetet színpadra emelő forgatókönyv, mindazonáltal nem egyedül a rendező érdeme: egy 1962-ben megjelent regény szolgált alapjául.

Anthony Burgess angol író klasszikusa, a Gépnarancs, egyike a 20. század legjobb regényeinek a Time magazin listája szerint, s elnyerte a tudományos-fantasztikus művek Nobel-díját, a Prométeusz-díjat. A disztópikus, közeli jövőben játszódó regény főszereplője, a 15 éves szociopata Alex, egy utcai banda vezére, mindennapjai a válogatott kegyetlenségek, a drogfogyasztás és Beethoven klasszikusainak delíriumában telnek. Egy kegyetlen gyilkosság után – amelyet az író Burgess első feleségét ért tömeges erőszak ihletett – Alexet letartóztatják, és a Ludovico-technikának vetik alá, amelynek következtében, elméletileg, képtelen lesz az erőszakra. A modern, gyökér- és gyümölcsvesztett, urbánus ifjúság erőszakkultúrájáról írt regény disztópikus hangulatát csak erősíti az abban használt fiktív szleng, a Nadsat, az angol és orosz nyelv sercegő elegye.

Anthony Burgess: Gépnarancs (Helikon Zsebkönyvek #77)

2. Félelem és reszketés Las Vegasban

1998-ban robbant be a mozikba a Monty Python komédiásából direktorzsenivé emelkedő Terry Gilliam filmje: a Félelem és reszketés Las Vegasban, amely bemutatása pillanatában kultfilmmé lett, s egy egész generációval ismertette meg a tudatmódosító szerek audiovizuális kakofóniáját. Nem mindenki tudja azonban, hogy a filmet egy zseniális regény inspirálta, a hippi-korszak egyik kultikus könyve, Hunter S. Thompson azonos című klasszikusa.

A 70-es évek egyik legnagyobb irodalmi szenzációja volt az Egyesült Államokban a Félelem és reszketés Las Vegasban – holott egy olyan banálisnak tűnő esemény inspirálta, mint egy motokrossz futamról szóló tudósítás a Sports Illustrated magazin számára. Az író ugyanis sokáig sport-újságíróként kereste kenyerét, szabadidejét pedig írói ambíciói, alkoholizmusa és drogfüggősége kibontakozásának szentelte. Szabadon szárnyaló fantáziáját azonban nem tudta féken tartani, s ez nem csupán regényírói munkásságában jelent meg, de újságírói tintáját is megfertőzte: a tényeket gyakran keverte a fikcióval és az abszurddal, s ezzel megteremtette a gonzó újságírás gerilla-műfaját.

Az önéletrajzi ihletettségű regény a hatvanas évek radikális szerveződéseit és drogkultúráját, így a motorosbandák és a hippi-csoportok amerikai ellenkultúráját mutatja be Raoul Duke újságíró és ügyvédje, Dr. Gonzo cigifüsttől delejes-tejködös napszemüveglencséin keresztül. A Las Vegas-i „Mint 400” motokrossz-versenyről próbálnak tudósítást írni, ám minden igyekezetük ellenére újabb és újabb akadályokat gördítenek vállalkozásuk elé a mértéktelen droghasználat hátráltató hatásai. Munka mellett, alatt és helyett gyakran fogyasztanak LSD-t, kokaint, meszkalint és marihuánát, szabadjára engedve hallucinációikból táplálkozó pszichedellikus lázálmaikat.

A nyolcadik fejezet végén található hullám-beszédet sokan a hippi-mozgalom korszellemének egyik leghitelesebb lenyomataként tartják számon. A New York Times kritikusa, megjelenését követően, így jellemezte a regényt: „egy őrületes és maró, prózai költemény, amely ott veszi fel a fonalat, ahol Norman Mailer Amerikai álom-ja elejtette, és körbejárja mindazt, amit Tom Wolfe elmulasztott”.

