Blackphoenix 
E heti Retro Filmsarok-ajánlatunk, a Good Will Hunting (Good Will Hunting, 1997) nem tartozik a perifériára szorult kötelező filmek közé. Gus Van Sant rendező műve bezsebelte a legjobb forgatókönyvnek, illetve a legjobb mellékszereplőnek járó Oscar-díjat, így a maga idejében kellő mennyiségű reflektorfény irányult rá. Ám azok kedvéért, akik 1997-ben még a homokozóban játszottak, és a rajzfilmes korszakukat élték, nem árt feleleveníteni, minek is köszönhető a Good Will Hunting sikere.
A húszéves Will Hunting élete nem éppen fáklyás menet. A nehéz gyerekkort robotolás követi a dél-bostoni munkásnegyedben, amelyet csak a balhék és a haverokkal való sörözések dobnak fel időnként. Will azonban nem egyszerű bajkeverő. Bár csak takarítani jár be az egyetemre, kirázza a kisujjából a helyes választ a fogós és ravasz matematikai problémára, amelyet Lambeau professzor a tanítványainak ad fel. Így amikor egy újabb balhé után a fiú nem tudja kidumálni magát a szorult helyzetből, két feltétellel kerülheti el a börtönt; emelt szintű matematika foglalkozásokra és pszichoterápiára kell járnia. Miután Will egész életében menekült, kénytelen szembenézni végre a démonaival.
Miért Retro Filmsarok-befutó a Good Will Hunting?
Az alapprobléma olyan téma, amelyről − bár életbe vágóan fontos lenne −, nem divat filmet készíteni. A Good Will Hunting a felnőtté válás, a férfivá válás és az ehhez elengedhetetlenül szükséges felelősségvállalás folyamatát mutatja be. Ebben a filmben bizony nem egy idealizált, valóságtól elrugaszkodott férfi a főhős, hanem egy felfuvalkodott kölyök, akinek rengeteget kell még tanulnia. Miután megérkeznek Will életébe a mesterei, a fejlődése két síkon indul el; érzelmi szinten és az átlag feletti képességekkel járó átlag feletti felelősség elfogadásának szintjén.
Mind Will, mind a többi főszereplő karaktere nagyon precízen kidolgozott. A különböző értékrendek ütközése így kifejezetten érdekes, legyen szó akár az ész és a szív, akár az egyszerű srác és a géniusz vagy a férfi és női nézőpont egymásnak feszüléséről. Mindezek mentén pedig olyan kérdések merülnek fel, amelyek jó alapot adnak a továbbgondoláshoz és párbeszédek kialakulásához a film megnézése után.
A színészgárda is nagyszerű: Matt Damon, Ben Affleck, Robin Williams, Minnie Driver és Stellan Skarsgard remekül képviselik a különböző karaktereket. Bármelyik kettő is „csap össze egymással” éppen közülük a vásznon, a jelenetek mindenképpen nagyon erősek, és csak úgy vibrálnak az indulatoktól. További érdekesség, hogy a pelyhedző állú Matt Damon és Ben Affleck ráadásul nem csak a film berkein belül országos cimborák; együtt írták a forgatókönyvet is és együtt zsebelték be az érte járó Oscar-díjat is.
A Good Will Hunting igazán remekbe szabott filmdráma. Mindenkinek ajánlom, aki bővíteni szeretné a filmes műveltségét, azoknak a fiataloknak pedig különösen, akik félnek a felnőtté válástól.
