Erunder 
Aktuális novellárium cikkünkben egy sci-fi klasszikust hoztunk, méghozzá Ray Bradburytől. A Mennydörgő robajra esett a választás, és nem véletlenül, de hogy miért, azért el kell olvasnotok a cikket.
Ray Bradburyvel már többször is találkozhattatok említés szintjén az oldalon, de leginkább csak a Fahrenheit 451 című regénye kapcsán. Magáról az íróról én többet nem is írnék. Aki erre kíváncsi az elolvashatja a magyar és angol nyelvű Wikipédia oldalát az szerzőnek. Én inkább a címben is említett műre koncentrálnák, ugyanis az sem egy egyszerű téma, akár napokig is lehetne róla beszélni, ha még az író önéletrajzát is belevenném a kedves olvasó itt tölteté az oldalon a fél délutánját csak azzal, hogy lefelé görget a cikkben, hogy elérje azt a részt, ahol végre a novelláról van szó. Nem enyhén spoileres lesz a cikk, szóval spoilerfóbok, akik még nem ismerik a történetet, először olvassák el a novellát. (Ezen a linken a 28. oldalon található.)
A Mennydörgő robaj a szó szoros értelmében véve nem szépirodalom, de mégis megérdemelt helye van a novellárium sorozatunkban, mert a történet olyan mélyen beette magát a modern kultúrába, hogy sokan már nem is tudják mi is volt az alapja a híres mondásnak, miszerint „egy pillangó egyetlen szárnycsapása a Föld egyik oldalán tornádót idézhet elő a másikon”. Bizony, egyes elméletek szerint emiatt az ’53-ban publikált novellának köszönhetően lett népszerű ez a filozofikus mondás, mely sajnos mára csupán bugyuta Facebook közhellyé satnyult.
Nem ez volt az első sci-fi, de még csak az első időutazós történet sem, mégis ebben tűnt fel először az időutazásnak azon aspektusa, hogy milyen hatással van a múltba való utazásunk a jövőre. Maga a történet röviden annyi, hogy egy cég azzal foglalkozik, hogy a múltba, egészen az ősidőkbe, a dinoszauruszokhoz visz gazdag kalandvágyókat, akik számára a sima szafaris oroszlánvadászat már nem számít kihívásnak. Persze mindezt szigorú szabályok között, mert a múltba való apró beavatkozás is katasztrofális következményekkel járhat a jövőre nézve. Természetesen a baki megtörténik, mert a főhős rálép arra a bizonyos pillangóra annak a halálát okozva. A novellában részletezik, hogy miért is okoz ez problémát. Az okfejtés meglehetően logikus, de ettől is lesz a fantasztikum tudományos.
A művet azóta nem pusztán többszörösen is feldolgozták, hanem rengeteg egyéb történetre is hatással volt, de először a feldolgozásokat vegyük sorra. Képregényként is megtalálható, még magyarul is, és még film is készült belőle, ami viszont sajnos eszméletlenül nagyot bukott a színészek gyatra teljesítménye és a gagyi technikai megvalósítások miatt. A hatása más filmekre már sokkal eredményesebb lett. A méltán népszerű Pillangóhatás című film már a címében is utal a regényre, a Life is Strange című videojátékban, amelyből sorozat is készül, szintén szerves szerepet játszik egy bizonyos pillangó, de akár napestig is sorolhatnám azokat az időutazós történeteket, amikben már az írók szenteltek arra pár sort, hogy utaljanak a Mennydörgő robajra.
Magát a mondanivalót azt hiszem nem szükséges magyarázni. Minden egyes cselekedetünk, legyen az akármilyen apró, hatással van a jövőnkre. Olyan ez a történet mint egyfajta intelem. Vigyázz mit csinálsz kisfiam, mert a végén még megbánod! Legyintünk rá, persze papa, majd évtizedekkel később visszagondolva azt ráeszmélünk, „A francba is, igaza volt az öregnek.”.
Az egészben a bámulatos az, hogy Bradbury mindezt egy novellával érte el, aminek a műfaji megkötései miatt nem jut ideje arra az olvasónak, hogy pontosan megismerje a karakterek, vagy a történet hátterét. Pont elég a mondanivaló átviteléhez pár oldal és csupán néhány szereplő. Szóval aki azzal küzd, hogy megszerettesse önmagával az olvasást, annak ez a sci-fi klasszikus tökéletes. rövid, tömör és fordulatos, majd olvasás után az ember csak ül, és maga elé bambul, az olvasottak miatt letaglózva, és gondolkozik. Gondolkozik a múltján, jövőjén, és hogy mit csinálhatott volna másképp, illetve, hogy onnantól mit kell változtatnia az életén.
Zárógondolatnak csak annyit írnék még, hogy a novella végén a pillangó halála miatt egyértelműen egy másik jövőbe érkeznek meg, mint ahonnan indulnak. Abban a jövőben pedig Amerikának egy diktatórikus és xenofób elnöke van. Így az ’53-ban megjelent történet hasonlósága a jelenlegi valóságunkkal nem kicsit ijesztő. Szóval megkérném azt az embert, aki visszautazott a múltba és megölt egy pillangót, hogy legyen szíves a hibáját helyrehozni.
