Karácsonyi ámokfutás a NŐStényekkel!

A NŐStények már jó ismerőse a Corn&Soda olvasóinak, hiszen a különleges női stand-up csapatot eddig minden előadásukra elkísértük. Most azonban óriási fordulat következett be a humorista hölgyek életében, hiszen ezentúl már a Dumaszínházban lépnek fel. Karácsonyi ámokfutás című debütáló estjükön természetesen mi is ott voltunk. A sikeres előadásról szóló beszámolónkat, és a csapat tagjaival készült interjúkat olvashatjátok.

Az már közismert tény, hogy ha közeledik a karácsony, akkor elkezdődik az ünnepi őrület is. Ezt pedig jól tudja a Nőstények csapata is, hiszen első fellépésükre a Dumaszínházban ezt az abszurditást bemutató műsorszámmal készültek Karácsonyi ámokfutás címmel. Az előadásra Fekete Aness vendégírónkkal látogattunk el, aki eddig a Nőstények minden előadásán ott volt.

A Kompót Bisztró, ahol a Dumaszínház előadásainak egy része szokott zajlani, szinte teljesen megtelt, mire odaértünk. Óriási érdeklődéssel nyitott a női csapat, az előadásra minden jegy elkelt, és sokan már nem tudtak helyet kapni az estre. Ebből is látszik, hogy a Nőstények által képviselt női humorra igazán szükség van ebben a műfajban.

Fekete Aness: A társulat az eddigi leghosszabb és előadásmódjában legváltozatosabb programjával lépett fel: az egyszemélyes stand-upok és zenei kísérettel előadott dalok mellett rövid jelenetek is gazdagították az előadást; a NŐStények ámokfutása, korábban megismert stílusához és megközelítésmódjához hűen, folyamatosan fenntartotta a közönség figyelmét és stimulálta rekeszizmait.

Az est folyamán ezúttal hárman léptek fel: Papp Helga, Csányi Erika és Balogh Anna. Az előadás két részből épült fel, az első fele hagyományos stand-up volt, míg a második fele inkább színházi előadás. A műsorszámokat Papp Helga felvezetése, konferálása kötötte össze.

Fekete Aness: A szókimondó, szószaporító szingli, Papp Helga élete az elmúlt hónapokban is bővelkedett eseményekben. Az ünnepi fel- és befordulás mellett szót ejtett nem mindennapi kalandjáról a Schönherz sci-fiszerű világában, ahol is egy vendégfogadó, privát R2-D2 kíséretében jutott el egy televíziós interjúra. A humorista karácsonyi stand-up csomagját a tőle ismert fanyar és ironikus stílusban, aktualitásokkal és személyes történetekkel átkötve adta át a közönségnek.

Csányi Erika az új közönség miatt bemutatkozással kezdte stand-upját, többek között elmesélte pánikbetegségét, klausztrofóbiáját. Amin ilyen humorral előadva a közönség nagyokat derült, de belegondolva a betegség lényegébe, azért külön elismerést érdemel a művésznő, hogy ennek ellenére ilyen fesztelenül tud kiállni a színpadra.  Majd karácsonyi köntösbe burkolva kitért több közéleti aktualitásra is, mint például a TV2 eladása körüli kálváriára vagy a NAV nemzetközi visszhangot kiváltó akciójára, a Mikulás megbüntetésére. Erika remek előadó, ehhez járul hozzá még szép orgánuma, és hangjának ereje, mely betölti a teret. A Mikuláshoz írt levelek mesélése közben pedig megtapasztalhattuk színészi képességeit is, miszerint kiválóan tud játszani az arcmimikával, hangjával, s bárkinek a bőrébe bele tud bújni.

Fekete Aness: A komika ezen az estén sem hagyta a gitárját a porosodni, repertoárját a Celebdal című szerzeményével bővítette, amelyből kiderült, milyen is lenne celebként élni, agy és munka nélkül sok pénzt keresni.

Az előadott szám nagyon emlékeztetett a Jóbarátokból Phoebe szerzeményeire, ráadásul legalább olyan vicces és kreatív volt.

