Szilvasán Eszter 
Alan Glynn Csúcshatás (Limitless) című regénye egy nagyon érdekes kérdéskört feszeget, és nem fél bemutatni a végleteket sem. Mit csinálnál, ha bármit megtehetnél? Ha nem lenne akadály a pénz, a motiváció, a tehetség. A regény a Partvonal Kiadó gondozásában jelent meg 2011-ben, Nitkovszki Stanislaw fordításában. A könyv eredeti címe The Dark Fields (2001), azonban a 2011-es Limitless című filmfeldolgozás miatt új kiadásban, új címmel is megjelent. A történet sikere töretlen az első megjelenés óta, és már tévésorozat is készült belőle azonos címmel.
A regény műfaja techno-thriller, ami a sci-fi, thrillerek, kémregények és háborús regények jellemzőiből épül fel. Pont megfelelő mennyiségű tudományos hátteret biztosítanak, de nem lépnek át a hard science fiction oldalára. A techno-thriller regények a részletekre és technológiai pontosságra fókuszálnak. Bemutatnak valamit, ami akár be is következhet, így a közeljövő sci-fi műfaj tulajdonságai is érezhetők rajta. Mi a helyzet a Csúcshatással? Ez mind igaz rá. Egy olyan újfajta drogról szól, amivel a használó agyának teljes kapacitását ki tudja használni, amivel gyakorlatilag megszűnnek a határok. Persze árnyoldala mindennek van, amit Glynn tökéletesen be is mutat.
A főszereplő Eddie Spinola, a lecsúszott, válságban lévő író, aki határidőről határidőre tengődik. Nincs motiváció, nincs siker, nincs ihlet. Még szerencse, hogy pont beleütközik drogdíler ex-sógorába, aki a kezébe nyomja az MDT nevű átlátszó tablettát, amivel egy nyelésre van csak a világsiker. Ezzel el is érkeztünk az első morális dilemmához. Mit csinálunk a végtelen lehetőséggel? Világbékét vagy pénzt? Nos, Eddie a második mellett döntött – és nyújtsa fel a kezét, aki nem akarna meggazdagodni, ha csak egy csettintésébe kerülne. Az első időszak természetesen extatikus, egy nyelvet egy nap alatt megtanul, elragadó és intelligens lesz, a nők imádják. Azonban hamar bemutatkozik az árnyoldal is. Minden egyes tabletta után erősebben jelentkeznek a mellékhatások, Eddie tudata kezd meghasadni, ami egyébként a regény szerkezetén is érezhető.
Azt nem állíthatjuk, hogy azonosulni tudunk a szereplőkkel, hiszen az MDT nem létezik (vagy mégis?), viszont Glynn annyira tökéletesen bemutatja, mi zajlik Eddie fejében, hogy az események középpontjában érezzük magunkat olvasás közben. A könyvklubunkat erősen megosztotta a regény egyébként. Van, aki unalmasnak találta, van, aki szerint végig izgalmas volt, bár azzal mindannyian egyetértettünk, hogy a tőzsdés részek lehettek volna rövidebbek. Persze a történethez tartozik az is, ahogy Eddie meggazdagszik, de ezzel Glynn néhány olvasót elidegenített.
A regény betekintést enged a függőség lélektanába is, amit Gabi külön kiemelt a könyvklubos megbeszélésünk során. Az MDT esetében persze nem egy szokványos addikciót látunk, ami egyenesen lefelé visz. Felmerült a kérdés, hogy vajon Eddie még a tabletta hatása alatt is Eddie marad-e, vagy vajon a szer megváltoztatja a személyiségét is? Nóri szerint több olyan jelenet is volt, amikor Eddie csak beszélőként volt jelen, de mintha nem ő irányított volna. Vajon mi önmagunk tudnánk maradni, ha semmi sem jelentene akadályt?
Voltak ugyan üresjáratok a regényben, amiket néhányan kifejezetten unalmasnak találtunk, de a konklúzió mindenképp az, hogy érdemes a kezünkbe venni Alan Glynn regényét. Eddie Spinola története megmutatja, hogyan juthat el valaki a mélységből a csúcsra, majd újra vissza az aljára. Láthatjuk, mit okoz egy függőség, és milyen az, ha a paranoia nem csak a fejünkben létezik.
