Warez 
Ha azt mondom, hogy posztapokaliptika, akkor te azt mondod: Már megint? Manapság senkinek nem kell bemutatni a komor, civilizáció vége utáni világot. A Bob the Game Development Bot fejlesztői profil alatt készült indie, a Survivalist, egy nem hétköznapi túlélő játék. Számít a stratégia is, hogy minden lehetőséget számbavehess és meghozd a vélhetően helyes döntést. Egyébként egy ARPG-ről van szó. Azt mondtam már, hogy zombik is vannak benne? Szóval Bob the PR hobbi programozó úr létrehozott egy: akció RPG, zombis túlélő, stratégiai játékot. Vagy mit. A 2015. januárjában megjelent cím némi magyarázatra szorul.
Az előbb leírtak alapján talán megérthető, hogy mit is jelent az indie. Minden, amit nem lehet két szónál kevesebbel behatárolni és kis költségvetéssel dolgozik. Ez azonban a minőségén nem látszik meg. A fejlesztő nagyon ügyesen használta fel a játék hangulatához azt az erőforrást, amely rendelkezésére állt. Egy végtelenül egyszerű formákkal dolgozó, de annál részletesebb grafikával látta el a Survivalistet, ami velem a gameboy játékok szájízét éreztette. Játékmenete ötletes, ahogy a története is a maga egyszerűségében. HUD-ja egyedülállóan ötvözi a már említett műfajok sajátosságait, ezért a felület kezelése kicsit szokatlan volt az elején. Azért egy-két óra alatt bele lehet rázódni. A zenék változatosak ugyan, de nem túl nagy a választék, ezért javaslom 1-2 óra játékidő után a menüben kikapcsolni, máskülönben napokig .midi szerű dallamokra fogsz a fejedben elaludni. Ezt leszámítva egy roppant kreatív játékkal van dolgunk, ahol a nyersanyagok elosztása, termelése és gyűjtögetése egybefolyik a zombik hentelésével és képzettségi szintjeink fejlődésével.
A játék alapvetően nem új elgondolás, ami egyedivé teszi az a már megszokott műfaji elemek keveredése. Egy Joe Wheeler nevű karakter irányítása alatt kezdődik el a történet, aki 1 év bujkálás után úgy dönt, hogy kimerészkedik az új világba utánpótlást gyűjteni. Ekkor találkozik Alice-el, aki remek gyógyító és Isha-val, a sivatag legjobb építészével. Hamar közösségbe verődnek és elkezdik felépíteni a saját településüket, melyhez rengeteg alapanyagra van szükség. A dolgokat nehezíti Alice cukorbetegsége és csokoládé utáni hajthatatlan éhsége. Ugyanis minden karakter személyiséggel rendelkezik, méghozzá nagyon is emberi tulajdonságokkal. Isha például leszokott a cigarettáról a járvány kitörése óta, de ha véletlenül találnál vele egy dobozzal, nem fogod tudni tőle elvenni, ragaszkodni fog hozzá. Sőt, mikor nem figyelsz és épp nincs feladata, el is szívja a galád. Minden döntésnek megvan a maga következménye, így Isha esetében, ha nem ügyelünk rá, könnyen rákosra szívhatja tüdejét. Ahogy Alice is meghalhat, ha nem kap időben inzulint, melynek beszerzése örökös probléma a világvége után, úgyhogy mindig van mit tenni. A játék végcélját, rögtön itt az elején, te magad adhatod meg. Én a hírnév elérését tűztem ki célul, ami, a meglepően nagy térképen élő népek 80%-ának a közösségbe toborzását jelenti, melyhez bizalmat kell ébresztened másokban és nyomós érvekkel meg kell győznöd őket a csatlakozásról. De lehet végcél a pártalálás, vagy a minél nagyobb vagyon felhalmozása is. Amikor ezen is túlvagyunk, szinte a legelején, mehetünk lootolgatni, más falvak lakóinak segíteni, (mint ahogyan a volt éttermi dolgozók által alapított két, egymással viszályban álló