Anon Anon 
„This Time It’s War” – hirdette annak idején az Aliens (A bolygó neve: Halál, 1986) plakátja. A két Oscar-díjas kultikus alkotást idén 35 év után ismét mozivászonra tűzik. A rajongók ezúttal a két és fél órás, rendezői változatot csodálhatják meg.
James Cameron valóban nem viccelt, amikor filmje ezt a szlogent kapta. Az Alien-sorozat második része a totális pusztítás, a háború és látványos harcjelenetek tengerében mártózik meg, pontosan, ahogyan a néző azt elvárja a rendező nevét hallván. Cameron valóban teljesen átértelmezte az első részt, és bizonyos értelemben még műfajváltáson is átesett a sorozat eme folytatásfilmjével. Ugyanis amíg az első részben egy paranoiával telített, rettegéssel és félelemmel átitatott űrhorrort láthattunk, addig az Aliens-ben már inkább egy akciófilmről beszélhetünk, ahol a rombolás, robbantás és csatajelenetek képezik a film gerincét. Itt már nem „Az űrben senki sem hallja a sikolyodat” címszó alatt zajlanak az események, hanem, ahogy azt korábban is írtam, itt már háború van!
Ehhez meg is kapta a megfelelő felütést a történet, mely közvetlenül az első rész eseményeit követően folytatódik, noha mégis évtizedekkel később. Ripley mentőkabinjában 57 évig sodródik az űrben mélyhűtött állapotban, mire végre felfedezik és megmentik. Azonban, amire ébrednie kell, azt nem könnyű feldolgoznia: családja, barátai meghaltak, munkáját pedig elveszíti, mivel őt okolják a Nostromo nevű hajó megsemmisüléséért. Mindezt csak tetézi, hogy képtelen feldolgozni a múltat, folyamatos rémálmok kísértik, lidércnyomások közepette ébred éjszakánként. Később aztán lehetőséget kap, hogy szembenézzen félelmeivel, amikor felajánlják neki, hogy utazzon vissza a bolygóra, ahol az idegeneket találták, és egy csapat tengerészgyalogos segítségével pusztítsák el őket mind!
Ez a felütés két lehetőséget foglal magában: egyrészt a már korábban említett végzetes háború és teljes pusztítás megvalósítását, melyhez tökéletesen asszisztálnak az állig felfegyverzett katonák, akiknek ezen túlmenően nincs is más szerepük a filmben. Izomzatuk villogtatását és fegyvereik durrogtatását leszámítva ne számítsunk részletes jellemrajzra részükről, ők csupán nagyrészt díszletek Ripley körül, akinek karaktere és jellemváltozása annál nagyobb hangsúlyt kap. Egyrészt, a hatalmas veszteségek, csalódások és rémálmok hatására az első rész szabálykövető főhőséből itt egy lázadó, szabályszegő Ripley-vel találkozhatunk, aki csak magára számíthat. Mindemellett anyai ösztönei kapnak nagy szerepet az események láncolatában, amikor egy kislányt (Carrie Henn) találnak a bolygón, mint az egyetlen túlélőt a telepesek közül, aki azonnal betölti Ripley életében a lánya halála okozta űrt. Ez az elmélyedés Ripley karakterében jót tett a filmnek, és a karaktert játszó Sigourney Weaver-nek is, aki így nagyobb teret kapott a kibontakozásra, amelyet az Akadémia egy Oscar-jelöléssel jutalmazott. Ripley karakterén kívül érdemes még kiemelnünk Bishopot és az őt megformázó Lance Henriksent. Henriksen alakítása nem csupán ebben a filmben számít különlegesnek, hiszen játéka révén több későbbi alkotásra is hatással volt -elég csak a Prometheusra, illetve Davidra (Michael Fassbender) gondolnunk.
Persze maga a történetvezetés nem okoz nagy meglepetéseket a néző számára, ahogy az sem, hogy kitaláljuk, kik lesznek ennek az újabb rémálomnak a túlélői. Ami miatt mégsem tekinthető visszalépésnek a film az első részhez képest, és ami miatt az alkotás a klasszikusok között megérdemelt helyet foglal el, az elsősorban a tökéletesen megkoreografált harcjeleneteknek, a fantasztikus látványvilágnak és a maximalizmusig vitt trükktechnológiának köszönhető, mely akár a mai filmekkel is felvenné a versenyt, és mely annak idején két Oscar-szobrot hozott a film asztalára.
Tehát ha valaki úgy döntene, hogy veszi a fáradtságot és elmegy a moziba megtekinteni a rendezői változatot, az garantáltan nem fog csalódni. A ráadás 20 perc igazi csemegének számít az Alien-rajongók számára, mely pattanásig fokozza az izgalmakat és a feszültséget, hogy aztán a címszereplőkkel való küzdelem igazi adrenalinfröccsként robbanjon az arcunkba. Cameron tisztességes iparosmunkát végzett, és megtette a szükséges lépéseket, hogy az Alien-franchise a felejthetetlen klasszikusok között kiérdemelt helyet foglaljon el. Nem is rossz egy embertől…
Értékelés: 75/100
IMDb: 8,4
