Blackphoenix 
A tiltott dolgok, így a betiltott könyvek is piszkálják az ember fantáziáját, így nagyon örülök, hogy végül nekem jutott ez a kihívás. Ennek ellenére valamiért mégis mostohagyermek volt, és az utolsó hetekre szorult ez a feladat, egészen addig, amíg ki nem választottam hozzá a tökéletes könyvet, D. H. Lawrence Lady Chatterley szeretője című művét. A fiatalember (nem jutott ideje arra, hogy megöregedjen, ugyanis negyvennégy évesen elhunyt), igen szerteágazó életművet tudhat magáénak. Sokoldalú tehetségétől regényei, kisregényei, novellái, versei, drámái, esszéi, útikönyvei, fordításai, irodalmi kritikái, személyes levelezései és festményei tanúskodnak, egyáltalán nem csoda hát, ha az amerikai irodalom egyik legmeghatározóbb alakjának tartják. Legfontosabb törekvése azonban a saját filozófiájának kialakítása volt, amely az idő előrehaladtával egyre inkább a buddhizmus, a miszticizmus és a pogány hit felé közeledett. A Lady Chatterley szeretője 1928-ban, két évvel Lawrence halála előtt íródott, így már erőteljesen érződik rajta a hagyományos értékek megkérdőjelezése, és valami újnak, élőnek a keresése, ami elsöpri az egyre inkább kiüresedő dogmákat.
Amikor a betiltott könyvek listáját nézegetve rátaláltam a Lady Chatterleyre, azt hittem, egy bőven tizennyolc karikás hard pornót fogok olvasni, de hamar emlékeztetnem kellett magamat arra, mekkora különbségek vannak a 20. és 21. század eleji átlag olvasó ingerküszöbe között. Természetesen akadnak szexuális tartalmú jelenetek a könyvben, de mégis az olyan monológok és dialógusok vannak túlsúlyban benne, amelyekhez hasonlóakat Platón Lakomájában olvashatunk. A Wragbyben elhangzó, magvas eszmecserékből azonban csupán egyetlen dolog derül ki világosan; a túlgondolkodás a szerelem, a szenvedély és az érzékiség biztos halála.
Legalábbis a főszereplőnő, Constance Chatterley szemén keresztül nézve az eseményeket, bennünk is hamar ez a gondolat születik meg. A fiatalasszony valósággal elfonnyad férje, Clifford mellett, aki – miután 1918- ban összezúzva szállítják haza a háborúból -, többé képtelen a nemi életre. A férfi perifériára száműzi és leértékeli a szexualitást, és az egekig magasztalja a Connie-val való lelki és szellemi összetartozásukat, ám minden szavával csak egyre fojtogatóbbá válik a látszatboldogság és a hazugságháló, amely a házaspár köré fonódik.
A Lady Chatterley érdekessége, hogy nem csupán Connie-ra, a férjére és a szeretőjére koncentrál, hanem egy több ember alkotta kapcsolatrendszerben igyekszik bemutatni, hogyan hatnak egymásra a különböző szereplők. Időbe telik, amíg a nő rászánja magát arra, hogy szeretőt találjon magának, ráadásul nem is jár azonnal sikerrel. Mielőtt pedig a Mellors nevű vadőrrel otthonra találnának egymás karjaiban, át kell küzdeniük magukat az ellenszenv és a társadalmi konvenciók útvesztőjén, amelyek nem csupán a házasságtörést ítélik el, hanem az arisztokrata nő és a munkásosztálybeli férfi kapcsolatát is. Ez utóbbi különbséget külön kihangsúlyozza Mellors beszédstílusa (amikor ingerült lesz, átvált tájszólásra). A természet szabadsága és a vágyak megélése, amely az utolsó mentsvárat jelenti, nagyon jól erősítik egymás hatását.
Említésre méltó a Clifford és ápolónője, Mrs. Bolton között kibontakozó „szerelem” is, amely nem annyira a szenvedésről, hanem inkább a csodálatról, és egyfajta mester-tanítvány viszonyról szól.
Összességében elmondhatom, hogy Lawrence kiválóan belelát az emberi lélekbe, azon belül is a női lélek rejtelmeibe, és sokkal merészebb, formabontóbb módon ábrázolja a két nem kapcsolatát, mint ahogyan azt előző kihívás teljesítésekor, Nathaniel Hawthorne könyvét olvasva tapasztaltam. A skarlát betűhöz hasonlóan a Lady Chatterley szeretője is megihlette a filmes világot, és több rendező is feldolgozta a történetet.