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban (Helikon Zsebkönyvek #93)

3. A nagy Gatsby

Az utóbbi évek egyik legtöbbet várt mozija volt a Lenoardo DiCaprio, Carey Mulligan, Tobey Maguire és Isla Fisher neveivel fémjelzett A nagy Gatsby. Bár a kasszáknál óriási sikert aratott, a kritikai fogadtatása felemásra sikeredett, a The Wall Street Journal publicistája szerint nem több mint egy lelketlen látványosság. A már-már pejoratív romantikus dráma kategóriába sorolt film, mindazonáltal, a modern amerikai irodalom egyik legnagyobb hatású regénye alapján készült, világszerte könyvmolyok millióit csalogatta a nagy képernyő elé.

1925-ben vetette papírra Scott Fitzgerald a disszonáns jazz és illegális szesz korszakának kifordult karcolatát, A nagy Gatsbyt. A regény egy korai testamentuma az amerikai álom lebomlásának: könyörtelenül rántja le a leplet a társadalmi osztályok közti szűk átjáró útvesztőiről, az öröklött vagyon előjogainak felsőbbségéről a szerzett ranggal szemben.

Nem csupán a Lehetőségek Földjének álomképe roskad össze kártyavárként, de a fehér felsőbbrendűségbe vetett hitet is megdönti egy olyan korszakban, amikor a faji alapú szegregáció a társadalmi normarendszer alapja volt Amerikában. A bevándorlókkal és újgazdagokkal szembeni verbális erőszak a rendszert működtető gépezet zakatolását visszhangozza. Mindazonáltal a regény egyes passzusai miatt gyakran vádolják Fitzgeraldot antiszemitizmussal, a zsidógyűlölet sztereotípiái ugyanis nem hiányoznak a regény zsidó származású karakterábrázolásaiból.

A megérdemelt népszerűség és kritikai siker azonban csak a második világháborút követően jött el A nagy Gatsby számára, amelyet az író már nem élhetett meg. 1940-ben szívrohamban vesztette életét, abban a tudatban, hogy műveivel együtt őrá is a feledés vár halála után.

A regény azonban máig tartó, mély hatást gyakorolt az amerikai kultúrára, melyet mi sem igazol jobban, minthogy a 2013-as mozi nem az első, hanem a heteik nagy Gatsby filmadaptáció volt az első, 1926-os mozi óta. Három balett, egy opera, három rádiójáték és három színpadi feldolgozása született a regénynek, amely évtizedek óta makacsul tartja helyét a kötelező olvasmányok listáján az iskolákban szerte az Egyesült Államokban.

Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby (Helikon Zsebkönyvek #70)

4. Harcosok Klubja

Kevés olyan film létezik, amelyet kézről-kézre, generációról-generációra ad egymásnak egy teljes korosztály, a Harcosok Klubja azonban ilyen – a fiatal felnőttek Bibliája a modern kori lázadás DIY-videójaként funkcionál a 21. század populáris kultúrájában. Két színészóriás, Brad Pitt és Edward Norton zseniális alakításában egyetlen testet ölt a fogyasztói társadalom tömegkultúrájával szembeni erőszakos felkelés ethosza.

A film hű adaptációja Chuck Palahniuk 1996-os, azonos című regényének, amely az uniformizált moralitással szemben az állatias ösztönöket, a materiális javak felhalmozásával szemben a puritanizmust, a fejlődéssel szemben a radikális változást helyezi előtérbe. Bár egy szélsőséges, tekintélyelvű és militarista közeget állít társadalmi intézményrendszerünk alternatívájaként, mégis az egyén győzelmét hirdeti a fogyasztói kapitalizmus zsarnokságával szemben.

Bár a regény fanatikus rajongói közül sokan állítják, a Harcosok Klubja létezik, Palahniuk ezt többször is cáfolta. Azt azonban elismerte, hogy a Harcosok Klubját a Kakofónia Társaság ihlette, amely így határozza meg önmagát: „szabad lelkek véletlenszerű gyülekezete, akiket a mainstream társadalmi normákon túlmutató élmények keresése köt össze”, s aminek maga Palahniuk is tagja. A társaságot a San Francisco-i Öngyilkosok Klubjának túlélői alapították, tagjai a dadaizmus szellemi örökségét táplálják.

