Az ellentétek (nem) vonzzák egymást – A felhők fölött 3 méterrel (Tros metros sobre el cielo, 2010) – kritika

Fernando González Molina A felhők fölött 3 méterrel (Tros metros sobre el cielo, 2010) című romantikus filmje, amely Federico Moccia azonos című regénye alapján készült, néhány évvel ezelőtt rendkívüli népszerűségre tett szert. Nem csoda, hiszen a jókislány-rosszfiú kapcsolat olyan örökzöld téma, amely sok tinilányt (sőt az Ötven árnyalat-trilógia sikerét elnézve rengeteg felnőtt nőt is) foglalkoztat. Már csak az a kérdés, mennyire sikerült minőségi módon feldolgozni a témát A felhők fölött 3 méterrel rendezőjének?

A különböző habitussal rendelkező fiatalok közötti szakadékot a társadalmi helyzetük is kiélezi. Míg Babi tehetős családból származik és elit gimnáziumba jár, addig H. (Hugo) jóval szerényebb körülmények között él, emellett állandóan keresi a veszélyes helyzeteket, verekszik és illegális motorversenyekre jár. Kissé túlságosan sorsszerűnek tartom azt, hogy a két fiatalt rövid időn belül kétszer is egymás mellé sodorja az élet; előbb a piros lámpánál várakozva, majd egy házibuliban. H. természetesen nem hoz szégyent a tőle elvárt szerepkörre. Meghívó nélkül állít be a haverjaival a „sznob buliba” és kezdettől fogva bunkóskodik Babival, akit mérhetetlenül idegesít a nagy mellényű, ki, ha nem én- típusú fellépés. Az első benyomás tehát az első két találkozással ellentétben (amit gond nélkül le lehetett volna csökkenteni egyre), teljesen reális.

Babi és H. kapcsolatának további alakulása is mentes az első látásra szerelem rózsaszín ködétől. Jó néhány jeleneten keresztül szívják egymás vérét, mire az érzéseik egymás iránt elkezdenek átalakulni. Amikor pedig beszippantja a fiatalokat a szerelem mámorító érzése, mindketten a saját habitusuknak megfelelően élik meg azt. A vadóc, nagyhangú H-n azonnal látjuk, hogy madarat lehet fogatni vele, és tényleg három méterrel a felhők felett jár (annyira, hogy még a korábbi nőügyeivel is felhagy). Hogy egy ilyen változás mennyire lehet reális, annak eldöntését a kedves olvasókra bízom. Van, aki esküszik rá, hogy a megszelídült rosszfiú csak városi legenda, míg mások váltig állítják, hogy igenis létező jelenség. H-val ellentétben a szigorú keretek között élő Babi azonban ─ túl azon, hogy magára tetováltatja a fiú nevét ─ egyáltalán nem mutatja ki az érzelmeit. Ám a hozott mintákkal együtt is kétséges, hogy mennyire őszinte az a „tüzes szerelem”, amit valaki ennyire faarccal él meg.

A film fókusza természetesen nem csupán Babira és H-ra irányul; megismerhetjük legközelibb barátaikat, Katinát és Csirkét (akik az egyszerűség kedvéért szintén szerelmesek lesznek egymásba), illetve kapunk némi betekintést a családi hátterükbe is. Ez a rész lényegesen jobban sikerült Babi esetében, ahol konkrét információkat kapunk a miliőről, ahol a lány él, apukáról, anyukáról, hugicáról és a családtagok értékrendjéről. H. esetében azonban a rendező homályos emlékképeket villant meg, és igyekszik elhitetni a nézővel, hogy a fiú családjában egy olyan hatalmas tragédia történt, amitől a jó tanuló, visszafogott srác vadállattá változott. Egészen addig tűkön ülünk a kíváncsiságtól, amíg a képkockák végül fel nem lebbentik a fátylat a brutális igazságról: anyuka megcsalta apukát! Rendben, ez elég szar ügy és dühítő egy kamasz szemével nézve, de talán annyira mégsem, hogy csak emiatt teljesen átalakuljon az egész személyisége.

A Felhők fölött 3 méterrel a szárnyaló boldogság bemutatása mellett ─ amelyet persze leginkább H. részéről érzékelünk ─, nem tagadja le a nehézségeket sem, amelyek egy jókislány-rosszfiú párkapcsolatban felmerülnek. Sem Babi, sem H. nem tud teljesen kibújni a bőréből, így értékrendjük többször is ütközik egymással. Pontosabban azt láthatjuk, hogy bár a fiú próbál a lány kedvében járni, ehhez pedig néha igencsak sajátos módszereket alkalmaz (például elrabolja a Babira pikkelő tanárnő kutyáját a vizsga idejére). Babi pedig megtett ugyan néhány külsőséget H. hatására, mint a tetoválás és a motoron utazás, ám alapvetően képtelen változni és egy kicsikét is rugalmasabbá válni. H. úrilányok számára meglehetősen drasztikus módszereivel pedig nem tud mit kezdeni azon kívül, hogy újra és újra idegesítő hisztérikává válik.

Mindennek ellenére mégis elérkezünk a végjátékhoz, amikor Babi első bálján meglepetésvendégként feltűnik az öltönybe bújt H. A filmnek ez a része sikerült a legzseniálisabban, ugyanakkor a legidétlenebbül is. Zseniális amiatt a megoldás miatt, ahogyan párhuzamos vágással jeleníti meg felváltva Babi és H. táncát, illetve a veszélyes sziámi futamot, ahol Katina és Csirke egy csónakban eveznek (vagyis jelen esetben egy motoron száguldanak). Ráadásul könyörtelenül megmutatja a szomorú igazságot, azt, hogy az ellentétek nem feltétlenül vonzzák egymást, és két ennyire eltérő ember kapcsolatából nem gyakran lesz happy end. Ám a szakítás a film végi tragédia bekövetkezése után hihetetlenül bugyutára sikerült, ráadásul olyan mértékben aljas oldalát mutatja meg az eddig is mérsékelten szimpatikus főhősnőnek, ami után teljesen érthetetlen H. világfájdalma az elvesztése miatt.

Az elcsépelt témában kapunk tehát egy egész jó filmet, amely nem ragad bele a cukormázba, és be meri mutatni a szerelem fájdalmas oldalát is. Ám a forgatókönyv túlságosan kiforratlan ahhoz, hogy azt mondhassuk, A felhők fölött 3 méterrel korszakalkotó lenne a romantika műfajában. A színészek megválasztása jól sikerült, ráadásul a főhősnőn kívül mindegyik főbb karakter megjelenítése élő és hiteles, ami azért kicsit ellensúlyozza a film gyenge pontjait.

Értékelés: 65/100
Mafab: 83%
IMDb: 7/10