Mili kisasszony és Ambrózy báró esetei véget értek – Nász és téboly

2017 decemberében a Nász és téboly kötettel lezárult Böszörményi Gyula óriási népszerűségnek és sikernek örvendő Ambrózy báró esetei című regénysorozata. A záró negyedik kötetből végre mindenre titokra fény derült, és a harmadik rész (Ármány és kézfogó) függőben hagyott, kínzó kérdésére is választ kaptunk. Ahogyan az eddigi kötetek, a Nász és téboly is a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg.

Habár az ember tudja, hogy egyszer minden véget ér, valahogy mindig nehéz az elengedés, és ez különösen így van, ha a kedvenc regénysorozatunkról van szó.

Böszörményi Gyula a különc detektívről, Ambrózy báróról és bájos segédjéről, Mili kisasszonyról szóló története már az első részével (Leányrablás Budapesten) rabul ejtett, és ezután szinte faltam a köteteket. Így amikor kezembe vettem a sorozat záródarabját, egyrészt izgatottam vártam, hogyan folytatódik tovább a sztori, másrészt szomorú voltam, mert tudtam, hogy ezzel véget ér minden kaland.

A zárókötet megválaszolja a harmadik rész végén nyitva hagyott kínzó kérdést, de olyan ötletes módon, amire valószínűleg egyetlen rajongó sem számított, így én sem, és rendkívül meg is lepett. Igazán „ambrózys” megoldás, így  zseniális. Ráadásul bepillantást nyerünk Richárd múltjába, megismerjük a titokzatos „Rózsalányt”, és végre feltárul a morc báró karja elvesztésének titka is, és végre Kaméleonka kilétére is fény derül. Emellett Mili és Ambrózy párosa újabb szörnyű bűntényekkel,rejtélyekkel és egy minden képzeletet felülmúló gonosszal találják szembe magukat. A cselekmény újra váratlan fordulatokkal és hatalmas csavarokkal tele, és a régi, kedves szereplőkkel is ismét találkozhatunk. Természetesen itt van Emma, Erdős Renée, Tarján Vili és a külön rajongótáborral rendelkező Mück Márika is. Mind a régi, mind az új szereplők élettel teli, szeretni való vagy szívből utálható hősök. Egyedül a főgonosz motivációját éreztem kissé kevésnek a történet végén.

Az izgalmas cselekmény ellenére, a múltban játszódó történetszálat, Richárd históriája, az elején kicsit vontatottnak találtam, nehezen indult be, de aztán ugyan olyan izgalmassá vált, mint a mű jelen idejű cselekményszála.  A hatalmas ívű regényfolyamhoz képest a lezárását azonban kicsit rövid tartom, és tudom, ezzel nem vagyok egyedül. Bár ez a fajta végszó igen frappáns, és lehetőséget hagy egy esetleges folytatásra, így pedig a mindenkori rajongói reményre, hogy nem kell mégsem végleg elbúcsúzni kedves hőseinktől.

Amit viszont igazán hiányoltam, az Emma történetszálának teljes elvarrása. Miatta a regény végén erős hiányérzetem támadt, sorsát nem éreztem megoldottnak és lezártnak, pedig mint harmadik főszereplő, mindenképp megérdemelt volna egy megnyugtató és kielégítő végkifejletet. Habár Mück Márika sorsa is nyitva maradt, nála ezt nem éreztem olyan zavarónak, mert személyiségéből kikövetkeztethető jövője, viszont Emma sorsa csupán fehér folt.

Összességében a Nász és téboly egy újabb remek Ambrózy – kötet gyönyörű nyelvezettel, lenyűgöző korabeli háttérvilággal, izgalmas rejtélyekkel és imádnivaló hősökkel. Ráadásul olyan végszóval zárul, mely minden rajongót meglep, és felhördülésre, egyetértésre vagy tiltakozásra késztet, de bizonyosan senkit nem hagy hidegen. Így Hangay Emília és Ambrózy Richárd történetével csupán egy a baj, hogy véget ért.

A könyvért köszönet a Könyvmolyképző Kiadónak!