Erika stand-upjából mégis a kedvenc poénom az volt, amikor nők technikai eszközökhöz való viszonyáról mesélt. Ugyanis szerinte, ha egy nőtől azt kérdezik, hogy milyen mobilt szeretne, akkor a válasz az, mindegy csak piros legyen! Nos, itt nagyon magamra ismertem. J Mindegy milyen a kijelző, a memória, a fényképező, a lényeg, hogy szép piros színű legyen, különben nem is kell! A végére hagyott személyes karácsonyi történetek után a közönség könnyesre nevette magát, s hatalmas tapssal jutalmazták Erikát.

Fekete Aness: A „ravaszdi” lány, Balogh Anna ismét családi történetekkel kezdte fellépését, természetes bájjal kifigurázva saját maga és húga kapitalista szellemben fogant ajándékőrületét. A nyelvekben jártas komika tolmácsolásában a norvég postától elcsípett levelek részleteibe is bepillantást nyerhettünk, amelyek néhol egy bevásárló- illetve halállistával mutattak nem meglepő hasonlóságokat.

Balogh Annát fiatalsága és üdesége különleges színfolttá teszi a női stand-up műfaján belül is. Kimondottan tetszett, hogy kerülte a közönségességet és az alpáriságot. Stílusára leginkább a kifinomultság és a bájosság jellemző. Színházas hasonlattal élve ő a naiva a primadonnák között.

A stand-upok után két rövid színdarab következett. Az első Csányi Erika egyszemélyes monológja volt, mely egy hagyományos karácsonyi napját mesélte el, természetesen fergeteges humorral, és egyéni mimikájával és hangjátékával fűszerezve. Az estet pedig Balogh Anna és Papp Helga kettős színdarabja zárta, akik tökéletesen bemutatták mi is a különbség a médiából egyre csak folyó tökéletes és a családok valóságos karácsonyi előkészületei között.

A majd két órás est szinte egy pillanat alatt elrepült, a remek hangulatnak és a művésznők kitűnő humorának köszönhetően. A közönség tapsviharral jutalmazta az előadást, és szinte alig akarta őket leengedni a színpadról, annyira sokáig tartott az éljenzés.

A sikeres előadás után interjút készítettünk a csapat összes tagjával, így Pleszkán Écska rendezővel és a mostani előadásban nem szereplő Burszán Verával is.

Papp Helgát mostani fellépésükről és sikereikről kérdeztük.

Corn&Soda: Hogyan értékeled az első Dumaszínházas fellépéseteket? Miben volt másabb, mint az eddigiek?

Papp Helga: Szerintem hihetetlenül jól sikerült a debütálás, igazán összeérett a műsor erre az előadásra, és ez januárra még biztosan fokozódni fog. Ráadásul, akkor már négyen, Sütivel kiegészülve, és általa egy kis plusszal is készülünk. Azt merem gondolni, hogy tendenciózuson jobbak és jobbak vagyunk. Nyilván a csapat is egyre inkább összeszokott, ahogyan jobban ismerjük egymást, jobban is tudunk együttműködni, és hatékonyan inspiráljuk egymást. Ami biztosan más volt, hogy most a közönség túlnyomó részét új vendégek tették ki, egyértelműen túlléptünk már a barátaink, ismerőseink körén, és ezért külön megtisztelő, hogy alig tudtunk lejönni az előadás végén a színpadról, akkora tapsot kaptunk. Ezen kívül a helyszín is remek volt és inspiráló. A Kompótba és a Dumaszínházba már kifejezetten olyan közönség jár, aki éhes arra, amit mi adni tudunk. Mi pedig szívesen gondoskodunk arról, hogy jóllakjanak.

Corn&Soda: Említetted, hogy mostanában nagy irántatok a sajtóérdeklődés? Változott emiatt valami az életetekben?

