Nicholas Sparks neve az olvasók számára eddig egyet jelentett a romantikus regényekkel. Azonban legújabb kötetével nem kis meglepetést okozhatott rajongóinak, mivel a Kéz a kézben nem követi a tőle megszokott utat. Új és sokkal életszerűbb témát állít mostani műve középpontjába, egy férfi apává, felnőtté válásának történetét. A kötet a General Press Kiadó gondozásában jelent meg.
Nem vagyok egy Sparks-rajongó, nem igazán kedveltem a romantikus történeteit sem olvasva sem a filmvásznon. Így amikor a kezembe vettem legújabb kötetét és megláttam a címét, attól tartottam, hogy valami szirupos maszlagot kapok sírig tartó szerelemről vagy valami hasonlóról. Szerencsére, nem így történt. Persze itt is megjelenik a szerelmi szál, de a történet középpontjában mégsem ez áll, hanem valami sokkal hétköznapibb és társadalmilag aktuálisabb téma: a válás és a gyermekelhelyezés legtöbbször kínkeserves problémája.
A történet főhőse Russell, akinek egy ideig mindene megvan: jól fizető állás, szép otthon, gyönyörű feleség és gyermek. Ám egy nap ott kell hagynia munkahelyét, és ezzel elindul a lavina, ami mindent maga alá temet körülötte. Saját vállalkozással próbálkozik, de nehézkesen indul, anyagi helyzetük így leromlik, felesége, aki saját karrierjét hagyta ott, hogy főállású anya lehessen, most újra munka vállal. Russell élete teljesen megváltozik, neki kell gondoskodnia kislányukról, míg Vivian dolgozik. Azonban hamarosan kiderül, hogy Vivian nem csak állást talált magának, hanem új szerelmet is. Így hamarosan Russellnek szembe kell nézni azzal, hogy a családját és otthonát is elveszítheti, mivel Vivian válni akar és a kislányukat is magával akarja vinni.
Russell személyisége a regény elején kifejezetten idegesített, mert pipogya, konfliktuskerülő, papucs alaknak tartottam. Az a fajta férfi, aki egy nálánál jóval erősebb személyiségű nőt vesz el, akitől aztán folyamatosan tart, és ezért állandóan meg akar felelni neki. Így képes bármit megtenni, megalázza magát, és hagyja, hogy a felesége kihasználja. Persze ebből fakad jó tulajdonsága is, hiszen nagyon szereti kislányát és a családját. Tipikusan olyan ember, aki a szeretteiért él. Szerencsére, Russell karaktere jelentős személyiségfejlődésen megy át, a regény végére határozottabbá és erősebbé válik, képes lesz szembeszállni Vivian-nel és megküzdeni a saját igazáért.
Vivian a regény antihőse. Azt hiszem, a legtöbb olvasó lelketlen, önző, karrierista perszónának tartja, aki bántja és kihasználja szegény férjét. De valóban így van ez? Mivel a nézőpont-karakterünk végig Russell, így Viviant csak az ő szemszögéből látjuk, így saját motivációi, érzelmeit nem ismerjük meg. Persze már az elején felmerül a kérdés, hogy mi vonzhat egy határozott, magabiztos, nagy karrier előtt álló nőt egy Russell típusú férfihoz, és aztán miért adja fel a munkáját, hogy pelenkákat cserélgessen otthon? A válasz nem derül ki. Az viszont egyértelmű, hogy az a nő, aki egyébként is unatkozik otthon, és nem tud kiteljesedni a háztartásbeli szerepben, nem fog kitartani egy olyan férj mellett, akiben csalódik. Ilyen szempontból Vivian nem gonosz boszorka, hanem csupán egy olyan nő, aki rosszul ítélte meg önmagát és azt a férfit is, akihez feleségül ment.
A mű harmadik legfontosabb karaktere Marge, Russell nővére. Ő hordozza azokat a tulajdonságokat, amik annyira hiányoznak testvéréből. Bölcs, határozott, bátor és mindenekelőtt nem fél kimondani azokat a dolgokat, amelyeket más nem mer.
Rajtuk kívül a regény többi karaktere is remekül ábrázolt, élethű, igazán emberi alak, telve jó és rossz tulajdonságokkal. Talán ez a kötet legnagyobb erőssége is, ettől lesz annyira mellbevágó és megrázó a történet, hiszen a szereplői szomszédaink vagy akár mi magunk is lehetnénk. A történet konfliktusai szintén életszerűek és ismerősek lehetnek bárkinek, mivel a válás, a gyermek elhelyezésének vitái jelen társadalmunk mindennapos problémái. Ezeknek a hétköznapi drámáknak köszönhetően fejlődik főhősünknek, Russellnek a jelleme, és válik felelősségteljes apává és felnőtté.
Talán Russell kislánya iránti rajongása a leginkább nicholas sparksos a regényben. Itt mutatkozik meg jellegzetes szentimentalizmusa és a érzelmessége. Persze ez így van jól, hiszen az apai szeretet egyik legszebb példáját képes megalkotni ezzel az író.
Összességében a Kéz a kézben Nicholas Sparks üdítő újítása, mellyel egy társadalmilag fontos és időszerű témát ragad meg, egy férfi felnőtté válásának történetébe ágyazva. Így a nem olyan nagy Sparks-rajongók is nyugodtan kézbe vehetik, ha egy érdekes és lélekemelően szép történetet szeretnének. Persze, szerelemi történetre vágyóknak sem kell megijedniük, azért egy kis romantika természetesen van a regényben.
A könyvért köszönet a General Press Kiadónak!
1 thought on “Nicholas Sparks új utakon: Kéz a kézben – kritika”