Az öregek még mindig tudnak – Vén rókák (Goin in Style, 2017) – kritika

A Vén rókák (Going in Style, 2017) az angolul azonos című film újradolgozása. Bár az ilyen rebootok a legtöbb esetben borzalmasak, ezúttal mégis kellemesen csalódtunk.

Egy film minősége sokban függ attól, hogyan állunk hozzá és kezdünk bele, így ez a film egyfajta hendikeppel indult. Ugyanis tudván, hogy feldolgozásról van szó, az a kép lebegett előttem, hogy nem pusztán a karakterek várják majd benne a felmentő halált, hanem szenvedésemben már én is azt fogom kívánni, hogy a kaszás kopogtasson az ajtómon. Szóval, mivel ez szerencsére nem történt meg, így meglehet, ezért értékelődött fel a szememben a Vén rókák. Ennek ellenére vannak olyan tulajdonságai, amikről biztosan, és elfogulatlanul is lehet beszélni. Pontosan ezekre is fogok a továbbiakban koncentrálni.

Az egészet talán a magyar cím magyarázatával kezdeném. Az eredeti, ’79-es verzió Öreg rókák, nem Vén rókák néven vált ismertté kis hazánkban. Adott volt tehát, hogy majdnem 40 évvel később szintén valami hasonlót kap. Ez persze nagyban köszönhető a nagyszerű magyar címferdítéseknek, amiktől általában égnek áll a hajunk, de ezúttal még ezt is képesek vagyunk megbocsájtani. Hogy miért? Hát azért, mert egyszerűen annyira szórakoztató és izgalmas lett a feldolgozás, azért! A legszebb, hogy ezzel még csak nem is voltam elfogult, de ezt tényleg csak akkor fogjátok megérteni, ha megnézitek a filmet.

A sztori röviden annyi, hogy néhány nyugdíjas tata a gonosz bankoknak és nagyvállalatoknak köszönhetően rosszabb anyagi helyzetbe kerül, mint az átlag magyar nyugger. Ám ők nem is átlagos idősek, mert van azokban a pucákban még vér bőséggel, tehát adja magát a szitu, kirabolnak egy bankot. A tervükkel egyetlen baj van csupán. Méghozzá az, hogy életükben nem fogtak még fegyvert és még csak az utca rossz oldalán sem sétáltak soha.

Persze ez az iszonyatosan erős potenciált adó történet nem újdonság, ahogy arra már a bevezetőben is céloztam, mégis a mai napig megállja a helyét. Ez egy bizonyos szinten valamiért még szomorú is, mert egy tökéletes világban nem léteznének éhező öregek, és senki sem kerülne 40 évnyi munka után a bányászbéka feneke alá anyagilag. Viszont mi nem egy tökéletes világban élünk, így sajnos még mind a mai napig adódnak olyan esetek, amelyek a film alapjául szolgáltak ’79-ben, és szolgálnak még ma is, 2017-ben. Ilyenfajta módon a Vén rókák még egy kis fricskának is értelmezhető, amivel a készítők a középső ujjukat mutatják meg a kormánynak és közlik velük, hogy nagyon jól tudják, mit tehetnek vele.

A modernizált alapon túl, amely egyébként leginkább az izgalmakat adta, a színészek tökéletes választása vált még az egyik legfőbb erényévé a produkciónak. A Freeman – Caine – Arkin trióban jól láthatóan a valóságban is dúl még az életerő. Ehhez az elementáris nyughatatlansághoz adódik még a tapasztalat, aminek köszönhetően másfél órára totál elfeledkezünk arról, hogy ők nem nélkülöző bácsik. Ahol kell megnevetettnek, ahol kell fáj értük a szívünk és még azt is elérik, hogy szurkoljunk az öreg csirkefogóknak, nehogy utolérjék őket a disznók.

A lényeg, hogy utoljára ilyen jó feldolgozás az Oceans’s 11 esetében történt, de nem véletlenül említem pont ezt a filmet. Maguk a készítők is belecsempésztek a filmbe egy apró utalást, de még az eredeti régi filmre, amelyben Sinatra volt a főszereplő.  Ha pedig már az utalásoknál tartunk, a fentebb látható éttermi box is ismerős lehet, ugyanis ez ugyanaz a hely, amit a Nagymenőkben (Goodfellas, 1990) láthattunk.

Az ilyen és ehhez hasonló utalások mind a néző szórakoztatására vannak, de a poénok garmadája ezekkel nem ér véget. A film az elejétől a végéig bemutatja nekünk, hogy milyen röhejes az, ahogyan a társadalom az időseket kezeli. Fanyar és gyomorba maró a humora, de mégis mit csináljunk, ha ilyen az élet? Sírni nem fogunk rajta, ezért inkább jól a képébe röhögünk és mi is felmutatjuk a középső ujjunkat. Ezt beléd! Én inkább kiröhöglek, ha mást nem, majd bankot robbantok, mikor már arra ti nem számítotok. Amennyiben valaki egy ilyen üzenetnél többet vár egy szórakoztató filmtől, az csalódni fog. Ez a másfél óra annak lesz az ideje, hogy a néző átadja magát a tökéletes színészi játékoknak és a keserű humornak.

Értékelés: 65/100 Mert tényleg lehetett volna eredetibb is a történet, és anélkül, hogy durván spoilereznék, annyit mondok csak, hogy nekem az eredeti film vége jobban tetszett.

Mafab: 73

IMDb: 6.7/10