Anon Anon 
Az ehavi Kritikus kedd könyvklub témája egy rövid, de annál nagyobb orosz klasszikus, Csehov A 6-os számú kórterem című elbeszélése volt. Bár ez a mű is megosztotta a klub tagjait, volt aki utálta, mások szerették, de mind egy véleményen voltunk azzal kapcsolatban, hogy ennél a műnél nem a történeten van a hangsúly, hanem a szereplők jellemén és az eszményeiken.
Személy szerint nekem nagy kedvencem Csehov. Annak idején, amikor a Sirály kötelező olvasmány volt gimnáziumban, elhatároztam, meg kell tanulnom oroszul, hogy eredeti nyelven olvashassam a klasszikusokat. Nem minden klubtag osztozott a véleményemmel, ez a könyv is ugyanúgy kettészelte a csapatot, mint a Lolita egy hónappal ezelőtt.
Nem mindenkit vonz a a híres orosz melankólia, és Csehov különösen ért a nyomor és az emberi sors megannyi árnyalatának papírra vetéséhez. Mivel hivatását tekintve orvos, írásait gyakran találhatjuk tárgyilagosnak, és az sem ritka, hogy anatómiai és biológiai részletekbe bocsátkozik.
Mint azt már említettem a bevezetésben A 6-os számú kórterem, mint Csehov megannyi műve nem cselekményközpontú, inkább az emberi jellem elemzésére törekszik. Így az első nyolc (vagy kilenc?) fejezet leginkább leírás, a kórterem, annak lakóinak és a többi szereplőnek a bemutatása, mindennapi rutinjainak felsorolása. Bencének például pont ez tetszett, hogy a mű feléig kétséges, hogy kiről, miről is szól majd a rövidke elbeszélés.
A bonyolultnak egyáltalán nem nevezhető történet csak ezután kezdődik, de meglepő fordulatok helyett inkább kibontakozó eszményeket és azok ütközését olvashatjuk el.
Mint megannyi őrülettel foglalkozó könyvben, itt is rá kell eszmélnünk,hogy nem biztos, hogy a megfelelő emberek vannak a „rácsok” megfelelő oldalán, az őrület relatív, és minden csak eszmények és normák kérdése. Nyikita, a szadista betegőrző, az eszmények mögé rejtőző Ragin sokkal nagyobb betegek, mint Gromov, aki a 6-os számú kórterem egyik lakója.
A két főhős, Andrej Jefimics Ragin doktor és Ivan Dmitrics Gromov két teljesen különböző karakter. Ezt már az elbeszélés elején megtudhatjuk a leírásokból, majd ahogy egyre jobban kibontakozik egyéniségük és életfelfogásuk, az ellentét egyre láthatóbbá válik. Mind szidtuk Ragin jellemét, de ha jobban belegondolunk egy kicsit, mindenki magára ismer a mindennapok és a megfelelés súlya alá szorult doktorban.
Ez Ragin karakterének lényege: bort inni, ugyanakkor vizet prédikálni, kerülni a konfliktusokat. Így valóban nem nehéz megtalálni a belső békét.
Mivel Gromov ennek teljes ellentéte, a nemesből őrültté avanzsált fiatalembert a doktor nagyon érdekes beszélgetőtársnak tartja, és ez viszi a vesztébe. Ép elméjű ember miért is beszél, vitatkozik egy őrülttel?
Itt el is érkezünk az elbeszélés másik témájához. Ahogy a környezete lassan elhiteti az öreg doktorral, hogy megőrült, és Ragin, nem meghazudtolva önmagát ebbe is beletörődik. Mint megannyi Csehov mű, ez is a főszereplő hirtelen és jelentéktelen halálával végződik.
A történettel nagyon nem lövöm le az elbeszélés lényegét, hiszen a cselekmény csendesen elporoszkál a lényeg, az embertípusok elnagyolt kariturisztikus ábrázolása, és a nagy eszmények mögött.
Gromov felháborodása az emberi gonoszságon, a műveletlenségen és egyesek sorsán, – aminek ráadásul folyamatosan hangot is ad – teljes ellentétben áll az öreg doktor nézeteivel, aki inkább szemet huny minden felett. Mivel ő kijárhat az utcára, rengeteg dolgot lát, és gyakran elborzasztja a látvány, holott ő lakik a 6-os számú kórteremben, ahol folyamatos, felesleges bántalmazások alá vetik a lakókat.
A 6-os számú kórterem egy hamisítatlan Csehov mű, mindenki jellegzetes csinovnyik benne, a mindennapi normák rabja, és aki megpróbál kitörni ezen normák keretei közül, belépőt nyer a rozzant kis kórterembe.
