2016-os könyves kihívásunkat egy „huszadik századi klasszikus könyvvel” fogjuk kezdeni. Ugyanis az év nálam a szépirodalmi, klasszikus művek jegyében indult. Éppen ezért választottam John Williams Stoner című könyvét, amely elég gyorsan bekerült a klasszikus művek közé, hiszen nem olyan régi, 1965-ben kiadott regényről beszélünk. Zsánerileg is érdekes történetről beszélünk, hiszen akadémikus, esetleg kampusz-könyvnek nevezhetjük a Stonert. Hogyha érdekel minket egy egyetemi oktató élete és nem riadunk el a kevésbé akciódús, klasszikus könyvektől, akkor a Stoner biztosan tetszeni fog nekünk.
A könyv központi szereplője William Stoner, akinek élete igencsak hétköznapian indul. Missouri államban születik még a század elején, földműves családból, egész gyerekkorában szorgosan dolgozik a család földjén. Egyszerű gondolkodású szüleinek egyetlen gyermekeként mindenben besegít a ház körül. Élete akkor változik meg, amikor szülei elküldik a Missouri Egyetemre, hogy tanuljon agrártudományokat, ezzel biztosítva jobb jövőjét a földművesek között. Azonban Stoner élete teljesen megváltozik a kezdő egyetemi irodalmi óra hatására. Egyetemi oktatója, Archer Slone elbűvöli a fiút, aki meg ezek után angolt tanul tovább az egyetemen, sőt, doktori címet is akar szerezni belőle.
Stoner nem harcol az első világháborúban, biztonságban éli az életét a szinte világtól elszigetelt kampuszon, ahol barátai szerint az olyan emberek, mint ők, jól élhetnek. Stoner tanárként helyezkedik el, sohasem lesz kiemelkedő, nem tört hatalmas babérokra, egész életében ugyanabban a pozícióban marad. A regény végig követi William Stoner életét, rossz házasságát, gyermekének születését, miközben a világ változása is hatással van ennek az életükre.
Maga a regény elég gyötrelmes úton került az olvasóközönség elé. John Williamset többször elutasították, míg végül 1965-ben adták ki a Stoner csupán kétezer példányban. Csupán újranyomásban 2003-ban és 2006-ban lett népszerű az olvasók körében, ekkor azonban hatalmas sikere lett. Azóta már 21 nyelven olvasható az író műve. 2013-ban már a könyvet az egyik legnagyszerűbb amerikai regénynek írta le a The New Yorker.
A könyv egyébként a maga egyszerűségében tényleg zseniális. Egy élet történetét vetíti elénk gyönyörűen megfogalmazott, egyenes mondatokkal. Semmi kertelés, semmi borzalmas dráma, de ennek ellenére is leköti az olvasót. Éppen ezért annyira értékes munka ez a könyv. Mindenkinek szeretettel ajánlom, akiket érdekelnek az ilyen jellegű fejlődéstörténetek és az egyetemekkel kapcsolatos regények.