Papp Helga: Azon kívül, hogy erre időt kell szánni és be kell építeni a mindennapjainkba, azt hiszem, nem. Nyilván büszkeséggel tölt el, amikor szembesülünk egy-egy megjelenéssel vagy annak reakcióival, de még nem okoz gondot végigmenni az utcán, nem ostromolnak autogrammért. Illetve talán annyi változott, hogy számomra ez felelősséget jelent. Jobban odafigyelek, hogy hogyan viselkedem akár idegenekkel is. Véleményem szerint a rivaldafény, ami kacsingat most felénk, képes fókuszba állítani bárkit. Ez pedig szerintem alázatot kíván és én erre törekszem is. Aki ismerté válik – egy akár mekkora sugarú körben – az vonatkozási pont lesz. Akár azért mert szeretik, akár mert utálják, akár csak, mert látszik. Ezért fontos, hogy olyan példát mutassak, ami valóban követendő lehet. Úgy érzem, kevesebbet engedhetek meg magamnak, és oda kell figyelnem a reakcióimra, mert felelősség terhel. Ráadásul az a munkánk, hogy beszélünk az emberekhez, úgyhogy kétszer is meg kell gondolni, hogy mit tartok érdemesnek arra, hogy mások is hallják.

Corn&Soda: Az eddigi előadásaitok igazi női vonalat képviseltek, amit például a „Nőttőn NŐ!” cím is tükrözött, most viszont a „Karácsonyi ámokfutással” egy sokkal konvencionálisabb témával foglalkoztok. Miért ezt választottátok?

Papp Helga: Nők vagyunk, úgyhogy nem tudunk nem női humort csinálni. Jelen esetben a választást nyilván az aktualitás hozta. Az év végi ünnepek mindenkit érintenek, mindenki életének a része. Így természetesen a miénknek is. Szóval nem gondolom, hogy ez kevésbé lenne női téma. És egyébként sem célunk a körömlakk-öltözködés-pasizás háromszögben maradni. Már a kezdetektől azt valljuk, hogy szívesen beszélünk szinte bármiről, de attól vagyunk mások, hogy nők vagyunk, és a saját női szemüvegünkön keresztül látott világot adjuk vissza a saját nőies stílusunkban. Viszont természetesen különbözünk is egymástól, ezért változatos minden előadás. Ráadásul a visszajelzések azt mutatják, hogy a közönség nagyon szereti, amit csinálunk, és a férfi vendégek sem érzik kívülállónak magukat, örülnek, hogy láthatják a világ másik oldalát is.

Csányi Erikával szintén az eddigi eredményekről és a mostani fellépésükről beszéltünk.

Corn&Soda: Az első interjúnk során említetted, hogy ismertté szeretnél válni. Úgy érzed, jó úton haladsz?

Csányi Erika: Nem tudom megmondani, hogy mi lesz ebből. Ha az őszinte, alázatos munkát és a minőséget nézem, akkor mindenképpen ez a jó út. De hogy ez elvezet-e a népszerűségig, azt nem tudom. Sándor György (Kossuth – és Jászai Mari-díjas előadóművész, író, a Nemzet Művésze – a szerk.) azt mondta nekünk, hogy nagyon ígéretes, amit csinálunk, mert őszinte és tiszta. Próbáljunk meg vigyázni, hogy ne adjuk el magunkat túl hamar, túl gyorsan. És ez az, ami nagyon nehéz a mai anyagias világban. Szóval az az út, amin most vagyunk, szerintem nagyon jó.

Corn&Soda: Milyen érzés volt a Dumaszínházban fellépni?

Csányi Erika: Nagyon-nagyon jó érzés volt! A Facebook-ra ki is írtam, hogy ha valaki ezt mondja nekem pár hónappal ezelőtt, azt biztosan kiröhögöm. Pláne, hogy minden jegy elkelt! Szóval, ezt meg tudnám szokni.

Corn&Soda: Az előadás első részének végén úgy tűnt, nagyon elérzékenyültél. Mi történt?