Palahniuk később így emlékezett vissza az írói folyamat kreatív szikrájára: „valójában nem tettem mást, mint felfrissítettem egy kicsit A Nagy Gatsbyt. Egy ’apostoli’ fikció volt, ahol a túlélő apostol elmeséli hősünk történetét. Két férfiről és egy nőről szól. Az egyik férfi, a hős, meghal.” A regény kritikusai azonban figyelmeztetnek: Palahniuk írói kvalitásai deficitet szenvednek, a regény esztétikai értéke megkérdőjelezhető.

Bár a regény és filmadaptációja óriási sikert aratott a kasszáknál, az író Chuck Palahniuk 2018-ban csődbe ment és saját otthonát is kénytelen volt eladni, miután az általa alapított irodalmi ügynökség egyik könyvelője 3.4 millió dollárt, több mint egy milliárd forintnak megfelelő összeget sikkasztott el.

A regénynek folytatása is született – azonban rendhagyó módon képregény formájában. A Dark Horse Comics gondozásában 2015-ben jelent meg a tíz füzetes Harcosok Klubja 2, s végül tavaly a folytatás, a Harcosok Klubja 3!

A Harcosok Klubja–zsebkönyv már előrendelhető a kiadó oldalán:

Chuck Palahniuk: Harcosok Klubja (Helikon Zsebkönyvek #94)

+2: Lovecraft és a Cthulhu-mítosz

Világszerte milliókat szögezett a televízió- és notebook-képernyők elé a HBO saját gyártású sorozata, a Lovecraft Country – az első évadzáró epizódot 1,5 millióan nézték az Egyesült Államokban, de premierjét követően a széria a magyar HBO GO streaming-oldalon is tartolt. A sorozat az azonos című dark fantasy horror regény mozgókép-adaptációja, ezúttal azonban nem Matt Ruff sikerkönyvét, hanem legfőbb inspirációját, Howard Phillips Lovecraft életművét ajánljuk a filmrajongók figyelmébe.

Az amerikai író ugyanis a horror műfaj egyik legmeghatározóbb 20. századi alkotója, Cthulhu-mítosza legalább olyan nagy hatást gyakorolt a zsánerre, mint a 19. századi fikciós irodalom szörnyetegei: Frankeinstein, Drakula gróf vagy Mr. Hyde. Lovecraft szörnyszülöttje, az ősi istenek tengermélyi borzalma, Cthulhu, azonban más, mint elődei. Egy misztikus-mitikus erőt képvisel, azonban az óceánok mélyén rejtőző ismeretlen, de lehetséges, s épp ezért rémisztő rémségek százcsápú megtestesülése is egyben: a fantasy, a horror és a science-fiction boszorkányfőzete. Tucatnyi filmben és sorozatban láthattuk viszont Lovecraft szörnyetegét, többek között a Rick and Morty és A Simpson család szériákban, az idei Árok moziban s persze a 2007-es Cthulhu címszereplőjeként. Máig regények és képregények főszereplője, Neil Gaiman Smaragdzöld tanulmányától Mike Mignola Batman: A Végzet Gothambe érkezik misztikus krimijéig a papírmozi legnagyobbjainak narrációjában tűnt fel, sőt, a magyar képregényalkotók scifi- és fantasy-novelláskötete, a Képtelen történetek, másvilági mesék borítóján is találkozhatunk vele.

A Helikon–zsebkönyvek kartonsorozatában immár két felvonásban ismerhetjük meg H. P. Lovecraft Cthulhu–mítoszát: az Árnyék Innsmouth fölött és az Onnan túlról a legenda alapműveivel ismerteti meg a horror-műfaj szerelmeseit.

Howard Phillips Lovecraft: Onnan túlról (Helikon Zsebkönyvek #74)

Howard Phillips Lovecraft: Árnyék Innsmouth fölött (Helikon Zsebkönyvek #87)