John 
Forrás: ripostemagazine.com
Az Imperial Courts 1993-2015 a holland fotográfus és filmkészítő, Dana Lixenberg hosszútávú fotográfiai projektjének az eredménye. 26 évvel ezelőtt Lixenberg egy holland újság megbízásából utazott tudósítóként az államokba. A Los Angeles déli részében fekvő az Imperial Courts nevű szociális telep és annak lakói olyan mély benyomást tettek rá, hogy élete jelentős részét az ő történeteik megörökítésének szentelte. Munkái számos nagyvárosban (London, New York, Amsterdam, Los Angeles) megfordultak, most pedig végre Budapestre is elérkeztek.
1992-öt írunk, Los Angeles pedig Rodney King brutális rendőri bántalmazását és az érintett fehér bőrű LAPD rendőrök sorozatos felmentése körül kiéleződött helyzettől hangos. Nem csoda, hogy a fotográfusnőt – aki éppen erről az eseményről fejezte be tudósítását – gyanakvással fogadták a telep lakói. Az idő azonban lassan, de biztosan feloldotta az előítéleteket. Minden számára kiderült, hogy a nő, aki azzal a hatalmas kamerával nap-nap után a környéket járja, nem szenzációhajhász médiariporter, hanem egy olyan művész, aki meglátta az élet szépségét a társadalom peremén is.
A nagyformátumú kamerának és a művészi érzéknek köszönhetően az egyszerű néző számára is csodásak, ám értékük ennél jóval magasabb. A képek, amelyeket több mint két évtizeden át készített, különleges jelentőséggel bírnak, ha ismeri valaki a történetüket. Lixenberg magát az élet lassú, kegyetlen hullámverését örökítette meg a fotóin, melyeken családok, még és már nem élő emberek sorsát örökítette meg. A portrék jelentős részén látható személyeket vagy a bandaháborúk, vagy a börtön, vagy a halál vonta ki a közösségből. Gyermekek nőttek fel, majd maguk is szülőkké váltak.
Akárcsak korábbi projektjeiben, Lixenberg itt is olyan egyénekre és közösségekre fókuszált, akik nehéz szociális körülmények között próbálják fenntartani magukat. Türelmes és figyelmes megközelítésének köszönhetően intenzív közös munka alakult ki a lakók és az alkotó között, melyből olyan magával ragadó, bensőséges portrék születtek, amelyek távol tartják magukat a társadalmi sztereotípiáktól.
2012-ben Lixenberg audio- és videofelvételeket kezdett készíteni, valamint kifejlesztett egy interaktív web-dokumentumfilmet Eefje Blankevoort filmkészítő közreműködésével. Ez a réteg új összefüggésekbe helyezi a képeket, közelebb hozva a nézőt a közösséghez és személyes történeteikhez. A projekttel Lixenberg az Imperial Courts lakóinak állít emlékművet, és komplex módon ábrázolja az emberi sorsot, valamint az idő múlását. E felvételekből összevágott videókat a kiállítás legfelső emeletén lehet meghallgatni, illetve tekinteni, a fotók körbejárásának mondhatni rituális lezárásaként.
Az Imperial Courts című sorozatával Dana Lixenberg 2017-ben elnyerte a rangos Deutsche Börse Fotográfiai Díjat. A Mai Manó Házban megrendezett kiállítás a fekete-fehér portrék mellett, videókat, hangfelvételeket és egy interaktív web-dokumentumfilmet ölel fel, amik bővítik a portrék kontextusát és amiken keresztül közelebb kerülünk a lakókhoz és az ő személyes történetükhöz. A projektről megjelent egy szintén több díjat nyert kiadvány is a Roma Publications kiadónál.
Megható portrék, fekete-fehér emlékek, egy örökké tartó pillanat a bármikor végéhez jutható életből – akárhogyan is értelmezzük Dana Lixenberg munkáit, jelentőségük és szépségük vitathatatlan. Bár a magyar közönség számára távolinak tűnhet a fotók témái, a kirekesztettség és a veszteség mögött megbúvó értékek számunkra is ismertek és felismerhetők.
A kiállítást egészen nyár végéig, augusztus 16-ig lehet megtekinteni a Mai Manó Házban.