Csányi Erika: Sajnos, az én családom már nincs együtt. Mindannyian hibásak vagyunk ebben, de mind a szüleimmel, mind az imádott tesómmal nagy szeretetben élünk. Persze, sok-sok rossz év vezetett el idáig. Azonban a családi ebédek, az hogy együtt legyünk egy asztalnál, a mai napig nagyon hiányzik. Vannak olyan történetek, mint a műsorban elhangzó karácsonyi sztori is, amik beleégnek az emberbe, és ha rágondolsz, még mindig elszorul a szíved. Én egyébként is nagyon érzékeny ember vagyok, egy csokinak is sírva tudok örülni. Nemrég például az Agymanókat (mesefilm – a szerk.) bömböltem végig.

Balogh Annát a stand-uphoz való viszonyáról, a csapatban való helyérő és további terveiről kérdeztük.

Corn&Soda: Mi vonzott ehhez a műfajhoz?

Balogh Anna: Szeretem szórakoztatni az embereket és látni, ahogyan nevetnek. Ennél jobb dolgot nem tudok elképzelni. A színház és az előadóművészetek közel állnak hozzám, az egyetemen is színháztudományok mesterszakon diplomáztam. Foglalkozom improvizációs színházzal és bűvészettel is, imádom a humort és mindig keresem, hogyan tudom minél jobban kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket, így a stand-up comedy nem maradhatott ki az életemből.

Corn&Soda: Te vagy a társaság a legfiatalabb tagja. A többiek nem anyáskodnak feletted?

Balogh Anna: Nagyon jó fiatalnak lenni. Habár januárban leszek 25 éves, szóval lassan-lassan a csapathoz „öregszem”. Az biztos, hogy megőriztem a gyermeki énemet, a játékosságomat, de a NŐStények egyenrangú tagjának érezhetem magamat, és ez nem is működne jól másképpen.

Corn&Soda: Hogy sikerült megtalálni köztük a helyed?

Balogh Anna: Nyitott vagyok, így szívesen ismerkedtem meg a lányokkal. Már a legelső találkozások alkalmával nagyon érdekelt, hogy ők milyenek, miről hogyan gondolkodnak, és reméltem, hogy nem lesznek áthidalhatatlan különbségek köztünk. Szerencsére ők is kedvesen fogadtak, így gördülékenyen ment minden. Nyilván egészen más karakterek vagyunk, és van, amit másképpen gondolunk, de a stand-up és az ezzel kapcsolatos közös célok nagyon erősen összetartanak minket.

Corn&Soda: Mik a további terveid? Mit szeretnél elérni?

Balogh Anna: Az egyértelmű, hogy szeretnék minél jobb stand-up műsorokat készíteni. Örülnék, ha a NŐStények csapat helytállna a humorban, és a jelenlegi formájában fenn is maradna. Kedvelem a lányokat és jó, hogy mind a négyen más irányt képviselünk, különleges dolog így, közösen együtt dolgozni Écskával. Nekem fontos, hogy igényes, intelligens humorral éljek, ezért bízom benne, hogy ez csapat szinten is mindig fontos lesz. Azonban első sorban, egyszerűen csak szeretném jól érezni magamat, szórakoztatni és fiatalnak maradni.

Burszán Verával a stand-up műfajáról és a terveiről beszélgettünk.

Corn&Soda: Korábbi interjúk során is felmerült, hogy a csapat tagjai különböző személyiséget és karaktert képviselnek. Te melyiket testesíted meg?

Burszán Vera: A műsorom dalok köré épül. Ezek a dalok sokszor abszurdba fordulnak, ezt a fajta humort próbálom a lehető legtermészetesebb módon átadni. Röviden azt mondhatom, hogy én vagyok a csapatban a zenés stand-up képviselője.

Corn&Soda: Mennyire sikerült megtalálnotok a helyeteket ebben a férfiak uralta műfajban?

