A tinédzserkor különös fogása a filmes témák étlapjának. Mindenki kóstolta már, ám ha ízlett neki, ha nem, sosem tudja megunni. Szeretjük újra meg újra megkóstolni ezt a nosztalgikus ízt, a fiatalság, a következetlenség és a bohóság aromáját, miközben visszaemlékszünk a saját élményeinkre. Ezt az éhségünket a filmipar rendesen ki is használja, hiszen szinte degeszre tömnek minket a szomorú vagy szirupos tini sztorikkal. Greta Gerwig öt Oscarra jelölt filmje, a Lady Bird (2017) noha szintén a pubertás problémáit dolgozza fel, egyáltalán nem igyekszik beállni a sorba és ideologizálni azt a tényt, hogy a tinikor borzasztó, vicces, kínos és felejthetetlen.
Christine McPherson, alisas „Lady Bird” egyike azon népes tinédzserek táborának, akikre igen komoly csapást mért a sors: kevés zsebpénz, pattanásos arcszerető ám szigorú anya, végül, de nem utolsó sorbanSacramento, mint rémes lakhely. Egy másik film főszereplője ennyi rossz láttán már egy monológban kifejtené, hogy ő mennyire ide való, senki sem érti meg, és tininek lenni pocsék. Lady Bird ellenben nem panaszkodik, hanem tudomásul vesz és cselekszik. A lány fiatal ugyan, az élethez mégis roppantul bölcs. Nem csak vallja, de be is tartja: ha valami nem tetszik, akkor tegyél ellene.
Banálisan egyszerű és őszinte gondolkodásmódja mágnesként vonzza magával a lenyűgöző emberek többi tulajdonságát: önálló elképzelések, bátor önkifejezés, racionálisan megvalósítható tervek a jövőre nézve stb. Egy felnőtt is bőven megirigyelhetné azt az erőt és emberi létébe vetett magabiztosságot, amivel ez a pattanásos tinilány vörösre festi a haját, új névvel ruházza fel magát, jelentkezik a színjátszó körbe, leszólítja a neki tetsző srácot és eldönti, hogy New Yorkban fog tovább tanulni.
Ha minden más rossz lenne a filmben, a főszereplőért akkor is érdemes lett volna megnézni, de szerencsére erről szó sincs. Greta Gerwignek bár ez az első önálló produkciója, talán személyes tapasztalatai (maga is elszenvedte a sacramentói katolikus neveltetést) miatt megmártotta ugyan, de nem áztatta el történetét abban a cukros hollywoodi szirupban, amitől a legtöbb hasonló alkotás megfullad. Van itt minden, aminek lennie kell, csakhogy cukormáz helyett olyan őszintén és humorosan tálalva, hogy az ember a legkínosabb jeleneten is megértően mosolyog.
Fontos ugyan a humor, hogy a kellemetlen érzéseket feloldjuk, ez a kis segítség azonban egyetlen, talán a legfontosabb résznél hiányzik – és ez jó! A szülőkkel való viszony minden tinédzserkorban zátony, ahol legtöbbször a felek közül egyikük nem, vagy akár senki sem ér partot. Marion jó anya, aki mindent megtesz fizikailag és lelkileg is, hogy a lánya boldog lehessen. A kutya azonban sajnos pont a szülői önzetlenség alatt van elásva, hiszen melyik szülő akarja, hogy a gyereke idegen helyre kerüljön, távol az otthonától? Greta Gerwig szinte tapintatlan őszinteséggel tárta fel egy óvó anya lelkét, hogy megmutassa benne a szeretet, a félelem és az irigység viharát, amit a lánya felnövése gerjesztett benne.
Persze a legjobb forgatókönyv sem ér sokat, ha nincsen, aki eljátssza. Saoirse Ronant már sok különböző szerepben láthattuk, tinédzserként azonban eddig csak a szófogadó, kedves virágszál típust játszotta. Lady Birdként egy számomra új arcát mutatta meg a tehetségének. Különösen az arcmimikája nyűgözött le, mert a tudást, ahogy az arca egyik pillanatról a másikra egy merőben más hangulatot tud adni a jelenetnek, eddig nem csillogtatta meg. Laurie Metcalf utoljára 2013-ban szerepelt mozifilmben, az alakítása mégis gyönyörű volt, minden szempontból megérdemelte a legjobb epizódszereplőnek járó Oscar jelölést.
Vannak, akik a Lady Birdöt női mozinak tartják. Nő a főszereplő, a legnagyobb konfliktus két nő között van és nő is rendezte, tehát ilyen szinten van benne némi igazság. Azonban ez a történet nem a LÁNYOK felcseperedéséről, hanem a TINIK gondjairól, egzisztenciális nehézségeiről, sérelmeiről és örömeiről szól – egy lány szemszögéből. A szebbik nem, különösen a 2002-es gimnazista korosztály imádni fogja nem vitás, de arról sincs kétségem, hogy ez a film mindenkit egyformán tud szórakoztatni, aki valaha volt fiatal.
Értékelés: 85/100
Mafab: 84/100
IMDB: 7,7/10