Anon Anon 
Christopher Moore-ral először – mint megannyi magyar könyvmoly- a Biff evangéliuma kapcsán találkoztam, és azóta függő vagyok. Ritka elborult íróról van szó, de ez már A Melankólia-öböl buja bestiája címből is kikövetkeztethető, a borítóról nem is beszélve, ami úgy adja el a könyvet, mint a cukrot, mióta az Agave berkein belül adatnak ki a kötetek.
A sztori a megszokott abszurd őrület, ismét Pine Cove-ban járunk – ez a sorozat közepe, az első rész Ördögöd van címmel még az Ulpius-ház kiadásában, a harmadik pedig a Leghülyébb angyal már az Agave istállójából -, ahol a lakosok jellemkomikumát most megfűszerezi a tény, hogy egy ötezer éves kanos sárkány érkezik a városba. Már a sárkány sztori nélkül is egy remek könyv lenne, Moore karakterei kivétel nélkül egyéniségek.
Adott egy tipikus sztóner serif, akinek csak az a lényeg, hogy mindig be legyen tépve, a sárkány élettársát ez esetben egy zsé kategóriás filmjeiből harcos amazonként ismert kiöregedett szőke bombázó kapta meg, és Moore meg se próbálta ésszerű biológiai magyarázatokkal alátámasztani nemi együttlétük részleteit, de tőle ilyet ne is várjunk, Mooret pont abszurditása miatt szeretjük.
Mivel fejezetenként más szereplő perspektívájából olvassuk a történetet, kicsit mindenkivel együtt tudunk érezni, nekem személy szerint kifejezetten szimpatikus volt Steve, a sárkány, mindenki motivációját meg lehet érteni a kellő információk ismeretének tükrében. Még a helyi biológus kutyájának szemszögéből is olvashatunk néhány apró fejezetet.
Azt szeretem leginkább Moore-ban, hogy nincs az a téma, amit ne lenne képes elbaromkodni. Nincs az a drámai szerelmi szál, vagy az a világvége szituáció, amibe nem tudna belecsöpögtetni valami irdatlan hülyeséget.
Már az alaphelyzet, hogy az antidepresszáns mentes diétának köszönhetően először egy egész város népe rászokik a bluesra, majd a sárkány hatására bagzó nyulakká válnak önmagában egy paródia, de a reakciók, amiket ezek az események kiváltanak az amúgy tipikusnak mondható amerikai embertípusok görbetükreiből, az valami parádés.
Nem azt mondom, hogy A Melankólia-öböl buja bestiája lesz a kedvenc könyvem az írótól, személy szerint az előzőleg Magyarországon megjelent Te szent kék sokkal jobb volt történet és poénok szempontjából is, de úgy gondolom, hogy Moore könyvvel nem nagyon lehet melléfogni.
Aki nem szeret nevetni, az semmiképpen ne vegyen kézbe Christopher Moore kötetet!
Christopher Moore: A Melankólia-öböl buja bestiája
Agave Könyvek, Budapest, 2014
256 oldal, teljes bolti ár 3080 Ft
ISBN 978 615 546 8407
Az Agavénél eddig megjelent könyvei borítóstul, mert mint már említettem nagyon menőn néznek ki és tökéletesen visszaadják a könyvek hangulatát:
+
Ördögöd van! (1992, magyar kiadás: 2001, Ulpius-ház ISBN 9789639348431)
