Sully – Csoda a Hudson folyón: a dokumentumregény kritikája

2009 januárjában bejárta a világsajtót annak híre, hogy Chesley Sullenberger kapitány páratlan ügyességgel kényszerleszállást hajtott végre New Yorkban. „Sully” pilótatársával együtt úgy mentette meg a bajba került gépen tartózkodó 155  utas életét, hogy a Hudson folyó vizére szállt le siklórepülésben. A szenzációs landolás pillanatok alatt világszerte hőssé, példaképpé avatta Sullyt. A kapitány dokumentumregényében nemcsak a csodálatos leszállás pillanatait örökíti meg, hanem az odáig vezető utat, élettörténetét is megosztja az olvasókkal. A Sully – Csoda a Hudson folyón magyarul a Cartaphilus Kiadó gondozásában jelent meg. A  történetéből az Oscar-díjas Clint Eastwood forgatott filmet, melynek főszerepét az ugyancsak Oscar-díjas Tom Hanks játssza.

2009. január 15-én Chesley Sullenberger, Sully kapitány letette a US Airways 1549-es járatát 155 utossal a Hudson folyóra. Amint a gép a LaGuardia repülőtérről felszállt, 859 méteren, 3800 méterrel az utazómagasság alatt egy madárraj jött velük szembe. A vadludakkal összeütközve néhány berepült az Airbus A320 mindkét hajtóművébe, azok kigyulladtak és leálltak. Így a gép teljesen hajtómű nélkül maradva, azonnal zuhanni kezdett. A pilótáknak csupán másodperceik voltak döntéseket hozni, és Sully kapitány a Hudsonon való kényszerleszállást választotta, mivel már nem volt ideje visszafordulni az eredeti reptérre és egy másik, közelben  lévőt sem ért volna el. Kockázatos vállalkozás volt, de sikerült, így az összes utas életét megmentette.

Nevét azonnal felkapta a sajtó, s világszerte hősként ünnepelték. Azonban sokan feltették a kérdést, hogy tehetett volna-e valami mást? Vagy ez volt az egyetlen lehetséges megoldás? A sikeres landolást a szerencsének köszönheti vagy kivételes képességeinek? Sully kapitány önéletrajzi művében ezekre a kérdésekre próbál választ adni, s életútjának, tanulmányainak, személyiségének bemutatásával igyekszik igazolni azokban a kritikus percekben hozott döntéseit.

A dokumentumregény cselekménye több idősíkon fut. Egyrészt megismerjük a jelen idejű Sullyt, aki elmondja a regényírás okait, majd visszatekintünk arra a napra, amikor a kényszerleszállás történt, közben pedig képet kapunk a régmúltról is, ugyanis Sullenberger visszaidézi teljes életét egészen gyermekkorától kezdve. Megismerjük a kapitány szülővárosát, családját, repülésének kezdeteit, első tanárát, majd a pilótaképzésének állomásait, munkahelyeit. Részletesen beszámol feleségével való megismerkedéséről, a gyermekvállalás kálváriájáról, majd az örökbefogadás élményéről. Feltárja az olvasók előtt legbensőbb érzelmeit, gondolatait, mindazt, ami olyan emberré tette, aki a legválságosabb pillanatban is képes volt hidegvérrel és lelkiismeretesen gondolkodni, emberéleteket menteni.

A regény nyelvezete könnyen érthető, olvasmányos, mentes minden sallangtól és túlzástól. A tényszerűségre és a tárgyilagosságra törekszik, a legbensőbb érzelmeket is igyekszik objektíven megközelíteni. Aprólékosan kielemzi a pilótafülkében történteket, dokumentumokkal támasztja alá kijelentéseit, a lehető legnagyobb hitelességgel akarja megidézni az eseményeket. A regény mégsem válik unalmas adat- és dokumentumhalmazzá, a személyességnek és a közérthető, olvasmányos stílusnak köszönhetően élvezhető történetet kap kezébe az olvasó.

Azonban senki se várjon Sullenberger kapitánytól kalandregényt, mert a mű elsősorban nem egy vérfagyasztóan izgalmas sztorit akar elmesélni, hanem egyértelmű magyarázattal kíván szolgálni egy adott pillanatban hozott döntésére. Emellett végre meg akarja mutatni a hús-vér embert, aki letette a gépet a Hudson folyón. Így elsősorban olyan olvasónak ajánlom, akik szeretik a dokumentumregények lassú folyását, hiteles beszámolóit, és a csillogó történetek mögött játszódó prózai valóságot. Kiváló olvasmány lehet elemző, kutató elmék számára, vagy akik érdeklődnek a repülés világa iránt.

Köszönet a könyvért a Cartaphilus és az Alexandra Könyvkiadónak!