K. A. 
A történelem egyik legszokatlanabb barátságának valós históriáját dolgozza fel Stephen Frears legújabb mozija, a Viktória királynő és Abdul (Victoria and Abdul, 2017). Az elképesztő történetet Shrabani Basu 2010-es dokumentumregényében írta meg, és ezt veszi alapul Fears, létrehozva egy könnyed, bájos, mégis megható filmet. Sőt, talán túlságod könnyedet azokhoz, az egyébként a ma is fontos, társadalmi problémákhoz képest, amelyeket felvet.
A története szerint Abdul Karim (Ali Fazal), a fiatal, jelentéktelen tisztviselő Indiából Angliába utazik, hogy az Arany Jubileumát ünneplő, idős Viktória királynő (Judi Dench) számára egy kitüntetést nyújtson át. Az érem átadásával Abdul küldetése véget is érne, ám a királynő felfigyel rá, és a szolgálatába fogadja. A fiatal férfi körül megváltozik a világ. Az uralkodónő a bizalmába fogadja , s ahogy a barátságuk mélyül, a királynő új szemmel kezdi látni a világot; Abdul pedig egyre csak emelkedik a ranglétrán. Ám a köztük lévő bizalmas kapcsolatot nem mindenki nézi jó szemmel, az udvartartás és a belső körök megpróbálják szétzúzni ezt a viszonyt.
Judi Dench remekül alakítja a megfáradt, betegségekkel küzdő királynőt, aki már belefásult az udvar merev, szabályokkal béklyózott világába. Hihetetlenül látványos átalakulásra képes, hogy érzékeltesse az idős nő testi és lelki megújulását Abdul hatására. A kissé pityókás királynő visszavedlése szende fruskává, aki naivan flörtöl udvarlójával, a film egyik legszebb jelenete. Judi Dench itt képes egyszerre éreztetni az öregség minden tragikumát és a boldogság reményének éltető, fiatalító erejét.
Ali Fazal is abszolút hiteles a naiv, életvidám és a királynőjéért őszintén rajongó Abdul szerepében. Bár az számomra nem derült ki, hogy a fiatal, jóképű férfi miért is rajong a nagyon idős, ráadásul az elnyomó hatalmat képviselő asszonyért. Az egyértelmű, hogy szeretete végig őszinte, de az okát nem sikerül megfejteni.
A kiemelkedő színeszek közé tartozik még a trónörököst megformáló Eddie Izzard is, aki a történet egyik legösszetettebb figurájává alakítja az általa játszott karaktert. Izzard Bertie-je egyszerre mókás, szánnivaló és végtelenül gyűlöletes.
A film hangvétele végig igyekszik könnyed maradni. Az idős királynő és egy alacsony származású, muzulmán hitű, színes bőrű férfi kétes viszonyának érzékeny témáját végig kellő humorral, valamint kecses bájjal ellenpontozza. Mert miről is van szó? A brit birodalom uralkodója és egyben az anglikán egyház feje kitüntető figyelemmel kezeli az egyik szolgáját, aki nagyon fiatal, ráadásul a lázongó Indiából származik, és sem a hite sem a bőrszíne nem egyeztethető össze az uralkodó osztályéval.
Bár a film csak nagyon óvatosan utal rá, de érezhető, hogy az öreg királynő a szexualitástól sem teljesen mentes vonzalmat érez a fiatal indiai iránt. Egyébként ebbe a kérdésbe merészebben is belemehetett volna a mű, hiszen nyilvánvaló, hogy a királynő a jóképű, daliás férfit látta meg Abdulban először, nem a lelki társat. A másik nagyon fontos téma, amit szintén csak érintőlegesen kezel Fears, az az udvar egyértelmű rasszizmusa és idegengyűlölete. Hiába ordít a történetből, az alkotók ehhez is csak kesztyűs kézzel mertek hozzányúlni. Bár, ha ebbe a kemény témába jobban belemennek, akkor nem az a könnyed, bájos történet születik a filmből, ami valószínűleg a szándék volt. Így szokás szerint csak a felszínen érintjük a kényes témákat.
A történet atmoszférájához remekül illik a varázslatosan színpompás képi világ, ami filmet végig jellemzi. Ahogyan haladunk előre a cselekményben, és komorul el a hangulat, úgy válik egyre sötétebbé és baljóslatúbbá a vásznon megelevenedő világ is, ami Danny Cohen operatőr kiemelkedő munkáját dicséri.
Összességében a Viktória királynő és Abdul egy nagyon hangulatos, gyönyörűen fényképezett, remek színészi munkával operáló alkotás, ami társadalmilag is fontos témákat vet fel, de nem elég bátor ahhoz, hogy az érintett problematikákat problémákat mélyebben feldolgozza. Így megmarad bájos történetnek egy idős királynőről és az ő indiai barátjáról a brit birodalom dicsőségének végnapjaiból. A romantikus, történelmi filmek kedvelőinek különösen ajánlom.
Értékelés: 70/100
Mafab: 72
IMDB: 6.5