közösségnek) banditákra vadászni és persze zombikat ólommal homlokon csókolgatni. Egy alig kétszáz megás játékról van szó, ezt nem szabad elfelejteni, akkor sem, amikor az összesen négy fegyverből álló választékon értetlenkedünk. Nem a gyilok az elsődleges „mondanivalója” a Survivalistnek. Sőt, amint szembe kerülsz az első zombi hordával, (amely valahol, ahol jártál kiszimatolt és a nyomodba eredt, átszelve akár az egész terepet) rá kell jönnöd, hogy sokkal gyorsabbak mint te, szívósak és könnyedén leterítenek a földre. Ez esetben le kell löknöd magadról még időben, mely ha nem sikerül, mert túl későn reagálsz, vagy a karaktered elfáradt a harcban és a futkosásban, akkor tuti hogy meg fog harapni. Ez, mint minden zombis filmben, tudjuk mivel jár. Azonban így is van esély a túlélésre. Az agyatlan élőholtakat létrehozó virulens több törzsbe osztható, melyek neveiket az ember szemszínén végbement változás adja. Az-az van zöld törzs, mely pár nap alatt csinál zombit az emberből és ami ellen antigént találni szinte bármely településen lehet. Ez kelti élőhalálra a zöld szemű zombikat. Van a kék törzs, ami talán megengedi, hogy egy napig életben maradjunk, de antigént találni hozzá már csak a nagyobb települések lakóinál, árusainál lehetséges. A vörös törzs egy fél nap alatt agynassolót csinál a karakteredből, míg a fehér törzs öt másodpercen belül átváltoztatja az ember genetikáját. Természetesen ezekhez ellenanyagot találni még nehezebb, fehérhez (a történet szerint) nem tudni, hogy van-e egyáltalán. Mivel minden valósidőben történik, akár kilóméterekre egymástól, ezért résen kell lenni. Az idő múlása megállítható és gyorsítható szerencsére, úgyhogy bőven át lehet gondolni a lehetőségeket, ha véletlenül párhuzamos történésekbe kell beleavatkozni. Ezt elősegíti a parancsmódú nézet, mely gombnyomásra aktiválható és valamely cselekvéskör (szállítás, kertészkedés, építés, menetelés stb.) végzését szabhatjuk meg az adott karakterrel. Újra elindítva az időt megláthatjuk, hogy jól adtuk-e ki a parancsokat. Ha nem ott barangol a kurzorunk, ahol egy túlélő számít utasításainkra, akkor azt a jobb oldalon található karakter panel és a hozzá tartozó közeli nézetű kis monitor jelzi. Úgyhogy ki van ez találva, meglepően kiforrott a játékmenet. Le a kalappal Bob the PR előtt, akinek játéka a közönség tapasztalatai alapján foltozgatva érte el mostani formáját.
Összességében, élvezetes kis történettel ellátott indie cím, melyben egyszerre kap szerepet a közösségi erőforrás menedzsment, az építkezés, a taktika, a kapcsolatok, a döntések és következményeik, a felfedezés és a gyors reakciókat igénylő zombitámadás. A karakterek egyedi személyiségekkel bírnak, mely tevékenységi körüket, tulajdonságaikat is meghatározzák, életszerűbbé (és nehezebbé) téve a játékmenetet. Arányaiban hatalmas a bejárható terület, melynek felét sem sikerült feltérképeznem, pedig hosszú órákra beszippantott az egész atmoszféra. Ajánlom mindenkinek akinek még nincs elege a zombikból, meg a világvégéből és kíváncsi, hogy is néz ki mindez, ha nem shooterben gondolkodik az alkotó. Egy kerek 60/100-asra értékelném az eszközök és zenék választékának hiánya, illetve a célközönség szűk rétege miatt. Ezen túl, nekem betalált és csak azt sajnálom, hogy nem dolgoztak többen a játékon.
Minimum gépigény:
OS: Windows XP (sp3)
CPU: Dual Core
RAM: 1 GB
GPU: DirectX 10 kompatibilis
HDD: 160 MB
