Warez 
Budapest belsejében, a Káldy utca 6-os szám alatt nyílt meg a francia és olasz tulajok fejéből kipattant kávézó. De ide nem csak a presszó miatt jönnek az emberek reggeli fáradtságukban, hanem sokkal inkább a közösségi szellemre vágyva térnek be. Egy jó bagel mellett pedig csak könnyebb lehet a közös munka. A Boarding kiállításra látogatva hamar ráleltem a tulajokra, akik nem voltak restek elárulni, hogy mik a jövőbeni célok. Ezt jól összehangoltan egybekötötték egy rövid idegenvezetéssel is, majd egy erős felszólítással bíztattak az asztalon kiterített ételek sürgős elpusztítására. Sok ember, sok helyről látogatott el szeptember 16-án a megnyitóra, és mindegyikőjükön éreztem, hogy ez a hely közel áll a szívükhöz. Bár még csak akkor nyitott meg, mégis, mintha már sok időt töltöttek volna ott a vendégek. Talán haza se mentek. Sőt, lehet ez a hely az igazi otthonuk, mely végre megnyitotta kapuit.
Belépve az utcáról első dolgom a kiállítás képeinek megtekintése volt. Gergely Eszter és Iszáj Fruzsina képei egyszerre hatnak megdöbbentéssel és komplex érzelmekkel, olyan módon, hogy a látvány harmóniájára ügyelve a néző nem tudja megmondani, mi is az első benyomása a képre tekintve. Mert a mély érzelmek ott bujkálnak. Nem csak a képben, bennünk is. De a mindennapok színessége és változatossága olyan sok impulzus, mely elfed mindent a mélyben. Az embernek így megvan a szabadsága, hogy vagy a képek szépsége előtt hódol, vagy a kifeszített valóság pillanatát éli át, magát behelyezve a kép mozdulatlanságába a készítők lencséin keresztül. Innen is köszönöm az utazást az alkotóknak. Csodás helyeken jártak és hála nekik, kicsit mi is részesei lehettünk világjárásuknak.
Alig ittam meg presszómat a pultnál, barátkozva a hellyel, amikor megjelent egy olasz férfi. Hamar megtudtam tőle, hogy csak félig francia ez a kávézó, ugyanis a másik tulaj ő maga. Viszonylag gyors mozgásával hamar elmozdított a pult mellől, majd, akárcsak két régi barát, végig jártuk az új birtokot, megelégedve nyugtázva, hogy szinte majdnem minden a helyen van. A 3D technikával dolgozó nyomtató sarok a „Budatechlab” nevet viseli és bármit megalkothatunk amit csak kitalálunk. Nem kell hozzá más, csak egy ötlet, egy forma és a kivitelezésben akár segítséghez is fordulhatunk. Egy belső, galériás térben folytatódott a kiállítás és idegenvezetésem is. Bőrkanapék és fotelok öleltek körbe néhány dohányzóasztalt, ahová már addigra bevackolta magát néhány vendég. Az emeletre érve némi hiányosságot véltem felfedezni. A coworking tér ekkor még nem volt felszerelve, de idegenvezetőm garantálta, hogy pár héten belül ez is meglesz. Sőt, még a konferencia terem is kap pár berendezést és még várnak új számítógépeket is a tökéletes munkatér megteremtése céljából.
Érdemes meglátogatni a Cafe de Arts & Innovation helyszínét, még ha nem is olyan sűrűn. Egy-két hetente frissülő kiállításaik és programjaik már hiányoztak a belvárosi életből, szívből ajánlom az alkotói közösséget kereső személyeknek. Akik pedig programot keresnek a hétvégére, most remek alkalmuk van egy ékszer kiállítás megtekintésére október 2-ig a Design Hét Budapest keretein belül. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem öt üvegtervezés szakos hallgatójának munkáit tekinthetjük meg. A kiállított tárgyak különböző technikákkal készültek, mely folyamatokba bepillantást nyerhetünk a kiállítás által.
