Csoda az Aranytónál – a Budapesti Nyári Fesztiválon

Ha nyár – akkor irány a Budapesti Nyári Fesztivál, ahol jobbnál jobb előadásokkal találkozhatunk, amíg a színházak a megszokott szezonális szünetre elvonulnak. Az idei kínálat egyik különleges pontja a Szentendrei Teátrum és az Orlai Produkciós Iroda „Aranytó” című színdarabja volt, melyet július 13-án a Városmajori Szabadtéri Színpadon láthattak utoljára az érdeklődők.

A nézőtéren helyet foglalva egy elhagyatott, régi nyaralóház, mögötte pedig az Aranytó látványa tárul elénk, ide érkezik meg a szokásos éves kikapcsolódására az idősödő házaspár, Ethel (Vári Éva) és Norman (Benedek Miklós). Hamar világossá válik számunkra, hogy míg a feleség kalandvágyó, energikus és életvidám, addig férje gyakorlatilag már csak búcsúzkodik az életétől, s teszi mindezt mérhetetlen cinizmussal és szarkazmussal. Azonban több kell ennél ahhoz, hogy letörje Ethel kedvét, aki lelkesen veti bele magát a nyaralásba és házastársa születésnapjának szervezésébe, közben pedig nem rest visszavágni Norman pesszimista megjegyzéseire. Szócsatáik mégsem haraggal, rossz érzésekkel fűtöttek, a csipkelődő párbeszédeket hallgatva azon gondolkodtam, milyen meghatóan gyönyörű is ilyen szépen megöregedni egymás mellett, a másikat elfogadva, támogatva és kiegészítve. A házaspár lassan újra belerázódik az Aranytónál megszokott életükbe, Ethel pedig meglepetéssel készül Norman számára: elhívja rég nem látott lányukat a nyaralóba, hogy Chelsea (Bertalan Ágnes) és édesapja rendezhessék konfliktusaikat, melyek miatt az évek során elhidegültek egymástól. Norman születésnapja jó apropónak ígérkezik a régóta esedékes találkozásra, Chelsea pedig ígéretet is tesz a látogatásra, méghozzá új barátjának társaságában.

Ahogy telik az idő, apránként egyre jobban betekintést nyerhetünk a család múltjába, megtudhatjuk, milyen sérelmeket őrizgetnek magukban a szülők és gyermekük. Azt hiszem, éppen ebben rejlik a darab sikerének titka: ezek a problémák bármelyik családban előfordulhatnak. A ki nem mondott szavak hosszú évekre megmérgezhetik a kapcsolatot szeretteinkkel, olyan sokáig, hogy végül már magunk sem érthetjük, miért ragaszkodunk még mindig görcsösen ezekhez a negatív élményekhez és emlékekhez. Bár Norman és Chelsea valószínűleg úgy hiszi, a köztük lévő különbség okozza a meg nem értést kapcsolatukban, valójában nagyon is hasonlóak– mindketten túlságosan büszkék ahhoz, hogy nyissanak a másik felé. S ha a helyzet nem lenne már így is kusza, a szülő-szülő, szülő-gyermek ellentétek mellé még a harmadik generáció problémaköre is megjelenik az előadásban, ugyanis Chelsea új barátja, Bill (Vasvári Csaba) mellett annak tinédzser fiát, Billyt (Bábel Vilmos / Szekeres Máté) is magával hozza az Aranytóra. Amikor a páros európai körútra indul, Ethel és Norman nagyszülőkké avanzsálódnak, mivel elvállalják a kamasz fiú ideiglenes felügyeletét. Úgy gondolom, az első pillantásra talán mellékszereplőnek tűnő Billy személye az, aki elindítja a változás lavináját a család életében, amikor az együtt töltött idő és a közös horgászások során lépésről-lépésre haladva lebontja Norman falait és előcsalogatja a férfi érzékeny oldalát, amivel megnyitja a kaput az apa-lánya konfliktus elsimítása előtt.
Noha a címben a csodát említettem, az Aranytó történetében nem kell semmilyen hihetetlen és váratlan fordulatra gondolni. Manapság gyakran hajlamosak vagyunk elfelejtkezni az apró dolgokban rejlő értékekről, mint például arról, hogy mennyi szeretet és megbocsájtás rejtőzik egy családban – feltéve, ha hajlandóak vagyunk tenni érte. Azt hiszem ez az tanulság, amit a Városmajorból hazafelé sétálva megszívleltem magamban.

Színlap
Jelmez – Tordai Hajnal
Díszlet – Csanádi Judit
Grafika – Csáfordi László
Rendező asszisztens – Jánoska Zsuzsa
Rendező – Gálffi László
Producer – Orlai Tibor
Fordító – Zöldi Gergely
Író – Ernest Thompson

Szereplők
Vári Éva
Benedek Miklós
Bertalan Ágnes
Vasvári Csaba
Bábel Vilmos/Szekeres Máté