A.Judit 
Idén az épület milleniumi megnyitásának 120. évfordulóját ünneplő Műcsarnok Az első aranykor című reprezentatív történeti tárlathoz kapcsolódó Kertek és műhelyek elnevezésű kiállítás-sorozattal várja az érdeklődőket.
Az első aranykor címet viselő reprezentatív történeti tárlat a magyar és közép-európai képzőművészet virágzó időszakára, a Bécsből induló modernizmus mellett egy más, sajátos karaktert képviselő vonulatra hívja fel a közönség és a szakma figyelmét. A Monarchia feltörekvő nemzeteinek sajátos nemzeti jegyekkel bíró festészetét kívánja láttatni, amely a domináns Bécs mellett maradandó, nagy hatású életműveket rejt.
A tárlathoz kapcsolódó Kertek és műhelyek című kiállítás-sorozat a Műcsarnok bevett gyakorlatához hű, miszerint törekszik a kortárs képzőművészet minél szélesebb spektrumának bemutatására. Ugyanakkor ezen kiállítás-sorozattal tiszetelegni kíván azon jeles kortárs alkotók előtt, akik idén szintén kerek évfordulót ünnepelnek. Ezért kérte fel a magyar festészet és szobrászat jelentős életművel bíró szereplőit, hogy a kiállítás-sorozat keretein belül, Az első aranykor kiállítással egy időben mutassák be újabb alkotásaikat a Műcsarnok oldalhajóiban.
Idén novemberben Bencsik István és tanítványai, a 20 éves Élesdi Művésztelep, valamint a 70 éves Valkó László munkái kerülnek bemutatásra, míg decemberben a 80+20 – Kovács Albert és a Magyar Festők Társasága, a 70. születésnapját ünneplő Szemadán György és a 80 esztendős Zoltán Mária Flóra kiállítása nyílik.
Az alább felsorolt tárlatok november 5. és 27. között tekinthetőek meg.
Bencsik István és tanítványai; kurátor: Wehner Tibor
Bencsik István esetében sajnos posztumusz tárlatról kell beszélnünk; a művész még elfogadta a Műcsarnok felkérését 85 . születésnapja alkalmából, összeállította a kiállítás anyagát és a meghívott tanítványok névsorát, de idén augusztus 13-án elhunyt. A 20. század második felének, az új évezred első másfél évtizedének magyar szobrászatát meghatározó jelentőségű alkotásokkal bővítő Bencsik István életrajzában fontos szerepet töltött be az oktatói-művésznevelői tevékenység. 1982-től a pécsi Jannus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Kar Rajz Tanszékének tanára, majd docense, 1992-től az egyetem Bölcsészettudományi Karának egyetemi tanára. 1991 és 2001 között a pécsi Képzőművészeti Mesteriskola tanára, a DLA-képzés és a Szobrászat I. program vezetője, mindeközben pedig 1993-tól 1999-ig a budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskola tanáraként is tevékenykedett. A 2001-ben professor emeritus címmel elismert művész haláláig aktívan részt vállalt a fiatal tehetségek szakmai felkészítésében és útra indításában.
A tárlaton az utolsó alkotóperiódus művei, a 2012 és 2015 között készült Randevú című sorozat festett gipsz kisplasztikái kerülnek bemutatásra. Színes torzók ezek, melyek organikus formáit éles vágások, sík, geometrikus felületek emelik ki.
A mester és tanítványi közötti kapocs lelki síkon, mintsem a külső jellegzetességekben keresendő; a meghívott 15 tanítvány alkotásai egyedi, saját formanyelven szólalnak meg. A tárlat jól reprezántálja a az autonómiát, a szabad szellemiséget és a kísérletező invenciót.
Kiállítók: Baróthy Anna, Boros Miklós János, Böszörményi István, Hadházy Gergely, Hegedüs Éva, Kocsis Zsuzsa, Kuti László, Lengyel Péter, Mányi Esztella, Menasági Péter, Miklya Gábor, Nyári Zsolt, Orosz Klára, Palatinus Dóra és Rezsonya Katalin
Valkó László: Európai mezők; kurátor: Rockenbauer Zoltán
Valkó László Munkácsy díjas festőművész, grafikus 1946-ban született Kaposváron. Képzőművészeti tanulmányait a Pécsi Művészeti Gimnáziumban kezdte 1960-ban, majd a Képzőművészeti Főiskolán festő szakon, sokszorosított grafika fakultáción végzett 1970-ben. 1974 és 1995 között a pécsi Művészeti Szakközépiskolában tanított, 1991-től 2016-ig a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán oktató, egyetemi tanár. Jelenleg professor emeritus. A jelenlegi tárlat a művész 70. születésnapja alkalmából került megrendezésre, melyen printeket, festményeket és installációkat egyaránt láthatunk. A címadás a művésztől származik, a „mező” tág jelentésköre egyaránt érinti a tájat magát, a lelkiséget és gondolatiságot. A bemutatott tájképek és installációk a történelmi emlékezés és identitáskeresés lehetőségeit kutatják.
Az Élesdi Művésztelep 20. éve; kurátor: Kondor-Szilágyi Mária
Az Élesdi Művésztelepet 1997-ben alapították az akkor másodéves képzős hallgatók a romániai Bihar megyében, Élesden. A művésztelep tagjai az eltelt két évtized alatt részben kicserélődtek, néhányan elmaradtak, újabb művészek jöttek helyettük. A lényeg azonban nem változott: azóta is minden nyáron egy hónapot Élesden töltenek és alkotnak. A művészek attitűdjei különböznek, Élesd azonban egy olyan fizikai tér, amely közös mentális térként működik az itt alkotók számára. Jelen kiállítás a 20. évre fókuszál, bemutatja az idén megrendezett művésztelep munkáit az azóta készült művekkel kiegészítve.
Kiállítók: Bajkó Dániel, Balázs Imre Barna, Bodoni Zsolt, Bugovits Anikó, Csurka Eszter, Ferenczy Zsolt, Gaál Katalin, Herman Levente, Incze Mózes, Juhász Dóra, Kaliczka Patrícia, Kovács Kitti, Kovács Lehel, Máriás István aka Horror Pista, Orbán Előd, Pinczés József, Pittmann Zsófia, Maria B. Raunio, Szász Sándor
forrás: mucsarnok.hu
