Varázslatos orosz mese amerikai írónőtől – Katherine Arden: A medve és a csalogány

Katherine Arden első regénye, A medve és a csalogány megjelenése után nem sokkal nemzetközi bestsellerré vált, nem véletlenül. A kötet egy csodákkal teli, titokzatos világába repíti el az olvasót, ahol a történelmi alakok keverednek az orosz népmesék hőseivel, és mindent áthat az ősi varázslat. A regény egy trilógia, Az északi erdő legendájának az első része, mely magyarul  az Alexandra Kiadó gondozásában jelent meg.

A regény története szerint Vaszilisza édesanyja a szülésbe belehal, így Vászja vadóc kislányként nő fel a vad, orosz rengeteg mélyén.  Míg más lányok a tűz mellett varrogatnak, addig ő az erdőt járja, lovagol, és a körülötte lévő világ különös lényeivel ismerkedik. Vászja és a kis falu lakói békében élnek az őket körülvevő környezettel egészen addig, míg Vászja apja, a környék nagyhatalmú bojára új feleséget nem hoz, és a faluba nem érkezik az aranyhajú pópa, Konsztantin atya. Vászja mostohája, Anna Ivanovna és az atya elutasítják a házak és az erdő ősi védelmezőit, a manókat, domovojokat, ördögi lényeknek bélyegzik őket, ezzel pedig megbontják a világ harmóniáját szörnyűséges veszedelmet hozva mindenkire.

A történet maga ismert orosz népmesékből építkezik, rengeteg alakot emel át az folklórból, emellett megidézi a Moszkvai Nagyfejedelemség hőskorszakát, amikor elkezdett megfogalmazódni az orosz földek egyesítésének vágya. Persze maga a mű mind a népmesei alakokat, mind a történelmi személyiségeket szabadon, történelmi hűséghez nem ragaszkodva, fiktív történetnek megfelelően kezeli, és egy önálló, sajátos világot hoz létre.

Bár a mesélés lassú folyású, a történet mégis lebilincselően izgalmas, hála a remek karaktereknek, az izgalmas cselekménynek és az író egyedi hangvételének. Arden igazi hangulatteremtő, aki képes az olvasót beszippantani a maga varázslatos, sejtelmes világába. Leírásai nyomán szinte érezzük a csontig hatoló orosz tél hidegét és az égig érő fenyők illatát. Ennek a páratlan láttató erőnek is köszönhető, hogy az írónő meseregénye talán oroszabb az eredeti orosz meséknél.

A regény gyönyörű nyelvezete és lenyűgöző képi világa mellett a karaktereit szerettem a legjobban. Bár a mesékhez híven a szereplőket fel lehet osztani jókra és rosszakra, mégis a történet minden egyes alakja életszerű és sokoldalú jellem különböző tulajdonságokkal. Vászjának, a főhősnek végigkövethetjük felnövését és jellemfejlődését, míg szeles, zabolátlan kislányból, öntudatos nővé érik, aki nem hajlandó elfogadni korának elvárásait és az alárendelt nő szerepét, hanem ő maga akarja irányítani saját sorsát.

Az egyik legérdekesebb személyiség a karizmatikus pópa, Konsztantin atya. Arden remekül mutatja be, hogyan válik „Isten bajnoka” a saját vágyaitól és félelmeitől hajtva a sötétség rabszolgájává. Ugyan ilyen remek jellemrajzot láthatunk Anna Ivanovna, Vászja mostohaanyja esetében is. Anna Ivanovna is ugyan úgy látja az ősi védelmező lényeket, mint Vászja, azonban ő ellenségnek, démoni alakoknak tekinti őket, akik lassan az őrületbe kergetik. Vászja és Anna Ivanovna különböző viszonya a mágikus lényeknek egyfajta példázata az ősi vallás és a kereszténység szembenállásának. Azt mutatja be, hogyan válik az ősi vallás, általa pedig az ember és természet harmóniája a kereszténység hatására.

A történet egyik legtitokzatosabb alakja Morozko, a Télkirály, akiről a regényből egyelőre keveset tudtunk meg, de aki valószínűleg nagyon fontos szerepet fog játszani Vászja életében és Az északi erdő legendájának történetében.

Összességében A medve és a csalogány lenyűgöző meseregény, ami teljesen magába szippantja az olvasót, nem engedi varázslatos világából, és még az utolsó oldal után is napokig fogva tarja. Izgalmas, romantikus történet családról, hűségről, szabadságról, kitartásról és egy csodákkal teli világról. Bízom benne, hogy a trilógia következő kötetei is hamarosan megérkeznek.