Erunder 
Az V. Szegedi Csokifesztivál sajtótájékoztatójára kaptunk meghívót, ami ezen a hétvégén zajlott le az Árkádban. Természetesen el is látogattam rá, így a továbbiakban olvashatjátok édes élményeimet az eseményről, amelynek része volt az, hogy reménykedtem egy kis csokiból készült tiszai árvízben.
A csütörtök délelőtt 11-re meghirdetett sajtótájra jó szokásom szerint negyed órával korábban befutottam, így még a tömeg előtt sikerült lőnöm pár képet a készülőfélben lévő csoki városról, amiben a tervek szerint 200 kiló csoki folyt volna le a szemünk láttára. Azért a feltételes mód mert tényleg 200 kiló csokiról volt szó, ami sajnos a tájékoztató idejére nem készült el, de idővel tényleg lefolyt ez a hatalmas mennyiségű édesség a makett folyómederben, ám ennek sajnos szemtanúja már nem lehettem, mert a közhiedelemmel ellentétben a bloggerek nem csak henyélnek és kávézgatnak, hanem dolgoznak is, így szerencsétlenségemre más kötelességeknek kellett eleget tennem ahelyett, hogy a hömpölygő csoki Tiszát csodálhattam volna.
Ám magának a makett építését és szépítgetését sikerült meglesnem, több kíváncsiskodó gyermekszempárral egyetemben. Bámészkodásom közben megérkezett egy helyi és egy országos tévéstáb is, akinek a kamerája elől megpróbáltam mindig takarásban lenni, ami valószínűleg nem igazán sikerült, így elég biztos vagyok benne, hogy sikerült lencsevégre kapni, ahogy éppen a sajtósoknak felkínált csokibonbonok egyik majszolgatom. Itt jegyezném meg, hogy életemben nem ettem még ilyen finomat. Addig zabálnék még ilyen fehér-csokis bodzakrémes cuccot, amíg bele nem halok, mert egyszerűen isteni volt. Az már csak megint a ráadás volt, hogy valahogyan, valamiért itt is hátrányt szenvedtem amiért autóval mentem a sajtótájra, mert egy olyan csokit is megkóstolhattam volna, amiben egy ampullában 78 fokos pálinkát helyeztek el, de hát mégsem kéne ilyet fogyasztani, ha az ember utána még vezetni akar.
Szóval miközben már a második bonbonos csokicsodát tömöm magamba, aminek az ízét és fajtáját akkor sem tudnám megmondani ha kinyírnak, és azon sajnálkozok, hogy megint lemaradtam egy jó kis csütörtök délelőtti piáról, azon agyalok hogyan fogja elsodorni a makett Horthy úszóházat a csokoládé, ahogyan tette azt vele a valóságban jég. Ábrándomból azonban kizökkent a marketinges kolléganő, aki közli velem, hogy több órát kell még ara várnom, hogy a képzeletemben lejátszódott csokalipszis végbemenjen, de ígérete szerint találok majd képeket a közösségi oldalukon, amit fel is leltem.
Ahogyan a képen is látjátok, képzeletem túlszárnyalta a valóságot. Nem öntött ki a csoki Tisza, de emlékeimben ez a sajtótáj mégis csokalipszisként fog fennmaradni, mert már attól instant diabéteszt kaptam, hogy ránéztem a csupa édességből épült városra.
Maga a pár perces tájékoztató egyébként elég vicces volt, legalábbis Vanya Gábor, aki a kompozícióért volt felelős, megjegyezte, hogy több szinten is csodát alkottak, először is, mert ilyen terepasztal kis hazánkban még nem volt, másodszor pedig azért mert egy alföldi város sikerült megemelt formában megjeleníteni, és mert a kanyargós Tiszát is kiegyenesítették. hogy a csoki tényleg folyni tudjon.
A fent említett látványosságon kívül volt még izgalmas dolog a szegedi Árkádban, ugyanis a végtelenül hosszúnak tűnő csokiárus bódésor végén még egy csokikaszinó is helyet foglalt, ahol makett összes épületét meglehetett nyerni.
Alább a kapott sajtóanyagunkat olvashatjátok, amiben további részleteket találhattok a csokiból épített Szegedről.
Csokoládéból, grillázsból és marcipánból építik meg Szeged Főutcáját, avagy a Tisza Árvízi Emlékmű és Bertalan Híd közötti szakaszát a pénteken induló, immáron ötödik Szegedi Csokoládéfesztiválon. A gigantikus, ehető terepasztalon végig ívelő folyómederben 200 kg csokoládé fog non-stop hömpölyögni.
A 10 négyzetméteres, kizárólag édességből épülő terepasztalon grillázsból fog pompázni az Árvízi Emlékmű, továbbá Móra Ferenc Múzeum és a Vár épülete. A Tisza 1 méter széles medrét a Belvárosi és a Bertalan hidak grillázs és csokoládé makettjei ívelik majd át. A Stefánia Sétány és az Újszegedi Partfürdő fái, a Huszár Mátyás rakpart és a hidak autói és gyalogosai marcipánból készülnek. A produkció fő látványossága a Tisza 5 méter hosszú, 1 méter széles medre, melyben egy speciális szivattyú – és fűtőrendszer segítségével több, mint 200 kg csokoládé fog valódi folyóként hömpölyögni. A készítők a legendás Szőke Tisza Gőzös grillázs makettjével tisztelegnek az ikonikus szegedi bulihajó emlékének, amely a folyó csokoládé-hullámai között fog úszni.
Az extravagáns show-elem előkészületein egy 7 fős cukrász és chocolatier-csapat dolgozik, a grillázs szobrászatért Rimóczi László, a Magyar Grillázs Szövetség Elnöke felel, a csokoládés produkciót Vanya Gábor callebaut-csokimester, a marcipán figurák gyártását pedig a szegedi kickbox-cukrász, Szabadi István alias Popeye irányítja.
SZEGEDI CSOKOLÁDÉFESZTIVÁL: 2017. február 10-11-12., ÁRKÁD Szeged
