Csillagok között töltenétek az estét? Nem foglak feleslegesen csigázni titeket, úgyhogy kezdem a legfontosabbal: Nolan megcsinálta. Újra, sokadszor. Az elmúlt hetekben (a rendezőre jellemző nagy titkolózás közepette is) már sejteni lehetett pár jelből, hogy a film leginkább egy 2001:Űrodüsszeia-féle űreposz lesz, nem pedig egy mozgalmas akció sci-fi, és ezen találgatások maradéktalanul igaznak bizonyultak. A Csillagok között egy mesteri mű, remekül kidolgozott cselekménnyel, a végén a filmtörténet egyik leghosszabb katarzisával.
Mivel nagyon kevés információ szivárgott ki előzetesen a történetről, én sem fogok többet elárulni, mint amit a trailerekből megtudhattatok: a közeljövőben az emberiség nagy bajba kerül. Hatalmas homokviharok és szárazság teszi tönkre a termést, így egyre nagyobb az éhínség, ráadásul az emberek sorban betegednek meg a portól. A NASA ezalatt felfedez egy féreglyukat a Szaturnusz mellett, amin át felderítőket küld távoli, ismeretlen galaxisokba, Föld-típusú bolygók feltérképezésére és a Föld utáni élet megalapozására.
Amit mindenképp meg kell jegyeznem, hogy az első negyvenöt perc rém átlagos volt. Komolyan aggódtam, hogy mi vár még ránk a Földön játszódó, elnyújtott drámázás után. Persze ez a rész sem volt kifejezetten rossz, inkább csak szokatlan- Christopher Nolan ezúttal olyan szinten belemászott a karaktereibe, olyan mély betekintést nyújtott a főbb szereplők lelkivilágába , amire az ő pályafutása során eddig nem volt példa. És tény, ezeknek a jeleneteknek meg volt a maguk súlya, de pár helyen egyszerűen túl sok volt a szomorú tekintet, a könny, a drámai hallgatás, meg úgy egészében: kicsit túl hosszú volt a felvezetés. Amit azonban ezután kaptunk, az nemes egyszerűséggel túlmutatott mindenen, amit ebben az évben Hollywood kínált nekünk. Attól a pillanattól kezdve, hogy az expedíció elérte az első idegen bolygót, a film magasabb fordulatszámra kapcsolt, mi pedig nem győztünk csodálkozni.
A film ettől a ponttól kezdve indítja be a néző agyát és az utolsó percig kényezteti és dolgoztatja. Közben A Csillagok között egyetlen pillanatra sem válik kapkodós, pörgős, eseménydús akciófilmmé – a történet nem siet sehova, a párbeszédek pedig nem irreálisak, pattogósak és nyersek. Pontosan ebben különbözik a film Nolan legutóbbi munkájától, a fájdalmasan túlzsúfolt Sötét Lovag- Felemelkedéstől. Itt érződik, hogy van idő mindenre.
A szereplőkről röviden: Matthew McConaughey-nek, ha nem is egy újabb Oscar-díj, de egy jelölés mindenképpen kijárna, a két női főszereplő, Anne Hathaway és Jessica Chastain ellenben nem tudott felnőni hozzá. Persze a hiba ott van, hogy az ő karaktereik nem voltak túlságosan erősek- Nolan női szereplői továbbra sem élethűek, de az volt a benyomásom, hogy a rendezőzseni mintha végre kezdené kapiskálni, hogy mitől „nő“ egy nő.
Értékelés:
Nem fogom az Űrodüsszeiához hasonlítani, mint a kritikusok többsége. A Csillagok között egy egyedi és intelligens blockbuster, ami minden tucatfilm-betegséget sikeresen elkerül.
2014-et írunk- fuldoklunk a folytatásokban és feldolgozásokban,úgy vélem jobban, mint valaha. Erre jött Nolan, és egy lenyűgözően eredeti történettel máris szebbé és értékesebbé tette a filmes évet.
IMDb: 8,8/10
Mafab: 88 %
Értékelés: 90/100
3 thoughts on “Csillagok között (Interstellar, 2014) filmkritika – a legegyedibb blockbuster”