Burszán Vera: Úgy érzem, jó úton haladunk, és erről az útról igyekszünk nem letérni. Az őszinteség, a manír- és affektálás mentesség a célunk. Remélem, ha ehhez tartjuk magunkat, színvonalas szórakoztatást tudunk nyújtani. Az, hogy nők vagyunk, csak egy izgalmas plusz, ami remélem segíteni fog abban, hogy az emberek kíváncsiak legyenek ránk. Eddigi tapasztalataink szerint – szerencsére – kíváncsiak, és azt hiszem, eddig nem csalódtak. Összefoglalva, azt gondolom, hogy egy titok van: ha vicces vagy, nem számít, hogy nőnek vagy férfinak születtél. Azonban nőként viccesnek lenni nagyobb port kavar.

Corn&Soda: Mi az egyéni célod illetve álmod, amit a stand-upban szeretnél elérni?

Burszán Vera: Az első és legfontosabb cél, hogy ebből élhessek. Az álmom pedig, hogy a Burszán név mindenki számára ismerősen csengjen, mert eléggé unom, amikor visszakérdeznek, hogy „milyen Vera??” Bur – mint búrkifli, szán – mint szánkó! BURSZÁN!

Pleszkán Écskától, a csapat rendezőjétől, azt kértük, hogy értékelje eddigi munkájukat, s meséljen a további terveikről.

Corn&Soda: Hogyan értékeled a NŐStények eddigi szereplését és eredményeit?

Pleszkán Écska: Nagyon elégedett vagyok a csapattal. Azt gondolom egészen rövid idő alatt sikerült eljutnunk odáig, hogy megtapasztalhassunk egy igen jóleső általános érdeklődést mind a közönség, mind a média, mind a szakma részéről. Ez pedig remek dolog, mert ténylegesen megtérülni látszik az a rengeteg energia, amit nap mint nap belefektetünk a produkció fejlesztésébe.

Corn&Soda: Milyen kritikát és értékelést kaptatok eddig a szakma képviselőitől?

Pleszkán Écska: Több ismert, magyar humorista is felkeresett már minket a közelmúltban. Sokan gratuláltak nekünk, és akadtak olyanok is, akik jelezték, hogy szívesen fellépnének velünk alkalom adtán. Egy korábbi műsorunk kapcsán pedig, az elsősorban zenés paródiái révén ismertté vált Bach Szilviától kaptunk elismerő szavakat. Mivel mind nagyon erősen hiszünk abban, hogy ennek a csapatnak igenis helye van a hazai humorpalettán, így nagyon komoly megerősítést jelentett a számunkra, hogy bekerülhettünk a Dumaszínház programjába. Az első előadás teltházzal ment, ami komoly sikerélmény volt számunkra. Arról nem is beszélve, hogy igen illusztris vendégeket is köszönthettünk a közönség soraiban, mint például Sándor György előadóművészt és feleségét is.

Corn&Soda: Hogyan kerültetek be a Dumaszínházba?

Pleszkán Écska: A NŐStények társulatából Burszán Vera ,,Süti” már kapcsolatban állt a Dumaszínház csapatával,mivel ők már korábban is dolgoztak együtt. Innen jött az ötlet, majd később a lehetőség.

Corn&Soda: Mik a további terveitek?

Pleszkán Écska: A jelenlegi tervek szerint havi rendszerességgel, klubszerűen fogunk fellépni a Dumaszínház színpadán. A következő előadásunk január3-án lesz, amikor is a Karácsonyi Ámokfutás című műsorunkat ismételjük majd meg. Ezután februárban, illetve márciusban már a NŐttönNŐ! című műsorral lép fel a csapat, ami azonban nem ugyanazt az előadást jelenti majd, mint amit már korábban is láthatott a közönség tőlünk. Ez a cím épp arra utal, hogy a produkció folyamatosan kiegészül, változik, frissül, új dolgok kerülnek bele. Tehát ez inkább egy projekt cím, ha úgy tetszik, és nem egy konkrét előadás címe. Mindenképpen újdonságokkal készülünk ezekre az alkalmakra is.

A remek előadást és az interjút köszönjük a NŐStények csapatának. A Karácsonyi ámokfutás című előadásukat az érdeklődők még megnézhetik január 3-án a Dumaszínházban. Mindenkinek szeretettel ajánljuk!

Írta: Fráter Zsuzsanna és Fekete Aness